A történet onnan indul, hogy Szilágyi Andrea, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium spanyol-latin szakos tanára meglepett egy-egy háromgyerekes baráti családot egy társasjátékkal. Így szokta: nem csokit visz ajándékba, hanem saját készítésű társast. Az AZAKI nevű pandás játékra hamar rákaptak a gyerekek, úgyhogy további családoknak is készült néhány darab. A váratlan siker után Andrea már a forgalmazás lehetőségeit is fontolgatni kezdte – egészen addig, amíg meg nem ismertették a horrorisztikus gyártási költségekkel.
Nemzetközi siker kapujában egy különleges magyar játék - 24.hu

Nemzetközi siker kapujában az Azaki nevű játék, hangzik a cikk címe. S mennyi minden jutott már el oda! Állt és várt ott, abban a kapuban. Csak be nem léphetett. Mert a "hát a pénz" kezdetű sóhajtó mondattal együtt sokan széttárták kezüket, és nem lett a dologból, ügyből, tervből semmi. Mivel Szilágyi Andrea mellé odaálltak segítő szándékú emberek, remélhető, hogy nem csúfos, hanem szép vége lesz a történetnek. Egyébként is milyen csúfosság lehetne itt, ahol már eddig is gyermekek játszottak és örültek? Semmi!


Szívesen kipróbálnám ezt a társast, ahogy eddig is jó néhányhoz volt szerencsém. Játszóházakban és táborokban is szeretik a gyerekek a közösségi játékok ezen fajtáit. A gyülekezetben is van legalább egy kosárnyi, és saját két kosárnyi játékomat sem irigylem tőlük soha. Hadd játszanak, hadd játszunk!  A vidám tanulás ideje ez. Ügyesednek, okosodnak, várakoznak, éljeneznek. Nálunk a Kezes-lábas Újszövetséget és az Úton útfélent szeretik a legjobban. Mindegy az, hogy ovis, alsós vagy felsős csapat játszik, hiszen a szabályokat maguk szabják szigorúbbra, ezzel lesz a "feladat" még komolyabb és nehezebb. Ifiseinkkel tavasszal a kálvinos társassal játszottunk, és azzal rendkívül gyorsan bemászott kobakjukba reformátorunk élete. Természetesen nem minden társasjáték aratott osztatlan sikert. A magvetőt például hosszúsága miatt nem kedvelik.

Előfordul az is, hogy megváltoztatjuk a játékszabályokat azért, hogy könnyebben megértsék és megkedveljék a játékot. Miután begyakoroltuk, máris egy fokkal nehezebbé tesszük. Eddig ritkán találkoztam olyan gyerekekkel, akik a szabálykönyv felolvasását áhították, sokkal inkább szeretik, ha megmutatjuk, és egy próbakör során magyarázzuk el a játékszabályokat. A legsikeresebb társasjátékok magyar játékfejlesztők ötletei alapján készülnek. Nem lehet véletlen ez, hiszen egész különleges agyunk van. (Egy időben még marslakóknak is tartották ezért a magyarokat.) Minket nem köt le egy uncsi, logikát mellőző, várakozós, vagy éppen a magányosságon alapuló játék. A Bingó nem bingó! A leleményesség és izgalom vonzó gyerekek és felnőttek számára is. Szeretjük, ha újra és újra megmenekülünk és esélyt kapunk a győzelemre. Ahogy az Azakiben.

A társasjáték címe kapcsán egyből az az énekrészlet ugrott be, hogy "az, aki hirdeti, s hallja itt az igét, adja néki szívét". Az esély és megmenekülés mezsgyéjén pedig vágjuk is át a 165. dicséret segítségével az Azakitől AZ AKIK-hez, azaz az igehirdetőhöz és az igehallgatókhoz.  Mennyire érzik és észlelik fordulóról-fordulóra, azaz vasárnaponként, hogy esélyt kaptak a győzelemre? Önfeledten játszanak-e, azaz jól hirdetik-e és hallgatják-e az igét? Az igét, ami tulajdonképpen nem más, mint az igazi ValAki. Kinek tulajdonságait és tetteit megismerhetjük, és jelenlétével biztosítja nekünk a megmenekülést, sőt irántunk tanúsított hűségével az igazi győzelmet is. A Róla szóló, a Hozzá közelebb juttató társasjátékokra pedig nagy szükségünk van hittanon, játszóházban, táborban, ifin... jegyesoktatáson? presbiter-képzésen? nőszövetségen? bibliaórán? Vagy ez már túl sok lenne?