Bodor György egyik kedvenc szentje Don Bosco, aki bűvészkedett a gyerekeknek, akár egy fakanállal is képes volt őket elbűvölni. Így pillanatok alatt kedvet ébresztett bennük ahhoz, hogy eljöjjenek, közösségben legyenek, együtt játszanak.
A társasjáték kiemelkedően pozitív hatással van az emberekre: közösséget is teremt azon kívül, hogy sok minden megtanulunk magunkról is.
Megtanulunk akár veszteni is, hiszen tudnom kell kezelni, ha nem én nyerek – magyarázza. – Ha egy gyereket sikerül kicsalni a szobájából, a számítógép mellől, azt a pedagógusok már sikerként könyvelik el. Ehhez segítséget jelenthetnek az én játékaim is.Szórakozva teremt közösséget: bemutatjuk a játéktervező plébánost - szemlelek.net
Bodor György, zugligeti plébános hosszú évekkel ezelőtt kezdett el társasjátékokat készíteni. A Monopoly mintájára megalkotta a Teopoly-t, később olyan játékot alkotott, melyet utazás során vagy várakozás alatt autóban, vonaton, étteremben is játszhatnak az arra vágyók. A játék mindössze négy dobókockából áll, melynek oldalaira különböző ábrákat véstek. Ezekkel a jelekkel színes történeteket kell létrehozni. Játék, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. Megmozgatja a fantáziát és segíti a szókincs fejlődését. S nem utolsó sorban erősíti a közös játék élményét és ezáltal épül a család, a közösség.
Emlékszem, tízes éveim közepén került a falunkba új lelkész. Egyedülálló, fiatal lelkésznő, aki összefogta az akkori református fiatalságot és találkozókat, programokat szervezett nekünk. Életem egyik meghatározó csoportja volt az a kis közösség. A lelkésznőnek volt néhány társasjátéka, amely a legtöbb találkozón előkerült és órákon keresztül játszottunk az UNO kártyával vagy a Telepesek nevű társasjátékkal.
Bár az emlékek – így húsz év távlatából – megfakultak, de az ifjúsági találkozón szerzett élmények, a hangulat, amit ott tapasztaltam, megmaradt bennem. Jó érzéssel tölt el, hogy fiatalságom idején tartoztam egy olyan közösséghez, ahol a középpontban a felhőtlen játék és közösségi élmény állt. Visszagondolva, sokkal meghatározóbb volt a közös játék élménye, a találkozás öröme, mint bármilyen igei rész vagy imádság. Egyházi ifi csoport voltunk és ennyi éppen elég volt, hogy Isten szeme előtt, boldogan játszunk és készüljünk a felnőtt életre.
Ma is nagyon szeretem a társasjátékokat, de ma már nehezebben szakítok rá időt. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a nagy társasjáték kínálatból nem is igazán tudom, hogy melyik lenne kedvemre vagy inkább családunknak való.
Örömmel fedeztem fel, Gyuri atya legújabb játékát az „Eucharistia” nevű társasjátékot (gyanítom, hogy a 2020-as évben tartandó Eucharisztia ünnepre készült ez a játék). A játék olyan elv alapján készült, amely az egyház, a katolikus hagyományok, szokások megismerésére teszi a hangsúlyt. Célja tehát az általános vallási műveltség terjesztése.
Nem hallottam, hogy egyházunkban lenne ehhez hasonló (ha mégis valaki ossza meg velem, hogy hol szerezhető be). Egy ilyen játék nagyon jó eszköz lehetne a hittanosok, konfirmációra készülők egyházi ismereteinek bővítésében. Könnyen, játékosan tanulnák meg fiataljaink (esetleg felnőtt konfirmációra készülők) az istentisztelettel kapcsolatos tudnivalókat, egyházi jelképeinket, nagyobb ünnepeinket…
Játszva tanulni és tanulva játszani. Észre sem venni, hogy az élet milyen komoly dolgokat hoz elénk. Csak megélni a mindennapokat mintha csak játék volna, persze mindezt teljes komolysággal, de élvezve a kihívásokat. Legyőzni az ellenfeleket, vagy időnként támogatni őket, és megélni, hogy nem vagyunk egyedül, hanem vannak az élet útján is játszótársaink.
Soraimat Kosztolányi Dezső versével zárom, amely ezt olyan szépen megfogalmazza:
Akrasz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?