Gyönyörű beszéddel búcsúzott Pannonhalmától a bencés diák – 777blog.hu

Tanév vége van. Egy rendhagyó évet tudhatunk magunk mögött, amely jó és rossz tapasztalatokban egyaránt bővelkedik. Az interneten több felületen is olvasható olyan írás, amelyben boncolgatják az előnyöket, hátrányokat és a magyarságra oly jellemző: panaszkodás, önsajnáltatás is erőteljes szerepet kap benne. Azt hiszem sokunknak van véleménye. Bennem is többféle érzés, gondolat született meg gyermekeim online iskolai gyakorlata közben. Egy biztos, nagyobb a hála és a köszönet, mint az elégedetlenség. Hála Istennek, hogy mi jó tapasztalatokat éltünk meg a tanárok és az iskola részéről. Nem volt könnyű. Érezték ezt a tanulók, szülők és a tanárok egyaránt. Mindenki (vagy inkább sokan) próbált megfelelni a feladatoknak, elvárásoknak. Sokféle megoldás született. Sajnos vannak olyanok, melyek nem túl jól végződtek (lásd: vasalósdeszkás tornatanár esete). A jó és rossz tapasztalatok ellenére ezért a tanév végére megveregettük egymás hátát és megköszöntük egymásnak a kitartást és a türelmet. Egyre biztos jó volt ez a több, mint két hónap: megtanultuk, hogy senkinek sem könnyű a munkája (vagy legalábbis remélem, hogy legalább valamit megértettünk belőle).

A rendhagyó tanévhez rendhagyó évzárók is társultak, ami számomra kifejezetten nagy ajándék. Kisebbik gyermekünk iskolájában osztályonként, szülők jelenléte nélkül történt az évzárás, majd az udvaron (már a szülők csatlakozásával) búcsúztattuk el a tanárnőket, akik megalapozták az általános iskola alsó 4 évét. Röviden, lényegre törően zártuk le az évet. Számomra így lett teljes ez a furcsa tanév.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium végzős diákjai már sokkal klasszikusabb stílusban búcsúztak, de mégis volt benne valami más, amely miatt a hírekbe is bekerült. Bodnár László, végzős diák búcsúztató beszéde híressé vált. Hallgatva ezt a fiatal emberpalántát, az fogalmazódott meg bennem, hogy valóban jó alapokat kapott az iskolájától. Beszédében őszintén vallott arról, hogy mi az, amit nem szeretett és ezek a nem szeretem dolgok, hogyan lettek mégis értékek az ott töltött évek alatt. A 10 perc alatt, míg beszélt nem éreztem, hogy unalmas lett volna, az ismétlések ellenére sem. Sőt, kifejezetten jobbá tették a beszédét és megerősítették a hallgatóban az értékeket, amit a fiatalember kiemelt. Azt hiszem ezzel a beszéddel nemcsak László nyert elismerést, hanem remek reklám a gimnáziumnak. Ezek után biztos elgondolkodnak néhányan, hogy érdemes a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba jelentkezni. 

Életünk elég nagy részét iskolapadban töltjük. Nem mindegy melyiket választjuk és az sem, hogy hogyan zárjuk le az éveket, hogyan búcsúzunk. Most a búcsúzás ideje van. Kicsit rendhagyó módon, másként, de a lényeg ugyanaz: lezárunk és tovább megyünk egy újabb tanévre, újabb iskolába, esetleg már munkahelyre. Isten adjon mindannyiunak áldott lezárásokat és továbblépéseket! Kellemes nyári szünetet!