Képzeljen el egy olyan utazást, melyben úgy juthatna el Kínából az Antarktiszra, hogy átkelne Kanadán, Brazílián és Indián - és nem kellene vízre szállnia. 300 millió évvel ezelőtt megtehette volna!
Így nézett ki a Pangea elnevezésű szuperkontinens, amikor az epikus földtömeg még egybefüggően létezett. 200 millió évvel ezelőtt a földrészek elkezdtek eltávolodni egymástól, hogy létrehozzák a ma is ismert kontinenseket.
Így nézne ki a szuperkontinens a mai országhatárokkal - ma.hu
Ó, egyetlen szerelmünk, közös (föld)anyánk, amikor még mindnyájunk első gömb-élményét az jelentette, hogy meleget, tejet, életet adtál, s nem firkáltak össze kék-zöld foltokkal, ó, anyánk, szerelmünk, te szupernő, Pangea!
Mi történt veled az évmilliók alatt? Milyen mélyen fortyogó erők szakítottak ketté? Miért nézel így rám északi, jegeskék szemeddel, ilyen büszkén, fenségesen, hűvösen, Laurázsia? Miért nem nyugszol, te buja, fekete, liánhajú Gondwana? S te, Thetys, irigység tengere, miért feküdtél közéjük?
Hol vagy Pangea? Ki ez a kislány az öledben? Ausztrália? Hol bujkáltál eddig, zöld szegélyű ruhácskádban? Megszomjaztál, kiszáradtál... Szép vagy, de messze vagy! Hiába hívogatsz játékos koalamackóiddal, vágyaim bumerángként csapódnak vissza, kagylóhéjaid a parton elnyelik gyönyörű éneked...
Merre vagy, Pangea? Kereslek a forró, titokzatos Afrikában, de csak egy csonttá aszott, fekélyes, rabszolgapiacon kimustrált, csillogó üveggyöngyökön megvett, megalázott és kifosztott nőt látok, levetett európai rongyain érzem még a felgyújtott nádkunyhók füstszagát, nyakában az utolsó elefánt csontjából faragott bóvli totemfigura sem védte meg a globális rontástól, hajdanvolt szépségének romjait, halhatatlanságának hullakamráit japán turisták fényképezik...
Pangea, hol vagy? Megyek utánad a föld végére is, nevedet - Antarktisz – ki sem tudom mondani a fogcsikorgató, örök télben, vakító fehérségben. Megyek hozzád, várj, nehezen vonszolom magam... Amundsen megelőzött... Holnap meghalok, a tudomány oltárán feláldozom magam! Embertelen fagy van mindenütt...
Itt vagy, Pangea? Bár nem téged kerestelek, megtaláltalak! Lehet, hogy nem is te vagy, csak álmodom? Amerika... Szép, új világot építek neked! Hol szeretnéd, délen, a dzsungelben vagy északon, a prérin? Elmegyek Amazóniába kaucsukért, Klondike-ba aranyért, aztán a Szilikon völgybe. Ne törődj a múlttal, csak a jövőbe higgy! Ne félj, az ikertornyok... csak rémálom volt... Holnap minden másképp lesz! Tudod, ha Brazíliában egy pillangó megváltoztatja szárnycsapásait, Texasban tornádó keletkezik... Hello, Amerika, ébren vagy?
Pangea?
- Pszt! Csak Ázsia van otthon! Ő mindig otthon van... Egy igazi anya! Ő ringatja a civilizációk, kultúrák, vallások bölcsőjét. Hogy te felnőhess a Tigris és az Eufrátesz között, a most olajszagú Édenben, hogy életed során legalább egyszer eljuss Mekkába, s hogy majd keresztre feszítsenek Jeruzsálemben...
- És a feltámadás?
- Arról most ne beszéljünk... Akarod látni Kelet mesés gazdagságát? A kistigriseket, a szent teheneket, a világ tetejét, a kínai nagy falat, a felkelő nap házát, a végtelen sztyeppét, az őshazát, tudod, ahonnan...
- De amíg távol vagyok...
- Nyugodt lehetsz, semmi nem tűnik el, Ázsia mindig otthon van...
Megjöttem, Pangea! Istenem, Európa... Törvényes hitvesem... Az idő... Eljárt... Nincs körforgás, csak egy hosszú egyenes... Fáradt vagy...? Beteg vagy...? A szíved...? Pedig mennyit küzdöttünk... Milyen szépen élhettünk volna... Mindenünk megvolt, Európa... Hallod, már harangoznak....
Várj még, Pangea! Nem adom fel! Megyek utánad, három óceánon, hét tengeren át! Megyek Heyerdahl balsafa-tutaján, állok Darwinnal a Beagle fedélzetén, utazok spanyol hajókon kereszttel és karddal a kezemben, várom a jelet az Auróra cirkálón, ülök a japán flotta egyik tengeralattjárójában, az irány: Pearl Harbor!, nyomorgok századmagammal halászbárkák mélyén Olaszország partjai felé, hogy majd visszatoloncoljanak...
A monitoron nézem ezt a vibráló (tér)képet... Ady jut eszembe... „Minden egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden egész eltörött.” S rád gondolok, ó, anyánk, szerelmünk, te szupernő, Pangea!
Hozzászólások