Rapszodikus, mikor mennyi fogy. Egyszer nem hoz ki az ember eleget, máskor meg hazaviszi, mert nem tudta eladni.

Itt az uborkaszezon – Délmagyar.hu

Szófelhő       

Küldök neked egy felhőt. Belebújtattam minden szót, amit nem mondhatok ki. Feléd fújom. Remélem, háromra odaér.

Arc

Az egyetemisták ma különösen élénkek voltak, zsibongott a terem. Üde lányarcok és még szinte gyermekien lágy fiúarcok néztek vissza rá. Kötetlenül beszélgettek, a fiatalok nevettek tréfáin. Emitt óriási szempillák, búzavirág kék szem, amott duzzadt, piros ajak, serkenő bajusz. Egy fiú hosszú zongorista-ujjal szántott végig haján. Nevettek, és ő maga is elemében érezte magát.

Kiment a mosdóba. Gyorsan végzett, rutinos sietséggel mosta kezét. Szappanozott, öblített. Egy röpke pillanatra felnézett. Akkor meglátta azt az öreg nőt. Ott, a tükörben. A fáradt szemet, a felpuffadt orcát, a száj mellett lefelé húzódó, vörös ráncot. Gyorsan félrenézett. Később rossz emlékként időnként visszatért napközben az öreg nő képe.

Az új főnök felesége

Az új főnök felesége nem volt fiatal, de lassan beletanult a reprezentálásba. Eleinte rosszullét kerülgette, de egy-két hónap eltelte után mind nagyobb önbizalommal állt ki egy-egy rendezvényen. Beszélnie kellett, majd beszélgetnie is. Okosnak, műveltnek, pártatlannak és kedvesnek kellett mutatkoznia. Arcán soha nem jelenhetett meg a bosszúság vagy a fáradtság. Lassanként kedvét lelte benne. Esténként boldogan állapította meg magában, ha aznap valóban sikerült okosan és kedvesen beszélnie az emberek előtt. Egyik este aztán a telefonban beszélt a kis titkárnőnek a másnapi teendőkről. A főnök felnézett vacsorájából. Kicsit tovább tartotta feleségén a tekintetét. Élveteg, kövér arca vörösödött. Majd bekapott egy újabb falatot, és tele szájjal megjegyezte:

- Ejnye, de osztod az észt!

Az új főnök felesége szédülni kezdett.

Szatmári pelikán

Én vagyok a harangozó, a karbantartó, presbiter, és a vendégek fogadója. Hozok egy botot. Na most, tessék nézni! Ez itten a pelikán, így meghajlítva. Felsebzi magát, hogy vérével táplálja fiókáit. Ezek alatta a fiókák. Tessék nézni, az ott a csőrük. A vér lecsurog egy vércsepp formájában. Ez a vércsepp belehullik a tulipánba, ami ugye egy régről ismert virág. Ahogy oda belehullik, abból pedig lesz az emberei szív. Tessék nézni!

Hozzászólások