A beszélgetés során a résztvevők mindegyike hitet tett a „tiszta víz”, azaz jelen esetben az egy férfi és egy nő élethosszig tartó elköteleződésén alapuló családmodell mellett, valamint értékelték az ezzel ellentétes társadalmi folyamatokat is.
„Hajlamosak vagyunk általánosítani a család szentségét fenyegető, média által felnagyított nyugati jelenségeket” – fogalmazott Novák Katalin, aki szerint bár a politikusok igyekeznek nagyon óvatosan fogalmazni a kérdésben, Magyarországon az emberek túlnyomó többsége egyetért az Alaptörvényben is lefektetett családképpel. „Ne feledkezzünk el a többségről sem” – üzente a kisebbségek jogaiért harcolóknak, az azonos neműek örökbefogadásáról pedig azt mondta: valójában a gyermeknek van szüksége szülőkre – apára és anyára –, nem pedig fordítva.
Történt, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület meghívta másokkal együtt Novák Katalin államtitkár asszonyt is egy fórum-beszélgetésre Kaposvárra, a REND szombati napjára, amelynek központi témája a család volt. A beszélgetésről részletes tudósítás jelent meg a református (reformatus.hu - refdunantul.hu ) és a Somogy megyei (sonline.hu) sajtóban . A résztvevők – Kőszeghyné Rackó Zsuzsanna evangélikus esperes, Márfi Gyula veszprémi érsek, református részről Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és Steinbach József dunántúli püspök – egytől-egyig hitet tettek a hagyományos családmodell mellett. Szó nem volt itt a különböző szexuális orientácók filozófiai kérdéséről, hanem pusztán arról, hogy a résztvevők miként látják a házasság intézményét. Novák Katalin államtitkár asszony határozottan, de óvatosan fogalmazott, utalva arra, hogy ebben a kérdésben a nyílt állásfoglalást a hagyományos (férfi-nő) házasság mellett könnyen érheti a homofóbia vádja. De hiába próbálta meg elkerülni ezt a csapdát, már másnap megjelent a vád az államtitkár asszonyról (a kormányról), hogy gyűlöletet kelt. Homofób.
Unalmas lenne erre azzal válaszolni, hogy Novák Katalin és a fórum többi résztvevője nem volt gyűlöletkeltő. A beszélgetés nem foglalkozott a szexuális identitás egyébként valóban súlyos kérdéskörével, s főleg nem volt olyan üzenete, amely gyűlöletet sugallt volna minden olyan embertársunkkal szemben, akik nemi identitásukat az LMBTQ+X közösségben élik meg.
Mégis, ez jó alkalomnak bizonyult arra, hogy a ma eufemisztikusan balliberálisnak nevezett véleményformálók egy csoportja elindítsa az egyébként unos-untalan ismételgetett megbélyegző-kórust, amelynek visszatérő kulcsszava a gyűlölet.
Mintha bizony a hagyományos családmodell mellett kiálló emberek csak azért védenék álláspontjukat, mert gyűlölik a homoszexuálisokat. A „buzikat”. A „másokat”. Az „idegeneket”. Ugyanez a gondolati séma működik migráns-ügyben is. Magyarország xenofób, itt tombol az idegengyűlölet.
Van a mai balliberálisnak nevezett oldalon egy mélyen beágyazódott sztereotípia, amely egész egyszerűen a hagyományos értékvilág melletti kiállást, vagyis egy konzervatív-közösségi alapú nézőpontot csak a gyűlölködés fogalmával tud magyarázni. Ha tehát Magyarország kerítést épít, akkor gyűlölködik. Ha beveszi az alkotmányába a hagyományos családmodell védelmét, akkor gyűlölködik. A gyűlölet fogalma tehát úgy jelenik meg ebben az értelmezésben mint alapmotiváció, mint legfőbb identitásalkotó faktor. Pusztán csak logikailag, okkal tehető fel az a kérdés, hogy akkor kinek a gondolkodásában játszik központi szerepet a gyűlölet fogalma?
Ez a mindent a gyűlölettel magyarázó nézőpont azért bántó, mert gyűlöletet lát és láttat ott is, ahol nincs gyűlölet. Van viszont egy többségi, sokszor ki nem mondott, általánosan konzervatív meggyőződés családról, nemzetről, keresztyén kultúráról, hagyományról, amelybe viszont bőven belefér a magánhitekkel szembeni tolerancia is. Itt senki nem lesz megkövezve a magánvéleménye miatt.
Viszont abban már nem vagyok biztos, hogy a kisebbségi álláspontok ugyanilyen toleranciával viseltetnének a többségi meggyőződésekkel szemben. Sőt, az állítólag balliberális oldalon a kisebbség mindig stratégiai fegyverként jelenik meg, s általános normaként akarja elfogadtatni önmagát. Így jön létre a jól ismert kultúrharc dualizmusa: egyik oldalon a felvilágosult, ma liberálisként meghatározott értelmiség a kisebbség hatalmi aspirációival, a másik oldalon a „magyar paraszt”, aki annyira bele van kövesedve a saját hagyományába, hogy már csak gyűlölködni tud.
Gyűlöli a „buzikat”, az „idegeneket”, a „zsidókat”, a „cigányokat”, mindenkit, aki nem „fajmagyar”. Nem gyűlöli. Döbbenetes, mennyire nem érti a magyar többségi mentalitást a mai balliberális gondolkodás. És csodálkozik a választási eredményen.
Szóval, így járt Novák Katalin a REND-en, s így jártunk sokan mi is, akik egyetértettünk vele. Ismételten és újra gyűlölködők lettünk. De nagyon helyes, ha a kormány kiáll a hagyományos családmodell mellett, s nem engedi egy kisebbségi, ám annál harsányabb vélemény uralomra kerülését. Mert ne legyenek kétségeink: a házasság intézményének állami szintű átírási kísérlete a mai liberális gondolatvilág részéről színtiszta hatalmi igény. Régen nem csak a házasságról van itt szó, hanem a kulturális dominancia kérdéséről. De hál’Istennek, mi magyarok és keresztyének (!) túlságosan elmaradottak vagyunk ahhoz, hogy a haladás eszméit közösségi hagyományaink teljes felszámolásáról a magunkévá tehessük. A magyar paraszt már csak ilyen.
Amúgy pedig a nem hagyományos szexuális identitású felebarátainkkal szemben toleránsak vagyunk. Nem gyűlöljük őket, még ha sokan szeretnék is ezt. Novák Katalin államtitkár asszonynak pedig köszönjük, hogy eljött és kiállt meggyőződése mellett. Egyetértettünk vele.
Az sem utolsó élmény személy szerint nekem, ha a magamfajta, a hagyományos egyházban szocializálódott öregember olyan kormányképviselővel találkozhat, akivel bensőleg egyetért. Lássuk be, egy posztkommunista országban, s egy állítólag liberális Európában ez történelmi újdonság.
Hozzászólások