Megszüntetné a kávé kötelező vésztartalékképzését a gazdasági ellátásért felelős svájci szövetségi hivatal (BWL), mondván, hogy a kávé nem létfontosságú a túléléshez.

Felszámolnák a kávéból felhalmozott vésztartalékot - origo.hu

A gazdasági törvény előírja, hogy a cégeknek kötelező a vésztartalék képzés. Svájcban a két világháború között kezdték el az alapvető tartós élelmiszereket (cukor, rizs, étolaj stb.) és termékeket (állati takarmány) felhalmozni. Valami oknál fogva, akkor úgy gondolták, hogy a kávé is olyan termék, amit szükséges felhalmozni és tartalékot képezni belőle. A törvény több céget is arra kötelezett, hogy 15.330 tonna nyers kávébabot tartalékoljon. Ez a mennyiség elég tetemes. Viszont, ha a svájciak kávézási szokásait vesszük alapul, akkor teljesen érthető. Svájc lakói (8,5 millió fő) évente, fejenként 9 kilogramm kávét fogyasztanak el. S ezzel a mennyiséggel még nem listavezetők, mert a hollandok, svédek és a finnek a csúcstartók. Mi, magyarok pedig jóval lemaradva még a svájciak után jövünk a sorban. Pedig, azt gondolná az ember, hogy a magyarok sokat kávéznak. Hallgatva néhány ismerősömet valóban nagyon elcsodálkozom, hogy nem vagyunk az élen. 

A nagy mennyiségű kávéfogyasztás ellenére azonban nem gondolják úgy, hogy szükség lenne a további felhalmozásra, így a törvény erre irányuló szabályozását most feloldják. Remélem, „szegény” svájciak nem fogják túlságosan érezni a tartalék hiányát vagy éppen a módosításból adódó problémákat. Bár, a gazdasági szakértők szerint, ennek a törvénymódosításnak a következménye az lesz, hogy csökken a kávé ára.

Tudom, hogy olyan világban élünk, ahol nagyon fontos a megtakarítási lehetőségek felmérése és megvalósítása. Mégsem a takarékosság, hanem a felesleg felhalmozása jut eszembe erről az új rendelkezésről. Tulajdonképpen nem lenne semmi gond, ha a világ minden országa ilyen vésztartalékokat tudna képezni. Ha nem lenne nélkülözés – a legalapvetőbb élelmiszerekből is -, hanem legalább a legszükségesebbek meglennének. 

Ebben a kapitalista világban minden arról szól, hogy nekem meglegyen és pont. S ha már elértem az elég kategóriát akkor sem állok le, mert minden a versenyről szól és egyébként is megdolgoztam érte és nekem jár. Lassan nemcsak a gazdasági szférában tapasztaljuk ezt, hanem minden más területen is (sajnos egyházunkban is). 

Fájdalmas látni, tapasztalni, hogy mennyire nem valósul meg a krisztusi tanács: „Egymás terhét hordozzátok…” Nem a világról mondom ezt, mert a világnak ezek a szavak maximum adókedvezményt vagy egy jó PR-t jelentenek. Nem azt mondom, hogy a világban nincsenek rendes emberek. Igenis vannak, de őket más elvek vezérlik. Arról a világról beszélek, amely azt mondja magáról, hogy keresztyén vagyok, azaz Krisztus követője. Arról a világról, amelynek zsinórmértéke a Biblia. Sajnos csak abban az esetben, ha az érdekei úgy tartják (akinek nem inge, ne vegye magára). 

Nincs közös tehervállalás, nincs egymás terhének a hordozása. Nem emeli az erős a gyengét, hanem felfelé néz. S ebben az esetben nem az Úristenre gondolok.

Elkeserít, és valahol felháborít, amikor látom, hogy a kicsiny gyülekezetek hogyan igyekeznek talpon maradni és úszni árral szemben. Kivitelezni egy templom felújítást, mely hosszú évekbe telik, mert egyszerre nem lehet befejezni, nincs annyi pénz. Vagy a lelkész azon dilemmázik, hogy benyújtsa-e a pályázatot vagy ne, mert lehet, hogy az egyéb és előre nem látható kiadásokra nem lesz meg a forrás. Az utófinanszírozott pályázatokra pedig már rá sem mer nézni, mert csak a szíve sajog utána.

Tudom, nem könnyű ezen változtatni, de a közös épülésért, az egységért, minden földi dologért, ami meghatározza egyházunkat, tudatosabban vállalni kellene a közös terheket, egymás terhét. Nem a világ gazdasági törvényeit véve alapul és tartalékokat képezni.

Azért még azt szeretném minden kedves olvasó szívére helyezni: figyeljünk jobban, hol a szükség. Nehogy a nagy takarékosságban azt vegyük észre, hogy csak felesleget halmozunk értékek helyett. 

Hogyan kanyarodtam a kávézástól egyházi problémákig? Hosszú lenne most ide leírni, de egy jó kávé mellett szívesen elmesélem.