A magyar tenger mind a négy évszakban más arcát mutatja, és korántsem csak a nyári időszakra kínál kikapcsolódást, aktív pihenést és feltöltődést. Az elmúlt években nagy gasztronómiai, kulturális és infrastrukturális fejlődésen átesett balatoni régió művészek kimeríthetetlen ihlető forrása. Tájait, csalogató vagy épp rejtőző kincseit lehetetlen megunni. Összeszedtünk néhány izgalmas északi és déli parti úticélt (nem csak) a tavaszra!
Nekem a Balaton… – 8+1 felfedezni való a tavaszi szünetre - képmás.hu
Igen, lassan itt a húsvéti szünet! Az ünnepi istentisztelet mellett én is ajánlanék egy szabadidős programot a Balaton környékének látnivalói között. Az én „plusz 1-es” kirándulós tippem Zádor várának megtekintése lenne. Nosza, elő a túracipőt, a hátizsákot, bele egy esőkabátot (az el szokta riasztani az esőt...), innivalót, némi szendvicset, s egy turista térképet! - bár ez utóbbira nem nagyon lesz szükség, hiszen egész jól ki van táblázva, aki akarja, meg fogja találni... De miért éppen Zádor várát...?
Egyrészt azért, mert ezt még annyira nem ismerik. Jó magam pl. - bár balatoni gyerek vagyok, s légvonalban alig 15-20 km-re nőttem fel innen, s túrázni is nagyon szeretek - mégis csak néhány éve sikerült felfedeznem. Igaz, azóta többször is voltam már ott, s nem nagyon találkoztam más kirándulókkal.
Aztán azért is érdemes felkeresni, mert a vártól csodálatos a kilátás a Balatonra! Hála Istennek, az utóbbi években a Balaton-felvidék hegyvonulataira jó néhány új kilátót is építettek, mégis egész más érzés, ha egy ősi vár romjaiból tárul elénk a feledhetetlen panoráma a Magyar Tengerre. Egyébként szerencsére több ilyen vár is található a Balaton környékén, a Zádor-váron kívül, attól Nyugatra, Rezi és Tátika vára tud még hasonlóan szép kilátást nyújtani. Ezeket is érdemes meglátogatni, akár a kettőt összevonva!
A Zádor-vár falai kisebb-nagyobb magasságban minden oldalról állnak, így nem kell túlságosan a fantáziánkra hagyatkozni, hogy elképzeljük, hogy milyen is lehetett „fénykorában”... Egyébként ez kisebb csoda szerintem, hogy ahhoz képest, hogy majd 600 éve romvárként „vegetál”, mégis ilyen állapotban fennmaradt az utókorra! Hogy pl. nem hordták el köveit pincének, hétvégi háznak, ennek-annak, amire sajnos nem egy példát lehetne felhozni... Valószínűleg a „civilizációtól” való viszonylagos elrejtettségének, távolságának köszönheti megmaradását. Ez tehát tényleg jó, hogy igazi „vár-élménye” lehet itt az ide látogatónak és nem csupán csonkok vagy kőhalmok éktelenkednek, s dacolnak az idő múlásával és a természet erejével...
Végül azért is érdemes kirándulni ehhez a várhoz, mert annyi „minimális kiépítettsége” azért van, hogy vannak asztalok, padok, tűzrakóhelyek... Családdal, barátokkal le lehet ide ülni, s nem csupán téblábol az ember a kövek között... (Sőt, egyszer sátorozókat is láttam a közelben, hangulatos lehet például a napfelkeltét innen megcsodálni!) Ilyenkor óhatatlanul elgondolkodik, eldilemmázik az ember, hogy vajon mi lenne jobb: életet vinni ezekbe a romvárakba, infrastruktúrát, turisztikai funkciót, sokkal több látogatót, s ezzel együtt állagmegóvást is vagy hagyjuk meg a maga csendes elhagyatottságában, mégis hívogató varázsában, néhány túrázni szerető ember, család, közösség vonzó úti céljának...? A magam részéről ez utóbbi mellé teszem le voksomat...