21 éves vagyok, a párommal 3 éve vagyunk együtt. Nekem tervben van az előttünk álló négy évben a gyerekvállalás, de úgy érzem, hogy nem fog összejönni, ha a páromon múlik. Azt érzem, hogy ő még bulizásra, szórakozásra, haverokra vágyik inkább. Ő most 25 éves és szerintem meg sem fordult a fejében a családalapítás, esküvő vagy hasonlók. Bízom benne, hogy egyszer csak jön egy sugallat, és fordul egy nagyot a kocka. Édesanyám 21 évesen szült engem, én 21 évesen tanulok még. Szomorú a tény, hogy ennyire befolyásolja az életet a munka és a tanulás. A párom szülei is fiatalon vállaltak gyereket, öten vannak testvérek. Gyönyörű öröm lehet egy szülőnek a szép család, de nekünk, 21. századi fiataloknak szerintem már nem nagyon lesz időnk 6 gyermeket megszülni, felnevelni.
„Nekünk nem lesz időnk 6 gyermeket megszülni, felnevelni” 24.hu
"A mai társadalom a 150 évvel ezelőttihez képest valóban a munka és a tanulás köré szerveződik a huszonéves korban. A biztonságos alapot igyekszünk megteremteni, lakáshitelt veszünk fel, a munka sok esetben nem hivatás, hanem pénzkereső tevékenység. Emellett a párkeresésre koncentrálunk, ami igen bonyodalmas, hiszen mindenki azt az egyet keresi, akivel hosszú távon el tudja képzelni az életét, akivel szép, harmonikus szerelmi kapcsolatot képes megélni.
Abban a furcsa helyzetben találják magukat ma a fiatalok, hogy ha van is bennük vágy, akarat, elképzelés a családra, támogató környezet híján ez nem sikerül. Támogató környezet alatt azt értem, hogy nem csak nagyapa, nagymama mondogatják, hogy mikor házasodtok és mikor lesz kisbaba, hanem a társadalom teljes keresztmetszete ezt természetesnek, vagy magától értetődőnek venné. De ma már nem ez a helyzet. Nagyon kevés fiatalnak adatik meg a nyugodt házasság és szülőség. Leginkább akkor, ha ez belső értékként is támogatott a külső mellett.
Mivel a fejlett, jóléti társadalom más értékközpontokat talált ki magának a család, a nemzettség helyett, mint tanulás és munka, ezért annak vetnek alá mindent. A hosszú felkészülési időt, a kapcsolatokat, a lakóhelyet. Ha nem tanulsz élethosszig, lúzer vagy. Ha a veled kapcsolatban lévő nem követ, vagy nem vezet, már mehet húzhat is el. Oda is van egyből a sokat hangoztatott egyenlőség, másság és pluralizmus, tolerancia, szolidaritás. Ha nem jó helyen laksz, nem jó városban, kerületben, utcában már esélyed sincs megfelelő óvodára, iskolára, orvosi ellátásra, munkára, komoly infrastruktúrára.
Munka és tanulás. Mindez azért, hogy pénzt keressen vele. Pénzkereset van és nem hivatásgyakorlás. Pedig valamikor az orvos, patikus, tűzoltó, mentős, katona, rendőr, pedagógus és soroljuk ide a lelkészt is hivatás volt. Nem csupán a megélhetés motiválta őket. De hozzátehetjük a jó szakmunkásokat is. Egy faluban az ács, kőműves, villanyszerelő, asztalos, kútásó, állattenyésztő, hentes, virágboltos, fodrász, fazekas megbecsült emberek voltak. Szükség volt a munkájukra. Ha jól végezték a munkájukat, akkor egész dinasztiák alakultak ki. Ahogy ma a modernebb szakmákban is lehetséges ez. Azonban megtörtént az, hogy célt váltott a tanulás és munka. Ennek az oka elsősorban a közösségből disszidáló renegátok. Az egyén felszabadítása történik. Majd külön mindenféle formában megnevezve a különböző identitású embereket. Értsük ezalatt a nemiséget, szexuális irányultságot, különböző világeszméleteket és bármit, ami újra gondoltatja a közösségek alapját. Úgyis, hogy nincs már rá szükség. Hiszen egy közösségben adnom is kell és kapok is. Ezért tartós, de kötött is. Ma a munka és tanulás központúság pont azt az érzetet kelti rövid távon, hogy az egyén érvényesülni tud, ha akar. De ehhez át kell alakítani a világról alkotott képét és viszonyát a közösségével. Ezért is tudnak elmenni az orvosok, ha nehéz szívvel is a falujukból külföldre (a kereset és munkakörülmények csábító voltán túl is). Ezért búcsúznak el a nagyszülőktől, szülőktől és költöznek először csak más, lehetőleg gazdagabb vidékre, majd esetleg országot is váltanak. Nem működik a közösség. Mert eddig olyan egyének alkották a közösséget, amely egyéniségek a közösség szolgálatában voltak egyéniségek, indivídumok. Mivel nem a közösség a cél, sőt nincs közös cél, csak valamiféle jobb lét, jobb jövő, jobb élet, ezért ha fájó is meglépnek egy visszafordíthatatlan lépést. Nem szolgálják többé a közösségük javát. Persze mondhatjuk, hogy ebből máshol új közösségek nőnek ki. Ha van közös cél, újraalakulnak. Csak az már más kultúra, világnézet és vallás, más együttélési szabályok szerint történik.
Majdnem kimondhatjuk, hogy az indokolatlan jólét, a munka és tanulásnak való elvtelen alávetettség, a túlbonyolított életmód, a közösségek halálát hordozzák magukban. Előfordul, hogy nem tudja önmagát biológiailag reprodukálni és így az ebből fakadó pszichés kötődések sem támogatják olyan erősen a kapcsolatok erősségét. Nem véletlen, hogy a hagyományos közösségek, hagyományos kapcsolati rendszerét is teljesen megváltoztatják (család, gyermek, szülők). Mivel ezek a viselkedési minták öröklődnek már egy két generáció után beépülnek és a közösségeket teljesen megváltoztatják, vagy meg is szüntetik.
A cikkben szereplő fiatal nő még tud arról, hogy egy nőnek születhet gyermeke. Talán még vágyik is rá, hiszen látott példát a nagycsaládra, de már neki nincs erre esélye. A munka és a tanulás. Pontosabban, amit ez által akarnak elérni. Kötetlen élet. Függetlenség. Jó élet. Élhető élet. Ezek támogatható céloknak tűnnek. Csak a csapda ebben az, hogy elveszítik azt a közeget, ahol ezzel valóban megélhető a független, jó élet. A mihez képest.
Olyan nincs, hogy mindenki kötetlenül és függetlenül jól tud élni. Annak ára van. Valakik sokat fizetnek azért, hogy páran jól éljenek. De ők ezt nem is fogják fel és nem is érzik meg. Mert már nem számít semmi más csak az egyéni jólét. Az útja már nem érdekes.
Viszont a fenyegetés valós. Ha megérkezik teljes mellszélességgel a negyedik ipari forradalom, az nem fogja eltűrni az egyéneket. Mert csak úgy hatékony és gazdaságos, ha mindenki központilag vezérelt. Már akire szükség lesz. Kevesek kiváltsága már körvonalazódik. Igazán az összetartó közösségeknek van jövője. Ahol ezer szállal is kötődnek egymáshoz. Hittel, humorral, biológiai, és pszichés kötődésekkel, közös etikával, kultúrával, lakóhellyel, nyelvvel.
Gyerekekkel beszélgettünk a kánai menyegző kapcsán fogalmakról. Mennyasszony, vőlegény, lakodalom, esküvő, jegyesség. Fogalmuk sem volt mit jelentenek ezek a szavak. Így szegényedik és veszik el a kultúránk és alakul ki valamilyen falanszter.
Mondjuk még láttam gyerekeket papás-mamást játszani. Még vannak ösztönös emberek. A keresztyénség pedig nem a népszerűség hajhászására hivatott, hanem Istennek és rendjének magasztalására, akaratának megcselekvésére.
