Egy svéd pszichiáter figyelmeztetése arra vonatkozón, hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akik mindig csak azt teszik, amit ők szeretnének! ... a svéd szülők nagyfokú engedékeny nevelése egy olyan generációt hozott létre, melyből teljesen hiányzik az együttérzés, az empátia. ... David Eberhard pszichiáter szerint, az ilyen közegben eltöltött gyerekkort, rendszerint egy, az életben csalódott felnőttkor követ. ... A jelen társadalom fiataljai 20 éves korukra már életuntságot, kiégettséget és csalódottságot produkálnak,
Egy svéd pszichiáter figyelmeztetése! Ez történik azokkal a gyerekekkel, akiknek mindent megengednek a szülők! filantropikum
Valóban. Mi történik azokkal a gyerekekkel, akik mindig csak azt teszik, amit szeretnének? Először is szeretnék kilépni a liberális, konzervatív és hasonló fogalmak közül. A cikkíró belesétál ebbe a tipologizálásba. Ez néhány gyűlölködőnek is jól jön, meg néhány együtt érzőnek. Az ahá, hoppá, leesett áll, vagy fröcsögő nyál előgerinchúrosainak.
Ha a gyerekek pont azt szeretnék tenni, amit az élethelyzetük megkövetel, és okosan odafigyelve a környezetükre ( felnőttek, kultúra, társadalom), a lehetséges jövőt is szemmel tartva készülnek saját belső tulajdonságaik és felismeréseik alapján, akkor a megállapítás nagyon is helytelen. Hiszen pont azt szeretnék tenni, amit amúgy is tenniük kell, és amit a tapasztalt felnőttek éppen várnak is.
De általában a gyerekek nem így működnek. Az életük legeleje az ismerkedési fázis. Tapasztalatokat gyűjtenek és ez nem megfontolt tervek szerint történik a legtöbb esetben, hanem komoly biokémiai és mentális folyamatok mentén. Éhségérzet, feszültség, magányérzet csillapítása. Itt éli át és rögzíti magában, hogy hogyan is kell élni. Ez a megengedő, tiltó stb tipológia elég sematikus. Ilyen a valóságban nincs.
Az van, hogy vagy együtt csináljuk és így példaképpen állnak előttük a mi megoldási technikáink. Vagy engedünk mindent, és vagy tiltunk, mert nem tudunk példák lenni. A mi bizonytalanságaink köszönnek vissza a mindent megengedő vagy tiltó nevelési módszereinkben.
Ezt most kell tisztázni, időben. Később fáradságos egy biztonságos, bizalmas kapcsolatot újraépíteni.
A kérdés tehát nem rossz. Elnézést mindenkitől, ha nem anyázok vagy nem hozsannázok állást foglalva valamilyen projektált eszmerendszer sarokpontjai szerint.
Szeresd a gyerekeidet, és a lehető legjobb tudásod, akaratod szerint készítsd fel az életre. Törődj vele, adj neki időt. Persze éld a legteljesebb életet, amit élhetsz. Mert mint tudjuk, nem a szavainkkal, hanem az életpéldáinkkal neveljük őket igazán.
A mai gyerekek viselkedési problémái leginkább a mai társadalom és szülő zavarának a következményei. Az Ember mentálisan, pszichésen nincs felkészülve arra a gyors változásra, amely életmódunkban bekövetkezett és bekövetkezik. Gondoljunk itt a technikai fejlődésre, a megváltozó társadalmi környezetre, egyre növekvő városokra, környezetszennyezésre, az egyáltalán nem kiszámítható holnapra. Ez mind hatással van ránk, kultúránkra, hitünkre, vallásunkra, szokásainkra, földünkre és így a jövő generációjára.
Ember legyen a talpán a következő nemzedék. Mi pedig maradjunk emberek. Ne is görcsüljünk annyit. Éljük jól a saját életünket és akkor nem szúrjuk el az övékét sem. Hibáink ellenére talán talán az Isten megenyhül irányunkba és mégis ad jövőt és reményt.