A demográfia, családtámogatás kérdésében Orbán Viktor azt mondta: szeretne egy átfogó, 20-30 éves megállapodást kötni a magyar nőkkel a magyar jövőről, a nekik nyújtható, kiszámítható perspektívákról, mert a demográfia rajtuk áll vagy bukik, ez az ő döntésük. A gyermekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek fontos ügy – hangsúlyozta, hozzáfűzve: a kormánynak az a dolga, hogy ha a nők gyermeket szeretnének vállalni, és el akarják mondani erről az álláspontjukat, akkor azt meghallgassa, megértse.
Orbán Viktor: A következő évtized legfontosabb kérdése a bevándorlás lesz - magyaridok.hu
Orbán Viktor szerint demográfiai súlypontú kormányzás várható, a kormány pedig ösztönözné a 25-35 éves korosztály gyermekvállalását, mert későn és kevés gyereket vállalunk. De mennyire ösztönzi ez az érintett nőket?
Anyák napjára készülve az index riportja akadt a kezembe, mely a „Miért nem szülnek a magyar lányok” című örökérvényű kérdésre próbál választ találni. Nos, a riportot látva, azt hiszem, talán az index bátor mikrofonharcosai is meglepődtek, milyen érdekes és továbbgondolásra érdemes riport készült. Leginkább azért, mert a megkérdezett lányok nem is azt mondták el, hogy miért nem szülnek, sokkal inkább azt, hogy tervezik a gyermekvállalást és -láss csodát- szívesen szülnének, csak ahhoz egy kis bátorítás, megfelelő társ és jobb körülmények kellenének.
Persze, sikerült megtalálni azt az egy szem lányt is, aki szerint a gyerek büdös, és már így is van belőlük elég a világon, szegény, nem szóltak neki, hogy a férfiak is büdösek, főleg munka után, az öregek egy idő után gyerekké válnak, a nők pedig adott esetben kifejezetten idegesítőek tudnak lenni. Az élet márcsak ilyen, vannak árnyoldalai is. A büdösségen kívül, ami leginkább a bekakilt csecsemőkre jellemző, a gyerekek kifejezetten aranyosak, ráadásul -minő felfedezés- a pelenkába kakilás három éves kor körül elmúlik, tehát nyugodtan vállhat az is anyává, aki érzékeny ezirányú illatanyagok iránt. (Bocsánat, volt még egy szőke hölgy is, aki szintén egyértelműen nemmel válaszolt, bár én itt is az érettség hiányát, és nem elvakultságot érzékelek.)
A riport tehát kifejezetten tetszett. Leginkább azért, mert a megkérdezettek döntő többsége azt válaszolta, hogy szeretne gyermeket. Lám-lám, a sokat bántott mai fiatalok mégiscsak család és gyermekcentrikusak, gyermekvállalási kedvetlenségről tehát szó sincs. Nyilván azonban léteznek olyan körülmények, amelyek -sajnos- megfontolás tárgyává teszik sokaknál a babaérkezést. Fontos szempont, hogy legyen társ, akivel a gyermeket fel is tudja az anyuka nevelni, legyen megfelelő jövedelem, anyagi biztonság, a munkaadó hozzáállása legyen elfogadó és korrekt - ha ezek megvalósulnak, van esély gyermekek születésére. Sokak szerint a kormánynak ebben a kérdésben van lehetősége pozitívan befolyásolni a döntést: elsősorban a munkahelyi környezet, az anyagi támogatások, az otthonteremtés kapcsán. Örültem, hogy elhangzott: a gyermekvállalás mégiscsak egyéni döntés, a mi felelősségünk, és nem attól függ, támogatja-e valaki, vagy sem.
Tudom, divat szidni a mai fiatalokat, pedig valójában ma talán nehezebb fiatalnak lenni, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor a mai 50-es, 60-as korosztály volt fiatal. Persze, soha nem könnyű az élet, mégis, akkor talán biztosabb volt a világ, kiszámíthatóbbak a körülmények, mint manapság. Bár elvileg minden elképzelhető kényelemmel körülvehetjük magunkat és sokkal nagyobb szabadságban élhetünk, mint a szüleink vagy nagyszüleink, ugyanakkor a jövő sokkal kiszámíthatatlanabb. Ráadásul ehhez jön még a nem túl család és gyermekcentrikus közeg (gondoljunk csak arra, mennyire nehéz babakocsival közlekedni egy nagyvárosban, vagy egy olyan kórházban várni egy csecsemővel, ahol nincs baba-mama szoba, esetleg éjjelre ágy az anyukának), a negatív jelzők, a három vagy több gyermeket akaró, nevelő párok leszólása, a meglepő módon létező, nőkkel szembeni előítélet és az a munkáltatói szemlélet, amely a munkavállalóban kizárólag a profittermelő rabszolgát képes felismerni. És persze érdemes ehhez felsorakoztatni azt az ideológiát is, amely a hagyományos családra egy idejétmúlt eszme képviselőjeként tekint. Ez az ideológia azt az illúziót táplálja a mai fiatal generációkban, hogy az élet arról szól, hogy jól érezzük magunkat, hogy bulizunk, hogy megvalósítjuk az álmainkat, hogy semmiért sem vállalunk felelősséget. Így aztán senki ne csodálkozzon azon, hogy a mai fiatal férfiak jelentős része még mindig inkább fesztiválokra jár és -ha megteheti- drága motort vásárol magának, mintsem hogy elkötelezze magát egyetlen nő mellett, apává válljon, játszótérre menjen vagy a többi ovis apukával szervezze a csoportkirándulást. Pedig férfi nélkül, apa nélkül nem megy (legalábbis elképesztően nehéz), vagyis a demográfia nemcsak a nőkön múlik. Sőt: minden külső körülmény megteremtése mellett -hiszen az sem elhanyagolható szempont- akkor születnek majd gyermekek, ha sikerül a mai generációkat tudatos döntések meghozatalára, kitartásra, egyéni felelősségvállalásra bátorítani. Így nemcsak gyermekek születnek, de arra is esély mutatkozhat, hogy ezek a gyerekek ne valódi szülői jelenlét nélkül, vagy éppen csonka családban cseperedjenek, hanem ők maguk is átéljék a szülői törődés és szeretet, a családi közösség erejét.
Szülővé, anyává, apává válni nagyszerű, lélekemelő feladat, igazi megbizatás, drága kincs. Felelősség, felismerés, sok-sok átvirrasztott éjszaka, idegeskedés, az életünk újratervezése, mégis kimondhatatlan boldogság. Részemről hálás vagyok az Élet Urának azért, hogy az apaság ajándékát megkaphattam, és hálás vagyok azokért, akik engem, minket vállaltak, felneveltek, akármilyen nehéz és kiszámíthatatlan is volt az életük. Legyünk jó reménységgel a mai lányok és fiúk iránt: ha megkapják az esélyt, reménység szerint ők is anyává és apává nemesedhetnek majd. Ha ehhez egy kormányzat jó szándékot ígér és a tőle telhető feltételeket is igyekszik megteremteni, az valóban fontos, meghatározó lépcsőfok lehet mind az egyén, mind a nemzeti közösség szempontjából.
