Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.
Ötven éve hangzott el Martin Luther King híres beszéde, amelyik egy ország, az Amerikai Egyesült Államok gondolkodását, viszonyulását és arculatát változtatta meg. Az évforduló többeknek különböző interpretációkra adott lehetőséget, legérdekesebb ezek közül talán Tamás Gáspár Miklós fejtegetése, aki a liberalizmus győzelmét látta e beszédben, illetve ennek következményében a liberalizmus társadalmi térhódítását az amerikai kontinens északi felében. Minden tiszteletem a máskor oly eredeti TGM-é, de ebben az esetben ugyancsak erőltetett Martin Luther King beszédét a liberalizmus szolgálatába állítani. Miként az egyetlen társadalmi ideológia szolgálata sem volt.
Martin Luther King prédikátor volt. Baptista lelkész, aki lelkészgyerekként született, nőtt fel. Belenőtt abba a sajátságos amerikai hitvalló lelkiségbe, amelyben a konvenciók és a megújulás vágya, a Biblia mindenek fölötti igazsága és az abból fakadó etika döntően hat az ember életére. Édesapja az, aki egy németországi útját követően elveti eredeti nevét és a nagy reformátor Luther Márton tiszteletére felveszi az újat. Fia, a később világhírnévre szert tevő tiszteletes örökölte, sőt örökül hagyta a nevet. A névváltás, illetve annak tudatos vállalása egyszerre volt a társadalom radikális megváltoztatásának fedezete, ugyanakkor annak jelzése, hogy ez nem politikai szándék, hanem a hit igénye. Martin Luther King komolyan vette mindenekelőtt a Szentírást. Annak igazságából vezeti le önmaga számára a megszólalás igényét. Szavait, miként egész magatartását nem a társadalmi igényeknek, hanem Isten általa megtapasztalt örökkévaló igazságának vetette alá. Radikális volt. De radikalizmusa épp abban gyökerezett, hogy mert biblikus lenni. Egyenlőség-eszményét nem a társadalmi igazságtalanságból, hanem Isten teremtési rendjéből vezette le, akárcsak az alapító atyák, akik megfogalmazzák az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát. Érdekes módon, ama híres beszédében épp ehhez nyúl vissza. És úgy hivatkozik az igazságra, mint amely nemcsak adott, hanem ki is mondatott az egész közösségről. Vagyis a nemzetről. Mert Martin Luther King a nemzetről beszél, arról a közösségről, amelynek alapértékei vannak. És a nemzet nagy baja, hogy ezek az alapértékek nem egyértelműek a nemzet minden tagja számára. Az ő nemzetfogalma integráló. A kirekesztés nem a nemzet bűne, hanem azoké, akik az isteni igazságot, a teremtésben adott rendet nem veszik komolyan. A konvenció elfedi a valóságot. Ezért sérül az igazság. Mert ott, ahol az Isten szerinti rend alatta marad a politikai érdekérvényesítésnek, ott, ahol az erősek ereje nem hagy teret a gyengék erőtlenségének, ott, ahol a hatalomgyakorlás csak kizárólagosságot jelent, hallgat az irgalmas Isten.
Mit jelent az igazságtalanság? Megalázottságot. De a megalázottság nem térítheti el a hívő embert Isten igazságától. Ezért távol áll tőle az erőszak minden formája. Az érdekesség épp abban van, ahogy egy már megtapasztalt erőszakmentes győzelmet, a Gandhi-magatartást miként tudja adoptálni a korabeli amerikai valóságra. De ez csak eszköz volt a jézusi igazság életre váltására.
Ha van radikalizmus magatartásában, az a jézusi mintakövetés: „Ne azoktól féljetek, akik megölik a testet…”. Az evangélium radikalizmusa teszi bátorrá, hogy legnagyobb vesztesége az lenne életének, ha nem tartaná fenn magának az igényt a nemzethez való odatartozásra. Sőt nemcsak magának, hanem sorstársainak: a kirekesztetteknek, az Isten gyermekeinek, feketéknek és fehéreknek. Az álom a nyilvánvaló igazságok képviselete és vállalása mindhalálig. Mert ő tudta, hogy az evangéliumba bele is lehet halni.
Sem Istenhez, sem nemzethez tartozás nincs hitvallás nélkül, a hitvallások vállalása nélkül. Mert a hitvallás zsinórmérték: az igazságra.
Fél évszázad után is üzen az ő életén keresztül a hitvallásos örökség: ahol komolyan veszik Isten evangéliumát és az ő igazságát, az egész társadalmat átjárja annak hatása, mint kovász a tésztát. Az igazság igénye pedig nem társadalmi kényszer csupán, hanem Jézus megtapasztalt szeretetének megélése.
Ebben gyökerezett Martin Luther King hite, igazságérzete és tenni akarása. Minden más ráadás, már ha elhisszük Jézus szavát: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát és mindezek (minden egyéb) megadatnak majd néktek”.
Hozzászólások