A család mint tipikus együttélési forma minden krízistünettel együtt is hallatlan stabilitásnak örvend. Harminc évvel ezelőtt Peter L. Berger és felesége átfogó kutatást végzett a családdal kapcsolatos amerikai folyamatokról. A családot fenyegető tendenciák szabatos ismertetését követően mégis arra az álláspontra jutottak, miszerint "a család marad az egyetlen társadalmi intézmény, amelyben a gyermek képes elsajátítani a társadalomban való orientációs képességet és azt az erkölcsi alapállást, amely ehhez szükséges. Ezeket ugyanis sem az iskola, sem az egyházak nem képesek olyan mértékben és olyan hatékonysággal átadni a gyermekeknek, mint amire szükség van." Véleményük szerint tehát, bár a polgári családmodell jelentős változásokon ment át, és a családmodellekkel kapcsolatos kultúrharc folyik tovább, a társadalom jelentős többsége olyasféle modellt tekint „normálisnak”, ami az egykori polgári család modelljére emlékeztet. Hasonló álláspontot képvisel harminc esztendővel későbben írt monográfiájában Somlai Péter is: „a család továbbra is nagyon erős intézmény, amely változatlanul az értékskálák csúcsán áll. És ma sem csak a devianciák és emberi tragédiák forrása, hanem az önfeláldozásé és a meghitt emberi kapcsolatoké is.”
"ne csak azért ne kössetek fiatalon házasságot, mert nem ezt diktálja a világ. Ne aggasszon, ha még a vonaton a kalauz is megjegyzi nektek, hogy nem is gondolta volna, hogy már házasok vagytok, hisz annyira fiatalnak tűntök. Nyugodt szívvel vállaljátok, ha készen érzitek magatokat erre a csodálatos utazásra, ami tele van örömmel, csodákkal, vidámsággal, ugyanakkor nagyon sok megbocsátás, önkontroll és alkalmazkodás is szükséges hozzá. Ennek ellenére bátorítunk Titeket, mi nem bántuk meg, reméljük Nektek is sikerül jó döntést hozni." 6 érv amellett, hogy jó fiatalon házasságot kötni budapest.imami.hu
Nagyban megy a harc. Ideológiai vagy éppen hatalmi. Esetleg politikai. Úgy tűnik a hagyományos családmodellel küzd a modern, nem is család, valamiféle ösztönlénység. Ez utóbbiak család alatt összehordanak mindent, ami szerintük családnak nevezhető. De hát van, aki az autóját veszi el feleségül.
Nem vitatkozom. Itt mindenki jogász és ismeri a jogait, és mindenki dühöng és megveszekedetten ordít. Tátott szájjal, sivító hanggal ugranak bármire, ami nem olyan, mint amit ő ösztön szerint szeretne. De azzal a hátsó magyarázattal, hogy ez a demokratikus. Jól fogalmazta valaki, hogy ez a demokrácia, amit ma annak neveznek nem más, mint két farkas és egy bárány arról szavaznak, hogy mi legyen a vacsora. Ehhez még magyarázat sem kell. Ha véletlenül nem tetszik a jog, addig csűrik csavarják, míg olyan nem lesz, amilyen a belső világképük. Végtelenül zavaros, önző, ösztönszerű. Mindenki azt csinál, amit akar.
Apropó. Egy idézet Rejtő Jenő (P. Howard; ) A HÁROM TESTŐR AFRIKÁBAN című műből.
"- Ezeket az őrmester küldi - jelentette egy altisztnek a kísérőnk -, kórházszolgálatra osztották be őket.
- A mindenségit! Minek ide ápolónak a fehér ember? - mondta ez kedvetlen arccal.
- Lejáratja a tekintélyünket! Van más büntetés is.
- A nagyorrú akarta. Kémek.
- És ha hóhérok...! Hát jó... én nem bánom! Átvett bennünket, és követtük a kórházba. pokol!
Sérült, fekélyekkel borított, tífuszos maláriás bennszülöttek fekszenek gyékényen összezsúfolva. Millió légy szállong mindenfelé. Hulladék, féreg, elviselhetetlen szag, nyögés, jajgatás... És fehér köpenyben... A "Tanár úr"!
Kvasztics!
Itt is zongorista és orvos volt egy személyben. A fejét vakarja és tehetetlenül néz körül. Mellette egy alacsony, hófehér szakállas, nagy homlokú ember, drót szemüveggel. Zavaros tekintete nyugtalanul jár ide-oda.
- Higgye el, kolléga, ez itt az ulcus pepticum egy tipikus esete... Lehet, hogy megoperálom az illetőt - mondja éppen Kvaszticsnak.
- Kérem, ne tegye... - könyörgött az óriási sápadt Kvasztics, és puffadt, szeplős kezét összetette.
- Én vagyok a főorvos...! -kiáltja gőgösen, és ránk néz. -Önök betegek? - Nem -feleli Senki.
- Mindegy - mondja jóságos, megnyugtató hangon -, majd azok lesznek, és én megoperálom önöket. Winter tanár vagyok.
Ez bolond! Kvaszticsra néztünk. Sóhajtva bólintott. Aztán odasúgja nekünk: - Ma vagyok itt eIőször. Borzalmas!
Winter tanár továbbment a vizitje során.
- Önnek mi baja?! - kérdezte az egyik jajgató néger beteget. "Ön"-nek szólítja a bennszülöttet! Ki hallott ilyent!
- Semmi! -kiabálja rémülten a beteg. -Semmi baj! Simbu egészséges... Nem bántani! A'Simbu nevű szemén látszott, hogy magas láza van.
- Ki fogom húzni a fogait - mondja mosolyogva az ősz tanár. - Magának gennyes góca van valahol, és ez a fogától jön.
- Kérem, kolléga -mondja Kvasztics -, ez tiszta malária... Tapintsa meg a máját... Winter tanár jóságos mosollyal csóválja a fejét:
- Ez egy peryostitis áttétele... Azonnali extraháció még megakadályozhatja a szepszist... - és már továbbmegy. Kvasztics álmos, vöröses, nagy szeme nyugtalan lesz. Azután ránk néz...
- Igen, ez ilyen kórház. Mit csináljak? - mondja, mintha felelne valakinek, pedig nem szóltunk. - Jöjjenek velem...
Előrement, és mi követtük. A barakk elhagyott udvarára vezetett bennünket.
- Nem bírom soká! Ez a Winter őrült, és operál! Egy konyhaasztalon! Rossz műszerekkel...! Öli ezeket a szerencsétleneket... lstenem...
Az ajtófélfának dőlt és megtörölte a homlokát.
- De hát... nem tudják, hogy őrült? -kérdezte Senki.
- Tudják. De itt valami mesevilágot rendeznek... Mindenki élhet a mániájának: És ez a Winter mániákusan operál... Hagyjuk..."
Addig létezik bármilyen családmodell, amíg még létezik valamilyen őskép családmodell, amit lehet tagadni. A modern családkép hajszolóinak, propagandistáinak jó lesz figyelembe venni, ha túltolják a szerintük meghaladott családmodell ( férfi + nő+ gyerek) megsemmisítését, lenullázását, eltűnik az övéké is. Az ő családmodelljük csak ehhez képest és viszonyítva létezik. Annyira, hogy minden szinten ezt utánozzák. Szó szerint a meleg családmodellben is van "férj" "feleség". Az élettársi közösségben is jogilag és minden módon szeretnék azt, ami egy házasságban van. Csak a kötelezettséget nem akarják annyira.
Végső soron úgy látszik, hogy valakik játszanak ezekkel az értékekkel és nem fognám a melegekre, mozaik családokra, élettársi közösségekre, archaikus családmodellben élőkre. Velük játszanak. Valakik. Ez itt most rossz, mert konkrétumok híján ez nem megfogható. Valamilyen ösztönszintre való leszorítást érzek olyan erők részéről, akik nagyon is tudatosak és hosszútávra építkezve nem ösztönlények. Jól felfogott érdekek mentén szerveznek, cselekszenek.
Számomra a család még mindig azt jelenti, hogy apa, anya, gyerekek. S, hogy vannak más emberek? Éljenek jól. De ne akarják a saját képükre formálni a társadalmat, mert ez zsákutca és öngyilkos akció. A számukra is. Mindenki számára.
De az alapvető probléma a HIT hiánya. Enélkül nincs egyéni ethosz és közösségi morál. Sőt a közösség sincs. Enélkül nincs család, nagycsalád, törzs, nemzettség, és nincs haza sem. Nincs közösség. Nincs kultúra. Nincs semmi. Csak egy massza, amit az ösztönei rángatnak ide oda, mint egy halraj az óceánban. Azért ennél többek vagyunk emberek.
A ZSOLTÁROK KÖNYVE 128. fejezet Az istenfélők házán áldás van
1 Zarándokének. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. 2 Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. 3 Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. 4 Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat. 5 Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, 6 és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!
linkajánló:
Rohanunk a forradalomba? – Civilizációnk identitászavaráról http://mandiner.hu/cikk/20170523_rohanunk_a_forradalomba_civilizacionk_identitaszavararol