Idén is bemutatja és díjazza a kiemelkedő direktkommunikációs megoldásokat a DIMSZ.
A mozgó postás egy ideig vakarta a fejét, küzdött benne a gyakorlatiasság a jólelkűséggel. Ez mégiscsak egy DM-levél, valami reklámfüzettel, jól kitapintható benne egy puha tartalmú tasak. Semmi más, csak bébitápszer lehet, a feladó egy bébitápszergyártó cég. Legegyszerűbb lenne visszaküldeni mint kikézbesíthetetlen küldeményt. „A címzett ismeretlen.”
A mozgó postásban végül felülkerekedett a jóakarat. Ennek az ajándék tápszer-mintának még örülhet egy gyerek. Amúgy is volt küldemény a polgármesteri hivatalba, majd ott megkérdezi, hol lakik a címzett.
A cseppi polgármesteri hivatal személyzete egyetlen egy adminisztrátor. Azon kívül tartozék még egy polgármester meg egy jegyzőnő, de ez utóbbi több faluban is dolgozik, ő ugyanis a körjegyző. Jelenleg se ő, se a helyi lakos polgármester nem tartózkodott a hivatalban, csupán a hivatal szintén helyi lakosú alkalmazottja. Ő is hosszasan tanulmányozta a címzést, majd megcsóválta a fejét.
- Valaki szórakozott. Olvassa csak el még egyszer!
A postás vonakodva eleget tett a kérésnek és hangosan felolvasta a címzést.
- Vörösmartyné Cs. Eleonóra. Csepp 9999.
- Tudja, ki az a Vörösmartyné Cs. Eleonóra? Nem jött rá? Hát Csajághy Laura! Vörösmarty Mihály felesége.
A mozgó postásban Vörösmarty Mihály neve hallatán valami derengeni kezdett. Egy név, amit tanulni kellett volna. Egy adat, aminek be kellene ugrania.
- Hé, mi ez? A Legyen ön is milliomos?
Az adminisztrátor hölgy sóhajtott a világ e sötétsége láttán.
- Laura Vörösmarty felesége volt. Hová merült el szép szemed világa? Még így se? Na jó, küldje vissza a címzettnek. Valaki szórakozott az adatközlésnél.
A mozgó postás már nyitotta zöld furgonja ajtaját, mikor rászólt az adminisztrátor-hölgy.
- Várjon csak! Adja vissza
mégiscsak azt a levelet! Kitesszük a falumúzeumba. Hadd lássák az emberek, mivel szórakoznak egyesek.
A Vörösmartyné Cs. Eleonórának (Csepp 9999) címzett küldemény bekerült a Thaly Kálmán utcai emlékszobába. Rögtön a bejárat mellett letették, aki bejön ide kíváncsiskodni, azonnal okulhasson a címzésből.
Késő éjszaka volt, mire be tudott menni a Thaly-házba. A kulcs a küszöb alatt volt elrejtve, pont, mint sejtette. Rossz érzéssel lépett be, ez a főszolgabíró Thaly Lajos háza volt, egy 48-as árulóé, egy talpnyalóé. Eladta magát a megtorlóknak.
Aztán megnyugodott. Bentebb már nem kellett mennie. Ott volt a küldemény közvetlenül a bejárat mellett. Vaskos nagy boríték, színes reklám nyomtatással mindkét oldalán. Felnyitás előtt ki lehetett tapintani, hogy termékmintát tettek bele. Mintha puha porral béleltek volna ki egy kemény műanyag tasakot. Igen, ez csakis termékminta lehet. Talán ízesített bébitápszer. Vagy akár bébitejbepép, banán vagy szamóca-ízesítéssel, esetleg vanília-ízben. Milyen jó lesz a kis Béluskának, gondolta szeretettel Vörösmartyné Csajághy Laura.
Vigyázzatok, kedves postások! A tőlem néhány száz méterre lévő Ady Endre téren, az egyhangúan brümmögő és csupán csekély kipufogógázt maguk után eregető távolsági buszok között, szóval ott, az Ady téren már nagyon várja Boncza Berta (csacsinszky @ freemail. hu), hogy megérkezzen végre a katalógusa a csomagküldőtől. Éppen annyira várja, mint ahogy Dukán (9556) egy Takách Judit (berzsenyidani @ citromail. hu) nevű ifjú hölgy sóhajtozik a küldeményéért, amelyben egy kívülről is kitapintható intim-betét termékmintát rejtettek el a gondos csomagolók.
