Januártól nem lehet láncon tartani a kutyákat. Még szilveszter alkalmából sem, amikor viszont épp a laza feltételek között tartott kedvencek szökhetnek meg a petárdázás robajától megrémülve. (...) Czerny Róbert állatvédelmi szakjogász az M1 ma este című műsorában hangsúlyozta, ha egy állat a petárdáktól megijedve elszalad, a gazdák nem háríthatják másra a felelősséget. Legvégső esetben azonban a többség sajnos a láncot veszi elő – tette hozzá. Az a gazda azonban, aki így dönt, vagyis nem engedi el az ebét a láncról, 150 ezer forintos állatvédelmi bírságra számíthat. Az pedig, aki nem előzi meg a kutyája szökését 90-100 ezer forintos kiadással kalkulálhat.
Czerny Róbert szerint eközben nem csak állatvédelmi ügyről, hanem polgárjogi kérdésről is szó van. Garmadával jönnek majd a szomszédok panaszai amiatt, hogy a láncról elengedett kutyák átmásznak a kerítésen és a túloldali telken károkat okoznak. Ha pedig valaki nem szabadítja meg az ebét a kötéltől, akkor azért jelenthetik fel. Az új szabály ehhez „kiváló” jogalapot teremt – mondta. Az, aki nem előzi meg a kutyája szökését és az aki nem engedi el az ebét a láncról szintén 90-100 ezer forintos állatvédelmi bírságra számíthat.
Szeretem a kutyákat. Gyermekkorom kedves könyvei között a KUTYAHŰSÉG volt az egyik favorit. Csányi Vilmos kutyákról írott, mondott szavait lesem. A filmeket megnézem. A könyveket elolvasom. Persze itthon a kutyát meg etetem és próbálom elképzelni, milyen is lenne ha a könyvbeli, vagy históriabeli kutyákra hasonlítana.
Kutya nálunk láncon utoljára gyerekkorunkban volt. Cézár a németjuhász és boxer keverék. Ő is miért? Szerintem megszokásból. Mert úgy "kellett". De ez 80-as évek eleje, és azért leginkább el volt engedve. De az akkori kutyatartásról szóló könyvekben még ott van ez a lehetőség. Futóláncon, láncon, de csak forgós karabinerrel, hogy ne tekerje fel magát.
Valóban sanyarú sors a lánc. De az sem piskóta, amikor a petárdától megzavarodott és elkódorgott kutya nem talál többé haza. Netalán az autópályán, főúton végzi. Ez nagyon is reális lehetőség. A szomszédunkban van a "művház". Itt vannak a "bálok". Néhány báltól eltekintve, amely a klasszikus értelemben bál, inkább a Rejtői bálra kell gondolni, ahol az úri közönség igényesen szórakozik (belépés biztos, kilépés bizonytalan; székláb kötelező) a gerincig hatoló basszus hangok és velőtrázó sikolyok közepette. Ezt elviselendő öblögetnek rendesen, de talán egyéb tudatmódosításról sem riadnak vissza. Hajnalban pedig utcai erőfitogtatásban ordítoznak, pofozkodnak, szeretkeznek és hánynak. Persze nem mindenki. Szilveszterkor a többiek petárdát durrogtatnak. Ez most milyen lelki igény, nem tudom. A lényeg, hogy már több nappal Szilveszter előtt és utána még napokig robogatnak. Az újabb szerkentyűk, azok tarck hangot adnak. Olyan tüzérségi lövegek valódi robaját. A háborút megért idősek is ezt mondják. Félnek és össze is rezzennek.
El lehet képzelni, hogy a kutyák mennyire. Jobb a hallásuk. Ilyenkor behozom a kutyát a lakásba. Nem tudok mit csinálni.
De falun nagyon sok szerény körülmény között élő embernek van kutyája. Sok szegény ember, ha neki magának is csak szűkösen jut, de befogad az utcáról is kóbor kutyát. Felelőtlenül fogja tartani, ez igaz, de ez olyan terápiás cél. Persze van ahol patkányt fogni. De sok nagycsaládos is tart. Olyanok is, ahol ez a büntetés díj, havi keresetnél is több. Megnézném, hogy hogyan fogják behajtani. Vagy elviszik a kutyát a menhelyre. A legtöbb ilyen helyen oltása sincs, meg chipje sem. Ezt az állatorvostól tudom. Majd a Jegyző. De mit tud csinálni? Egyszer eltűnt kutyát kerestem. Eljutottam a falu szélén a Vadász Tónihoz. Ki sem tudtam szállni a kocsiból a sok kutyától. Még jó, hogy nem szedték szét a kocsit. Úgy elgondolom a rendőröket, amint a szolgálati fegyverrel egyenként szedik le a sok foxit, terriert, kuvaszt. Majd elbeszélgetnek a gazdával, hogy mit is kell csinálni a kutyákkal.
Tartsuk megfelelően a kutyát. Teljesen rendben van. De nem lehet majd ellenőrizni és számon kérni ezt a szabályozást. Jó lenne, ha mindenki felelősen tartana kutyát. Jó lenne, ha nem tartanának 45000 rabszolgát, csicskát ma Magyarországon. Jó lenne, ha nem lenne családon belüli erőszak. Jó lenne, ha nagycsaládok és sokgyerekesek nem szorulnának egy kis szobába. Jó lenne, ha nem lenne éhező ember. Jó lenne, ha nem lenne hajléktalan. Jó lenne, ha mindenki boldogulhatna a saját szülőföldjén. Jó lenne, ha nem lopnának, nem csalnának, nem kerülnék el az adót jeles képviselőink, nagyjaink, celebjeink, vállalkozóink, külföldi befektetőink. Jó lenne, ha nem lenne korrupció. Jó lenne. Tényleg ez a legnagyobb problémánk, hogy Szilveszterkor szegény ebeket jobb híján láncra kötik, hogy ne szaladjon el.
Egyszer temetni voltunk. Már a sír fele mentünk. Elöl a fejfával az egyik sírásó. Utána mi a gondok úrral, majd a kórus, hozzátartozók és a többiek. Gondnok úr kutyája, a Bolhás elszabadult otthonról. Eljött a gazdihoz. A gazdi fojtott hangon küldözgette haza, majd úgy csinált, mint aki nem is ismeri a kutyát. Nézd már, milyen emberek vannak! Kiengedik a kutyát, és már temetni sem lehet tőle. De ez persze nem igaz. Semmi baj nem volt vele. Csak jött ott mellettünk. Sőt olyan gyönyörű, nagy bánatos szemekkel nézett, mintha hozzátartozó lett volna, vagy legalább fizetett sirató. Nem zavart az senkit és semmit. Bele is nyugodott mindenki, hogy ez bizony kutyás temetés lesz. De nem úgy egy idős bácsi, aki kicsit később azonosította, hogy ez nem egy hozzátartozó kisgyerek négykézláb, hanem bizony Vahur. Énekeltük éppen: Csillagvilágokat elhagyva már, Elfáradt lelkem is hazatalál... Ekkorra felgyűlt benne életének minden keserű pillanata és nagyot is hallott. A kutyát, a kutya minden felmenőjét párosodásra szólította fel. Leüvöltötte a kórust is. Rövid, ám intenzív beszédétől a kutyán nem történt változás. A sírásók viszont majdnem félretolták a koporsót. Időnként bölcsebb dolog inkább elnézni valamit, még akkor is ha tudom, hogy mi a helyes, mint megpróbálni ad hoc megoldani, mert csak a zavart okozok, és kárt.
Jézus is tanított hasonlót:
Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.” Máté evangéliuma 13,24-30
Ismét mondom, egyetlen kutyának nincs láncon a helye. Ezt a szabályozást is gondolom az állandó láncon tartás miatt és ellen hozták. De alkalomadtán ha a helyzet úgy kívánja, kisebb rossz a rövid ideig tartó lánc, mint egy akár tragikusabb kimenetelű baleset. Nem biztos, hogy keménykedni kellene.
Hajrá kutyák! Nektek drukkolok.