Arra viszont nem számíthattak, hogy a választások után egy héttel a Borkai-jelenség feldolgozása még nagyon aktuális közéleti téma lesz. Különösen érdekes volt ezért, hogy Gulyás ebben a helyzetben mit tart fontosnak elmondani a keresztény gálaest résztvevőinek.
Gulyás Gergelynek jutott a kínos szereplés, furán oldotta meg - Index
A másik megoldás a politika megváltoztatását igényli: a keresztény jelszavak elengedését...
Tóta W.: Merre tovább, Fidesz? - HVG
Mint amikor a túltelített oldatba beleesik egy porszem, amitől hirtelen kikristályosodik az addig mozdulatlan folyadék, úgy értették meg sokan, hogy mit jelent a keresztény szabadság a gyakorlatban.
Azok, akik ebben a mai nyugati kulturális háborúban a keresztyénség ellenfelei, sőt ellenségei, igazán hálásak lehetnek Borkai Zsoltnak: ekkora ziccer ritkán adatik.
Bizony, a labdát be kell rúgni. S nincs mese, azoknak pedig, akik támogatják a magyar kormány keresztyén hátterű ideológiáját, tudomásul kell venniük, hogy ezúttal a helyzet menthetetlen volt. Ezen még az sem segített igazán, hogy Borkai kilépett a Fideszből, s aztán megszűnt a NOB-tagsága is, de végül is maradt polgármester. Az elvi következetesség nyilván azt diktálta volna, hogy az ügy kipattanása után azonnal visszalép. Illetve, lett volna még egy keresztyén megoldás: hiteles bűnvallás és bűnbánat Isten színe előtt, de ez már túlmegy a politika síkján. Így nincs mit szépíteni: maradt a feloldhatatlan elvi ellentmondás.
Borkai története mindig jól jön azoknak, akik azt akarják igazolni, hogy a kormány keresztyénség-ideológiája csak színtiszta politika. Szó nincs itt keresztyénségről. A keresztyénség csak ideologikus eszköz. Egy csöppet sem vagyok meglepve azon, hogy az ügyet felhasználva a keresztyénségellenesség újult erőre kapott, s a hazai nyilvánosságot csak egy kicsit is ismerve, számítani lehetett arra, hogy ismert médiumok ismert publicistái nem hagyják ki a ziccert. Nem is hagyták. Nincs mit csodálkozni azon, hogy Tóta W. Árpád, Gomperz Tamás a HVG-től azonnal lecsaptak a labdára. A legfájóbb nekem mégis, az Indextől Szalai Bálint cikke, aki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által megrendezett reformációi gálaestről beszámolván, az egész tudósítást arra használta fel, hogy Gulyás Gergely miniszter ünnepi beszédét a Borkai-ügy kontextusába helyezze.
Mit lehet itt mondani azok részéről, akik továbbra is tántoríthatatlanul hisznek abban, hogy a keresztyénség a szó kulturális értelmében nem pusztán politikai árucikk, hanem a tét tényleg a magyarság és Európa megőrzése és megmaradása?
A Borkai-ügy és annak „megoldása” kapcsán: semmit sem. Nincs mit szépíteni, ez súlyos erkölcsi vereség. Arra kell számítani, hogy ez a történet, akárhányszor is szóba kerül a keresztyénség melletti kiállás, jó ideig aduászként ott lesz a politikai ellenfelek kezében. „Keresztény szabadság?” – „Ja, a Borkai!” – hangzik majd a paradigmatikus válasz.
Mi ebből a tanulság? Több tanulság is van.
A legszembetűnőbb számomra az, hogy a keresztyénség ellenfelei a keresztyén értékrenddel támadják a keresztyénséget. Számonkérnek. Elvi következetességet várnak. Mintha csak afféle kriptokeresztyének lennének, akik valójában hisznek a keresztyén értékrendben, s annak alapján hoznak ítéletet önmagukat keresztyénnek tartó emberekről. Úgy jelenítik meg magukat, mint az elvi következetesség rettenthetetlen erkölcsi bajnokai, mint a keresztyénség kérlelhetetlen prófétái. Csak hát a valódi cél nyilván nem a keresztyénség belső tartalmának a védelme, hanem annak demonstratív bemutatása, hogy a keresztyénség ma, úgy, ahogy van, egy politikai blöff.
A másik tanulság az, hogy ebben az ideológiai-kulturális háborúban a keresztyénség jóformán az egyetlen, amely áldozata lehet a megbélyegző uniformizálásnak. A politikailag korrekt beszédmód kánonja ugyanis úgy szól, hogy egyetlen közösségről sem vonunk le általánosító ítéletet akkor, ha annak a közösségnek egy-egy eltévelyedett tagja valami elfogadhatatlant követ el. Tehát, ha egy cigány származású ember törvénysértést követ el, még csak véletlenül se írjuk bele a hírbe, hogy az illető cigány volt, mert az az egész cigányságra rossz fényt vet. Ha egy szélsőséges muszlim terrortámadást követ el, tilos e tényből az egész iszlámra nézve messzemenő következtetéseket levonni. Nagyon helyes. De úgy látszik, a politikai korrektségnek ez a tényleg korrekt elve valahol megbukik: ha a keresztyénségről van szó, szabad a pálya. Ebben az esetben a megengedhetetlen általánosítás már nem vet fel erkölcsi aggályokat. Elég egy Borkai-ügy, s lám, a keresztyén értékrend alapján a keresztyénségellenes próféták rettenthetetlen elvi következetességgel csapnak le.
Nem mintha az erkölcsi-elvi következetesség bajnokai más vallásban, kultúrkörben, politikai közösségben ne találhatnának olyan egyedi eseteket, amelyek szembe mennek az adott közösség elveivel. De valahogy nem akarnak találni.
A Borkai-ügy menthetetlen. Nincs mit szépíteni. Magamban le is vonom a következtetést. De már bocsánat, nem hatódom meg attól, ha keresztyénség önmagukat erkölcsi mérceként bemutató ellenfelei a történetet a keresztyénség lejáratására használják fel. Javaslom, erkölcsi dühük kiélésére válasszanak más céltáblát.
Hozzászólások