A Német Evangélikus Egyház egykori elnöke a Kirchentagon elmondott egyik beszédében a populista jobboldali párt családpolitikáját kritizálta. Azóta az AfD egy hamis idézettel kelt hangulatot az interneten az ötvenkilenc éves asszony ellen.
Kampány a teológusnő ellen. Az AfD és a Käßmann-idézet - Spiegel
Margot Käßmann nem először él át botrányt. Néhány hete a német evangélikusok legnagyobb tömegtalálkozóján, a Kirchentagon olyan szerencsétlen kijelentéseket tett a német szélsőjobboldali AfD párt családpolitikájáról, ami miatt folyamatosan és szisztematikusan támadja őt a párt a közösségi oldalakon. Az evangélikus teológusnő a jogi lépést fontolgatja – áll közleményében.
Margot Käßmann az AfD programjából idézett: „A közgazdaságilag nem felvállalható és konfliktusokat hordozó tömeges bevándoroltatás” nem lehet megfelelő eszköze a demográfiai folyamatok megváltoztatásának. „Sokkal inkább egy aktivizáló családpolitika révén a hazai lakosság nagyobb születési számát kellene, mint közép- és hosszútávú célokat elérni.” Az idézet után az evangélikus teológusnő a következőket tette hozzá: „Most már világos, honnan fúj a szél. A nőknek gyerekeket kell szülniük, de csak akkor, ha – ahogy mostanság mondják – bionémetek. Igen, megtanultam. A „bionémet” a” született német” jobboldali definíciója, a nemzetiszocialisták úgynevezett „kis árjaparagrafusának” megfelelően. A „bionémet” ezek szerint a következőt jelenti: két német szülő, négy német nagyszülő. Tudjuk tehát, honnan fúj valójában a barna szél.”
Käßmann szavait a szélsőjobboldaliak egy kicsit még megnyirbálták, s lett belőle egy kis szlogen: „ahol német gyerekek születnek, ott barna szél fúj.” Felhívásaikban tettek még néhány burkolt utalást a német teológusnő nem éppen makulátlan pályájára. Hiszen a mai napig rendkívül sokat szereplő Käßmann több mint egy évtizedig hannoveri püspöknő volt, majd 2009-ben a német evangélikus egyház (EKD) vezetője lett. Októberben megválasztották, februárban le kellett mondania. Áthajtott autójával a lámpa piros jelzésén, s alkoholt találtak a szervezetében. A püspöknő nem spicces volt, hanem csontrészeg. 1,54 ‰-et alkoholszintet mértek vérében. Nyilván magánéleti problémái is közrejátszottak mindebben. Hiszen a négy gyermekes édesanya addigra elvált férjétől, korábban súlyos rákkal kezelték. De valahogy ez így együtt már sok volt a viszonylag toleráns német evangélikusoknak is.
Ugyanakkor az AfD, azaz Alternatíva Németországért tulajdonképpen nem alternatíva egy ilyen kevéssé bieder életstílus ellenében. Az elmúlt hónapok egyre szélsőségesebb erőket hoznak pozícióba a párt vezetésénél, miközben ugyanazok a belső ellentmondások, társadalmi válságjelenségek jellemzik a pártot, ami megosztja Németországot.
Frauke Petry egy mérsékeltebb középjobboldali párttá szerette volna tenni az AfD-t. Az erős egyéniségű Petry mellől szabályosan elfogyott a levegő, és bejelentette, hogy nem kíván 2017-ben indulni, mint a párt jelöltje a szövetségi választásokon. A párt jelenlegi két meghatározó személyisége Alexander Gauland, és Alice Weidel. Amit annak idején Petry szeretett volna elkerülni, hogy újfasiszta, nemzetiszocialista pártnak állítsák be a jobboldali formációjukat, most egyre inkább stílusában, retorikájában is sikerül elérnie a pártnak. Mintha a hanghordozást is régi nürnbergi felvételekről gyakorolnák. Persze, rasszizmus, vagy fajvédelem, migránsellenes politika ide-vagy oda, ugyanazok a társadalmi válságjelenségek jelentkeztek a pártnál, mint az egész nyugati társadalomban. Frauke Petry elvált evangélikus lelkész férjétől, akinél négy gyermeke maradt, összeállt a párt egyik vezető személyiségével, s májusban világra hozta közös gyermeküket. A szülés előtt álló politikusnőt szinte összetaposták belső politikai ellenfelei. Akik egy furcsa, régi retorikával arról beszéltek, hogy a politikai korrektségnek már nincs helye a világban. S aki a legjobban ágált a PC ellen, az éppen Alice Weidel, a leszbikus politikusnő.
Szóval, itt kérdezi meg az ember a régi gyermekverssel: Tovább is van, mondjam még? Minden oldalon belső ellentmondások, a hirdetett tartalmakkal szembeni teljes személyes hiteltelenség. Egy hiteltelenné vált politizálással szemben sárdobálást folytat egy egyházi prominens személyiség, aki hiteltelenné tette az erkölcsi példaadást? Kavarjuk még tovább az egészet?
És akkor felmerül az egyetlen józan kérdés, amit egy kommentben olvastam: Nincs jobb dolga Margot Käßmann-nak egy Kirchentagon, mint az AfD ellen agitáljon? Igen, ez volt az első, ami bennem is felmerült. Lealacsonyodni teljesen fölösleges napi politikai civakodások szintjére? Erre való a Kirchentag? Tudom, hogy ez az egyik legjellemzőbb: a harcos politizálás. És ez nagyon szomorú. Hiszen az egyháznak van eszköze a rossz politikai irányzatok, a szélsőségek, a demagógia ellen. ez pedig Krisztus evangéliumának hirdetése. Nincs jobb alternatíva. Egy sárdobálást nem lehet sárvisszadobálással leküzdeni. Fölé kell emelkedni. Egy új dimenzióban kell szólni. És igenis egészen más alternatívát kínálni, mint amit a végtelenül lebutított politikai szlogenek és megoldási javaslatok kínálnak. Ha ezt egy egyház – akár lutheránus, akár kálvinista – nem tudatosítja magában, ha az Egyház, mint Krisztus teste nem jön rá, hogy a legnagyszerűbb eszközt kapta minden gyilkos politika ellenében, akkor nem tölti be hivatását. Az egyház nem politikai párt, nem egy fórum, nem a különböző politikai nézetek piaca. Ha úgy érzi, hogy az, már be is zárhatja kapuit. Kurdarcot vallott, és menthetetlenül kurdarcot vall a jövőben is.
Hozzászólások