Alig 28 évesen meghalt a svéd Avicii, az utóbbi évek egyik legnépszerűbb, világsztár elektronikus zenei DJ-je. (...) A Variety szerint életformája és túlzott alkoholfogyasztása miatt akut hasnyálmirigy-gyulladása volt, illetve 2014-ben eltávolították az epehólyagját és a vakbelét is.

Meghalt Avicii - mandiner.hu

 

Jó ez a rock n’ roll, csak nem kell annyira komolyan venni – már nem tudom, melyik magyar rock ikontól hallottam ezt a frappáns mondatot, ami eszembe jutott a svéd DJ, Avicii halálhírekor. Talán a reposzt olvasók többsége nem ismerte a nevét, bevallom, én sokat hallgatom a rádióban, néha youtube-on is (jelenleg éppen ezt), de most nem is rövid, ám annál sikeresebb zenei karrierjéről szeretnék írni, hiszen van ennél fontosabb is. 

Megdöbbentett, mennyire fiatalon és mégis milyen sikeresen halt meg ez a srác: mindössze 28 éves volt, világsztár, elismert DJ, akinek a számait milliók hallgatták. Két éve úgy döntött, mellőzi a nyilvános fellépéseket, amiben bizonyára közrejátszott betegsége is, hiszen Avicii szerette két végén égetni a gyertyát:  egy dj, aki egész éjszaka zenél, buliról bulira, partyról partyra jár, elképesztően gazdag és ismert, nyilvánvalóan nem ásványvízen és sós mogyorón tolja végig a hajnalig, vagy éppen másnapig tartó bulikat, mint ahogyan azt sem hiszem, hogy a gimiben megismert barátnője volt az egyetlen lány az életében. 

Vajon milyen lehetett az a huszonnyolc év, ami Avicii-nek adatott? Boldog volt? Talált örömöt abban, amit csinált? Volt értelme annak, ahogyan élt? Ha elölről kezdhetné, mit tenne: megbánna bármit is, vagy kérné, hadd élhessen másként? A partik királyaként, de alkoholizmussal küzdve, tönkrement egészséggel - vagy még időben észbe kapva, lassabban, bölcsebben, aztán az élettel betelve, boldogan?  

Partik, bulik, szórakozás, szabadság, élvezet. Mintha ezt üzenné a mai fiataloknak a világ. Hogy nem kell sohasem felnőni, hogy a buli, az éjjel sohasem ér véget. Mintha Európa, a nyugati világ fiataljai, a mi fiataljaink a szórakozás közben nem érnének rá felnőni, tanulni, dolgozni, gyereket szülni és összeházasodni, szeretni és szeretve lenni, élvezni mindezek hozadékát, jót és rosszat is, azaz: élni.

Nagyszerű, ha valaki fiatal. Valóban, előtte az élet, a szinte határtalan lehetőségek és szabadság ideje. A fiatalság a szabadság, a bátorság, a nagy eszmék, nagy szerelmek, az elvek ideje. Így van ez rendjén, így van ez jól, ma pedig hálásak lehetünk azért, hogy a mai fiataloknak nem kell dühítő eszmékkel és dühítő korlátokkal szembenézniük. 

Ma minden más, ma oda utazol, ahová csak akarsz, azt teszel, amit akarsz, ma nem kell megöregedned egy munkahelyen, ma el lehet menni, ma zsebedben, telefonodban a világ, ma lehetsz gazdag, ma sose halsz meg, ma minden a tied lehet, ha leborulva imádsz…

Jézus azt mondja: Több az élet a ruházkodásnál, az ételnél és az italnál. Valóban.  Az élet: mélypont és magaslat, iszonyatos harc, hajszálon múló mégis-győzelem. Az élet a család, a gyerekek, az udvarról behordott fű és az összemaszatolt padló, a reggeli késés, a kocsiban megoldott matekházi, a kiborított kakaó, a szorosan átölelő, „nagyon hiányzol” mondat. A fél szavakból is értjük egymást, a délelőtt tizenegykor küldött mosolygós kép a messengeren, a kávé két cukorral és egy kis tejjel, nélküled álmatlan éjszakák. Szövetség.

Tékozlásból áldott hazatalálás.   

Huszonnyolc év, milyen kevés, milyen szegény, mennyire más is lehetett volna…

Nekünk vajon milyen az életünk?