A szíriai ideggázos incidens után Donald Trump amerikai elnök az éjszaka folyamán elrendelte az Aszad-rezsim katonai bázisának bombázását. 

Bombázni kezdte Aszad bázisait az Egyesült Államok - mandiner.hu

A katolikus egyházfő hozzátette, imádkozik az áldozatok családtagjaiért, és felhívást intéz a helyi és nemzetközi szinten felelős politikusokhoz, hogy ”legyen vége ennek a tragédiának, és enyhülést kapjon a háborútól túl régóta elgyötört lakosság.

Ferenc pápa is elítélte a szíriai gáztámadást - 24.hu

Évtizedekkel ezelőtt, amikor elkezdődött a Panoráma műsor főcímzenéje, már előre untam a műsort. Nem azért, mert gyerekként unalmas felnőtteket láttam a képernyőn, hanem mert mindig szomorú és rossz dolgokat mutattak, miközben velem csupa jó dolog történt a kis életemben. A távoli helyszínek eseményei köszönő viszonyban sem voltak a megélt jelenemmel. Afrikában csontsovány gyerekek jártányi erő nélkül, míg én a Balatonban úszkáltam lángosozás után.

Ma már tudom, hogy nagyon sok dolog köszönőviszonyban áll. Bár nálunk gáztámadásként csak a hipós felmosás fordult elő tegnap a hittanos teremben, és a környezetemben élő gyermekek nem ragasztották le a szájukat védelmet várva, sőt az USA sem ebbe a régióba céloz, mégis megszólít és véleményre késztet a szomorú híradás.

Ez a valóság. Ahogy Londonisztán a maga mecsetjeivel, Somogy a "hoszpisz" gyülekezeteivel, a CEU-s tüntetők, az azonosító nélküli civilruhás rendőrök... Akkor is valóságunk része a háború, ha több ezer kilométerrel távolabb bombáznak. Már annak okán is érintettek vagyunk, ha csak állást foglalunk azon kérdésben, hogy Szíriának legyen külföldi viszontválasz vagy ne? Nem elméleti válaszra, kényelmes fotelból a nagyvilágba kiáltott eszmékre van szükség, hanem olyan feleletre, ami a tömegmészárlás után a kiszolgáltatottságban leledzők szemébe nézve vállalható. 

A fotón ott állnak leragasztott szájjal, zászlókkal a mellkasukon, és választ várnak a gyerekek. Népeket szólítanak, hogy álljanak melléjük. Nem bosszúért, hanem védelmezésért hívnak. Most 86, korábban közel másfélezer ember halt meg egy-egy gáztámadásban. Még ha nem is némaság, de tétlenség volt korábban a nyugat válasza.

Nézem őket. Hatásvadász? Beállított? Nem érdekel. Körülöttünk annyi minden hatásvadász és beállított. Az izomkenőcs reklámtól kezdve a politikailag korrekt világot erősítő híradásig. Most akarnék immunis lenni e kép láttán?

Keresztyénként a pacifizmus közelebb áll hozzánk, mint az "erőnek erejével" lelkület. A mártírok vére magvetés évszázadok óta, és a megbocsátás teológiája áthatja hitünket. Mégis úgy gondolom, ha a szomszéd üti-veri a családját, akkor nem elég elítélni gondolatban, hanem oda kell menni, és határozottan közölni kell vele a miheztartást. Végül is, ha engem érne bántás, én is abban reménykednék, hogy jön végre valaki, és megállítja a bántalmazót. Az aranyszabályunk pedig éppen az, hogy "Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták." (Máté 7,12).

Nem lehet mindig minden magánügy, nem nézhetünk úgy a világra, hogy ami ott történik, ahhoz senkinek semmi köze. Igenis, közünk van hozzá! Főleg, ha nem mi tehetünk róla, de tehetünk ellene. 

Hozzászólások