Az igazság azonban az, hogy az apa és gyermeke közötti kapcsolat ugyanolyan fontos, mint az anya és gyermek közötti kapcsolat: akkor válhat egészséges felnőtt valakiből, ha a férfi és a női energiákat egyaránt megkapja. Mégis, egyre többen nőnek fel tényleges apaminta nélküli családban – ennek pedig súlyos hatásai lehetnek.
Ács-Fehér Kinga: Az apa nélkül nevelődő generációk sérült személyisége - 20on.hu
Sok igazság van abban, amit a 20on portál szerzője (sosem hallottam még róluk, most igen, köszi, mandiner), Ács-Fehér Kinga az apa nélkül felnövő generációkkal kapcsolatban írt. Való igaz, a modern társadalom apátlan társadalom, az apák hiánya sokféle problémát, adott esetben tragédiát is okozhat egyes gyerekek életében. Azt javaslom, szélesítsük egy kicsit a kört, hiszen a szerző által felvetett kérdés valójában egy jóval nagyobb problémának a része: ha már apa nélkül felnövő generációkról beszélünk, beszéljünk férfiak nélküli társadalomról is, és kérdezzük meg, hová tűntek a férfiak az élet egyre több területéről?
Édesanyámnak még tanító bácsi tanított, nekem már tanító nénik oktatták a betűvetés és a számolás tudományát, de férfi pedagógusok is tanítottak, nem kevesen. Ma mintha alig-alig lennének férfiak a katedrán, a „tanító bácsik” pedig egyenesen kihaltak, mint a dinoszauruszok. Pedig a férfi pedagógusok jelenléte nélkülözhetetlen. A gyerekeknek sokszor a tyúkanyóra van szükségük az iskolákban, ám máskor a határozott férfi kellene, aki eligazítja a vásottakat, megvédi a kitaszítottakat, vagy éppen falkaként, csapatként összetartja az osztályt.
Egyre szembetűnőbb az is, mennyire nincsenek jelen a férfiak a gyülekezeteinkben – mintha a hit, az egyház amolyan „női szakasz” lenne – pedig nem az. Bár az egyházi felső vezetésben szinte száz százalékban férfiak vesznek részt (szerintem ez sem jó, de erről most itt nem nyitnék vitát, hiszen alapvetően nem erről szólna a mai reposzt), egyre több a női presbiter és gondnok – ami alapvetően egyáltalán nem baj, sőt. A nők elképesztő teherbírással rendelkeznek, jól átlátják a rendszereket, pedánsak, egyszerűen szükség van rájuk a gyülekezeti vezetésben is. Mégis, a fogyatkozó, ebből a szerepből „kihaló” férfiakat hiányolom: egy nő nem tud fát vágni, fűnyírót szerelni, és nem az ő feladata, hogy férfi kollégáit a gyülekezetbe invitálja, mint ahogyan az sem, hogy férfikört vezessen. Van, amikor a lelkésznek egy férfi presbiterre lenne szüksége, hogy értse a problémáit és segíteni tudjon, ugyanígy egy lelkésznőnek, hogy bizonyos helyzetekben segítsen megoldani a gyülekezetekben előtérbe kerülő problémákat.
Ugyanígy elképesztő a lelkészi pálya elnőiesedése is – ismét hangsúlyozom, hogy nem a nőkkel van gondom, egyáltalán. Egy rendkívül határozott és talpraesett lelkésznő férjeként, rengeteg női lelkészt ismerve bátran állíthatom, hogy túlnyomó többségük férfiakat megszégyenítő módon képes vezetni a rá bízott közösséget, mégis, vannak olyan élethelyzetek, amikor lelkészekre és nem lelkésznőkre lenne szükség.
Feltűnő, mennyire kiszorulnak a férfiak egy-egy szerepkörből, s ezzel párhuzamosan hogyan veszik át helyüket a nők. Önmagában persze a nők megjelenése, térnyerése igencsak üdvözlendő, ha végzettségükhöz, rátermettségükhöz megfelelő pozícióba kerülnek. A probléma gyökere az, hogy a férfiak súlya, látása, hozzáállása hiányzik ugyanonnan.
Pedig jelenlétük a társadalom egésze mellett fontos lenne az egyén, a gyermek szempontjából is. Hiszen ha valaki apa nélkül kénytelen felnőni, attól még máshonnan pótolhatná az apa és férfiképet. De hogyan történjen ez meg, ha a környezetből éppen a férfi hiányzik?
Elképesztő látni, hogy a nyugati közéleti, politikailag korrektnek nevezett megnyilvánulásokban mekkora teret kapott a férfigyűlölet, a hagyományos férfi szerepek lejáratása. Elég csak olvasni egy-egy híradást, látni egy-egy reklámot, máris hálaimát rebeghetünk hányattatott közép-európai sorsunkért. Bár nálunk egy jelentéktelen kisebbség képviseli a politikailag korrekt nézőpontot, a férfiak meggyengülése, eltűnése, s az emiatti társadalmi problémák, amelyeket a 20on szerzője is említ, egyre határozottabban jelentkeznek. Éppen ezért ideje lenne végre megtalálni a férfiakat, s megerősíteni őket: szükség van rátok. Talán jobban, mint korábban bármikor.
