Két újabb feldolgozóval állapodtak meg a gazdák az ipari alma felvásárlási áráról, az Austria Juice Kft. és a Rauch Hungária Kft. egyaránt kilogrammonként nettó 20 forintért veszi át a gyümölcsöt a termelőktől – közölte a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) szerdán az MTI-vel.
Két újabb feldolgozóüzemmel állapodtak meg a szabolcsi gazdák - 24.hu
Vallom, hogy a magyar zöldségeknek és gyümölcsöknek semmi mással össze nem hasonlítható íze, zamata van. Bennük van a magyar föld gazdagsága, értéke, páratlansága, a napsütéses hónapok ereje, melegsége. Egészen más érzés egy itthon termett őszibarackba, almába, paprikába vagy paradicsomba beleharapni. Szerintem akkor is nekem van ebben a kérdésben igazam, ha egyszer egy fél órás beszélgetés során sem tudtam erről holland vendégeinket meggyőzni. Egyszerűen nem értették, milyen különbségről van szó, amit én az itthoni és a náluk kapható eper íze között érzek.
Az utóbbi napokban, hetekben többször bekerült a hírekbe a szabolcsi alma. Pontosabban azok a gazdák, akik ezt az egyedi, különleges értéket termelik és miután betakarítják, szeretnék eladni, hogy a gyümölcsből előállított lé a boltok polcairól leemelhető és majd otthon, pohárba öntve, kortyolgatható legyen.
Egy tegnap megjelent hír szerint a gazdáknak sikerült megállapodást kötni két feldolgozóüzemmel, akik 20 Ft/kg áron vásárolják meg tőlük a gyümölcslé előállítására szánt almát. Ha csak ennyit tudnánk, hallanánk, talán azt mondanánk, milyen jó, hogy a gazdák és az üzemek között megegyezés született. Hurrá, nem kell lemondanunk a finom almaléről, ezután is rendelkezésünkre áll! Biztosan örülnek a termelők is, mert nem hiábavalóan fáradoztak annyit, nem hiába óvták, vigyázták az almafákat, nem hiába aggódtak annyit, hogy minden rendben legyen majd a terméssel. Íme, munkájuknak lesz eredménye is. Legalább ez a két cég hajlandó olyan árat fizetni az almáért, amely az eladónak is elfogadható. Mindenképpen figyelemre méltó és kérdéseket vet fel, hogy éppen az a harmadik cég, amelyről szintén szó van a cikkben és amely ráadásul helyinek mondható, magyar magántulajdonban van, miért nem kész arra, hogy ugyanezt az árat megfizesse a gazdáknak? Miért nem érdeke egy magyar cégnek, hogy a magyar termelők mellé álljon? Miért van arra szükség, kinek jó, ha a gazdák továbbra is az említett üzem előtt demonstrálnak?
Persze, a híradásokból az is kiderül, hogy a másik két céggel való megegyezés sem ment olyan könnyen. Az adás-vételi szerződés aláírásáig nem kikövezett, egyenes út vezetett, hanem nagyon is rögös, harcos, küzdelmes. A 20 Ft helyett eredetileg 13 Ft szerepelt kilogrammonként. Amelyre a gazdák nemet mondtak, mert az még a szüretelés és a beszállítás költségét sem fedezte volna. Vagyis veszteséges lett volna a termelés, tulajdonképpen egész éves munkájuk. A felvásárlók persze nagyot kaszáltak volna, év végén még nagyobb nyereségről tudtak volna beszámolni.
Folytak a tárgyalások, miközben az igazi kérdések arról szóltak, hogy vajon tudnak-e a gazdák kiszolgáltatott helyzetükön változtatni? Náluk jobban senki sem tudja, hogy romlandó az áru, amelyet szeretnének eladni. Az idő múlásával minősége is változik, nem lehet hetekig, hónapokig tárolni. Szorítja tehát őket a kényszer, hogy adjanak túl a megérett, leszüretelt mennyiségen. Nagy kérdés az is, vajon felvehetik-e ők a versenyt azokkal szemben, akiknél a hatalom van, akik erősek és olyan eszközökkel rendelkeznek, amelyek végig előnyösebb helyzetbe hozzák őket?
Érkeztek képek is arról, hogy mi történik még azon kívül, hogy a gazdák tiltakoznak, demonstrálnak. Nos, ezek igazán fájdalmasak és bennünket, kívül állókat leginkább megérintőek. Látunk képeket arról, hogy az alma ott hever a földön a fák alatt, oda hullottak és ott maradtak. Látunk képet arról, ahogyan a gazdák a szeméttelepre szállították az almát és ott markolókkal tolják egyik helyről a másikra. Inkább vesszen kárba az egész, mint hogy megalázóan keveset kapjanak érte. Mert igenis megaláznak azzal embereket, hogy nemhogy nem becsülik, hanem egyenesen semmibe veszik, értéktelennek minősítik a munkájukat. Pont azokét, akik nélkül nem gazdagodhatnának meg azok, akik további szereplői az almalé előállítás és értékesítés folyamatának.
Mennyi keserűség, csalódás, fájdalom húzódik ennek a történetnek a mélyén is! Vajon gyógyír, megnyugvás-e mindaz, amit jelenleg tudunk a szabolcsi gazdák ügyéről, harcáról? Igazi megegyezés született vagy csak a legrosszabb lehetőségek kizárása?