Úgy tűnik, hogy az egykori tyúkperek a modern korban is visszaköszönhetnek. Egy délkelet-franciaországi település lakói panaszkodnak, hogy a hajnali kakaskukorékolás, valamint a tehenek bőgése és kolompja zavarja a nyugalmukat. ... Mielőtt azonban a lakók bíróságra vitték volna az ügyet, a település polgármestere hivatalosan kezdeményezte, hogy a helyi harangszót az állattartás zajaival együtt nyilvánítsák a kulturális örökség részének
A polgármester szerint a felvetés abszurd, mivel a vidéki településeket a földművelő népesség évszázadokkal ezelőtt a saját megélhetése céljából hozta létre, és az ott élő emberek számára az állattartás és egyéb mezőgazdasági tevékenység létszükségletet jelentett. Az természetes dolog, hogy ma már ... a falvakban nem csak földművelésből élő emberek laknak, de a falusi állatok hangját végérvényesen csak a falu megszüntetésével lehet elhallgattatni. ... a helyi paraszti élettel együtt járó zajok betilthatók vagy korlátozhatók-e. A helyiek azzal érvelnek, hogy az ilyen zajok a vidéki élet természetes velejárói, és sokkal inkább a „nem természetes” városi zajokat kellene korlátozni.
Nem csak ott zajlik ez. Rengeteg településen okoz gondot, hogy valaki kiköltözik a városból vidékre és rémülten veszi észre, hogy bár a villamos nem csörög, de a harang kong. Nem érződik a sarki kebabos illata, de van helyette trágyaszag. Főleg ilyen nagy hőségben esténként. Persze a mezőgazdaság megköveteli a termény védelmét is. Bizonyos helyeken, csemege kukorica, gyümölcs, szőlő őrzést és riasztást igényelnek. Ilyenkor szól karikás ostor, meg a karbid ágyú. Seregélyek, varjak, csókák, rigók meg elrebbennek egy kis időre. Mikor vadászatok is vannak, mert sok a vaddisznó, akkor az is zavaró egye-egy este. Ha még katonai lőtér vagy gyakorló is van a közelben, akkor meg a hadgyakorlatok idején kérdezgetjük, mi akar ez lenni.
Szóval a vidéknek más hangjai is vannak, mint egy városnak. De azért már nincs annyira elmaradva a várostól. A falu mellett viszik az autópályát és esténként be kell csukni az ablakot, ha aludni akar. A bulizás elérte, vagy soha nem is hagyta el a falut, hiszen mindig is voltak bálok. De ilyen hangrendszerekkel, és tudatmódosító zenével elviselhető zajokkal régebben azért nem annyira találkoztunk. Jóllehet régebben is tudatmódosítottak a szüreti bálban. De ma már a dizájner drogok, metamfetaminok, herbál világában a hangos zene is halk. Meg időnként megjelennek drogozott állapotban autókkal az utcákon és belehajtank ebbe-abba. Árokba, parkoló autókba, buszmegállóba. Felgyújtják a ravatalozót. Éppen mit sikerül.
A legérdekesebb, amikor a helyi közösségi oldalon gyűlnek össze pletykálni az elégedetlenkedők. Jaj! Ugat a kutya. Jaj! Hullik a levél. Kukorékol a kakas. Hordják a trágyát. Szag van. Megy a traktor hajnalban.
De vasárnap délelőtt, vagy még inkább délután kimennek füvet nyírni a benzinessel, meg a fűkaszával. Pedig a birka is lelegelné és még haszna is lenne belőle.
Sok ember számára a falu az az elképzelt hely, ahol lakik, esténként alszik. De városba jár dolgozni és itt bizony csendet akar. És még a fülemülék is csattognak egész éjjel. Hajnalban meg a rigók nem bírnak magukkal. De hát a ház hirdetésében benne volt, "madárcsicsergős".
Miközben ezeket a sorokat írom este 6 órakor, kinn az utcáról sportesemények dudáit nyomják, meg a kis hangszórókon az épületes rap, és egyéb zajokat a hordákban járó fiatal gyerekek. Nem is értik, de így látták, ez a menő.
Nem bunkók a falusiak és nem is pejoratív parasztok. Csak sokan tudják azt, hogy falun bizonyos létmódban élnek és ehhez hozzá tartoznak zajok, szagok, munkák, időszakok, izzadság, fáradtság. Lehet gúnyolni, lenézni, de nem üdülőhely. Életmód. Az is változóban. Nem kell már sokáig elégedetlenkedni. Már a falusiak sem akarnak a háztájiban dolgozni, kiskertet művelni, állatot tartani. Ők is műkörmöket építenek és frizurát csináltatnak. Autókat bütykölnek és száguldoznak. Elvágyódnak, ahol a siker és pénz több és a munka kevesebb. Ahol az időt és a bioritmust nem a nap mutatja, hanem a LED. Elvágyódnak az édes semmittevésbe. Persze majd belelóg a kezük a bilibe.
Csak a legelvetemültebbek szeretik az életformát. Bizony őket keresik sokszor a városi piacokon a friss áruért. Mert azért az kellene. Sok munka, kitartás, áldozat van abban.
Jó lenne, ha a falusi létformát nem tematizálnánk, mert szükség van rá. Kényes emberek ne bontsák le az alapjait, mert éppen nem felel meg az ide exportált városi létmódjuknak.
