A közlekedési fegyelem megbomlása miatt szigorítja a sebesség-ellenőrzéseket a rendőrség, például nem fogják közzétenni a mérések tervezett helyszínét – jelentette be az Országos Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti főosztályvezetője pénteken Budapesten.
Azt most nem idézném, hogy mit is gondoltam akkor, amikor először meghallottam a hírt, miszerint a rendőrség szigorítja a sebesség-ellenőrzéseket. Merthogy autót vezetőként azt tapasztaltam, hogy a rendőrség eddig is szigorúan vette a sebesség-túllépéseket. Először drasztikusan megemelték a szabálysértési bírságok összegét, aztán fix traffipaxokat (VÉDA) telepítettek. Ráadásul civil autókból eddig is mértek. Most azonban még nagyobb szigor következik, ami azt jelenti, hogy ezentúl nem teszik közzé, hol találkozhatunk a rend éber őreivel. Értem én, ez is egyfajta logika: ha a nagy szigor nem használ, hát szigorítsunk még jobban, hátha!
Elkeserítő, egyben elgondolkodtató: ebben az esztendőben már négyszázan haltak meg a magyar utakon. Valamit tenni kell, ez egyértelmű, mint ahogyan az is magától értetődik, hogy megoldást kell találni az autópályán száznyolcvannal száguldókra, a leállósávban előzőkre, a jogosítvány nélkül, vagy ittasan vezetőkre, a lakott településeken is repesztőkre. Ha azonban a szomorú statisztikát úgy kívánják csökkenteni, hogy ezentúl nem mondják meg, hol mérnek (ennyi lenne a megoldás) – nos, előre borítékolható: túl nagy sikert nem érnek el vele.
Kell a szigor, szükség van traffipaxra, rendőri jelenlétre az utakon, ha pedig ez a koncepció, hogy „nem mondjuk meg, hol mérünk”, felőlem, legyen. (Bár azt mosolyogva olvastam, hogy nem fognak „bokorban megbújva vagy a lakott terület kezdetét jelző táblánál” mérni, merthogy pontosan erre számíthat az autós társadalom. Ahogyan eddig is volt kint felejtett harmincas tábla, lakott területen belül értelmetlenül össze-vissza pakolt 30-as, 50-es, 70-es táblák garmadája, majd azoknál figyelők, ugyanúgy lesz ezután is. Tudjuk, nem a pénz miatt, hanem miattunk.) Mégis, lenne javaslatom, hátha egyszerű állampolgárként én magam is hozzájárulhatok a biztonságos közlekedéshez.
A biztonságos közlekedés alapfeltétele a biztonságos úthálózat. Nemcsak arra gondolok, hogy még több elkerülő útra, gyorsforgalmi útra lenne szükség, hiszen a jelenlegi úthálózat nem a mai közlekedési viszonyokra, gyors autókra és hatalmas autós forgalomra lett kitalálva, hanem arra is, hogy a forgalomkorlátozó táblákkal, lámpákkal és fix traffipaxokkal értelmetlenül telepakolt utakon egyszerűen képtelenség a haladás. Az ember nem száguldani akar, csak odaérni Á-ból B-be, ha pedig azt látja, hogy a szép, új úton nem lehet menni, mivel a fenti okok miatt állandóan lassítani kénytelen, előbb-utóbb megunja a „tötyögést”, és szabályt sért. És akkor még nem beszéltünk arról, mennyire balesetveszélyes a telekátyúzott, szétjárt, hepehupás útszakasz, életveszélyes kereszteződés, le nem nyírt fű, ki nem tisztított árok.
Persze, badarság lenne azt állítani, hogy mi, a közlekedők, autósok, motorosok, vagy akár a gyalogosok ne lennénk felelősek az utakon tapasztalható állapotokért. Az igazság az, hogy -minden egyéb, már említett tényezővel együtt- mégiscsak nekünk kellene jobban odafigyelnünk.
Mégiscsak nonszensz, hogy az iskola előtt nem merem átengedni a gyerekeimet az úton, mert az autóban ülő simán áthajt a zebrán, közben persze telefonál, és mindezt reggel fél nyolckor, egy iskola előtt, miközben szülők, gyerekek vegyesen próbálnánk átjutni a túloldalra. Mégiscsak elképesztő, hogy egyesek vezetés közben sms-eznek, mégiscsak döbbenetes, hogy tömött autópályán száznyolcvannal száguld valaki, vagy a leállósávban suhan, miközben a sor egy lerobbant autó miatt döcög. Mint ahogyan az is döbbenetes, amikor valaki anélkül lép le a járdáról, hogy szétnézne, ráadásul a kezében telefon, hallani pedig semmit nem hall a fülében bömbölő zenétől…
Közhely, de mégiscsak igaz: legyünk óvatosak, figyeljünk egymásra, közlekedjünk körültekintően. Talán így a rend éber őrei is kíméletesebbek lesznek.