Az embereket, az állatokat és a növényeket is tehát egy belső óra irányítja, amely nagyjából 24 órás ciklusokban követi le a fény és a sötétség váltakozásának a ritmusát. Ezek az órák nemcsak bennünk vannak, hanem minden organizmus minden egyes sejtjében megtalálhatóak a baktériumoktól kezdve a mamutfenyőkig. A földi élet kulcsösszetevői, amelyek az evolúció több millió éve alatt beleszőtték a bolygó forgását az élőlények sejtjeinek az anyagába.

Hallgasson a belső órájára, ha kedves az élete - hvg.hu

A három, egyenként sok kilométeres lézerinterferométer mért folyamatosan augusztus 17-én. A hihetetlenül komplikált algoritmusok folyamatosan nyelték a lejövő adatokat és a jelalak-felismerésért felelős modul talált valamit. Párhuzamosan velük, két másodperccel később űrben keringő gammadetektorok nagy energiájú radioaktív sugarakat (ezért gammadetektorok) érzékeltek az égbolt eléggé nagy bizonytalansággal meghatározott, déli égre eső irányából. Pár órával később Chilében besötétedett és az összes létező optikai teleszkóp elkezdte fényképezni a becsült területet. Egy alig egyméteres tükörátmérőjű teleszkóp (pont ekkora a legnagyobb magyar távcső a mátrai Piszkéstetői Obszervatóriumban) volt az első, ami rátalált egy addig nem látszó halvány pöttyre egy jól ismert, 130 millió fényéves távolságával csillagászati értelemben közeli galaxisban. Aztán felkelt a Nap Chilében és a Hawaii-szigeteken működő távcsövek vették át a halványuló robbanás követését.

A következő ekkora dolog a Földön kívüli élet felfedezése lesz - index.hu

 

Az én belső órám legutóbb tegnap reggel jelzett, hogy el kellene menni futni. Van persze edzésprogram, meg az ember (a futó!) készül is egy-egy versenyre, tehát nem csak úgy vaktában nekiállunk rohangálni, azért nyilvánvalóan az is megtörténik, hogy az élet (család, munka, a legjobbkor robbanó időzített bombák) felülír mindenféle hiperszuper edzéstervet, és maradok. Na, ilyenkor jön a belső óra: a testem jelez, én egyre idegesebb vagyok, míg életem párja hozzám nem vágja a futócipőt: szerintem most menj el futni. És tényleg. Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, én pedig úgy érzem magam tíz kilométer után, mint egy bölcs szerzetes. Számomra ez a belső óra, ami ugyanúgy jelez, hogy futni kell menni, mint ahogyan figyelmeztet evés, alvás, ivás, és egyéb testi funkció, életösztön, belénk kódolt szükségszerűség esetén. A belső órát most tudományosan is bebizonyították, sőt, Nobel díjat is kaptak érte. 

Olvasom a hvg cikkét a belső óráról és az index véleményrovatának szerzőjét a csillagászat hatalmas felfedezéséről, és tényleg nem értem az ateistákat. Én egyébként végtelenül toleráns vagyok, léteznek ugye a Föld laposságát hirdetők, meg olyanok is, akik szerint a horoszkópból kiolvasható a jövő. Aztán itt vannak a fényevők, a szerencsejáték függők, a lakásukat a feng shui módszere szerint berendezők, olyanok, akik szerint Elvis él, a Halálcsillag a Star Warsból pedig igenis létezik. Nyilván az istentagadást tudományos alapon magyarázók azért más megítélés alá esnek, mégis, talán soha nem fogom megérteni a magam keresztény, református, konzervatív fejével, hogy az, aki a tudománynak szenteli az életét, hogyhogy nem veszi észre az Élet Urát, a Teremtőt?

Nem olyan bonyolult ez. Ha van alkotója egy műtárgynak, kell, hogy legyen a világegyetemnek is. Vagy minden magától történt? Az anyagok csak úgy összesűrűsödtek, aztán egyszer csak bumm…? És létrejött a Naprendszer, és létrejött a Föld, aztán, persze teljesen véletlenül kialakultak az élet feltételei, pont a Föld nevű bolygón…? És aztán jött az élet, növények, állatok, ember? És az emberi élet is olyan magától értetődő, a fogantatás és a születés csupán biológia, a szeretet és a szerelem nem más, mint kémia? A tudomány pedig egyre többet tud, felfedez, megért, kijelent? 

Nagyszerű, hogy a tudomány által mi mindenre képes az ember: a tudománynak köszönhető, hogy pillanatok alatt eljuthatunk a világ bármely pontjára, hogy távcsöveink távoli galaxisokat kémlelnek, hogy nem pusztítanak középkori járványok, hogy fantasztikus épületeket építünk, hogy gyógyítható már sokféle betegség. Genetika és mesterséges megtermékenyítés, transzplantáció, ember a Holdon, majd remény szerint a Marson is, én pedig keresztényként ujjongok és csodálom az ember, a tudomány elképesztő teljesítményeit. 

Mégis, talán egyszer rádöbbenünk arra is, hogy a tudomány nem bizonyított még be szinte semmit, hogy alig tudunk valamit bizonyosan, hogy porszem az ember, aki legfeljebb arra képes, hogy elpusztítsa, amit megőrzésre és vigyázásra kapott… Kegyelem, hogy még mindig élünk, hiszen nemcsak a belső óránkat, de a természet isteni törvényeit és szükségszerűségeit is figyelmen kívül hagyjuk. 

Fantasztikus felfedezést tettek a csillagászok a napokban, de senki ne kérje, hogy foglaljam össze egy mondatban. Nyilván a fizikusok, csillagászok, az égboltot böngésző tudósok valóban szenzációként élték meg a hírt, Kiss László csillagász szerint a következő ilyen felfedezés a földön kívüli élet bejelentése lesz. Hm, kíváncsian várom. Talán ők fogják nekünk elmondani, talán mi mondjuk majd nekik, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ha van élet a földön kívül, ha nincs, ha az élet csupán mikroszkopikus, esetleg értelmes, amolyan emberi formában jelenik meg odakint, micsoda szeretet, hogy Isten mégiscsak a Földre küldte a Fiát, hogy földi anya hozta Őt világra, hogy földi apa nevelhette fel, hogy itt halt kereszthalált és itt támadt fel – érted, értem, mindnyájunkért.  

Tévedtem, sokkal bonyolultabb az egész. Mégis, nem kell hozzá más, csak kegyelem: hogy felfedezz, megérts, láss. 

Mi bizonyítja Isten létét? Van, akinek semmi nem elég, más felismeri Őt a világ rendjében, a természet csodáiban. Megint más a gyermekeit látja, és így kiált: csoda az élet. Olyan is akad, aki tükörbe néz, és az életét végiggondolva rádöbben: ha Isten nem lenne, én se lennék. 

Vajon te kegyelmet nyertél már?