Az előző bejegyzésben felhozott burn-out (azaz kiégés) szindróma bárkire igaz lehet, mégis a felmérések szerint tipikusan bizonyos szakmákat és tevékenységeket érint a legjobban: az orvosokat, a nővéreket és a tanárokat. De nyugodtan hozzátehetjük ehhez még a lelkészeket és az egyházi területen dolgozókat is. (…) Amikor a megoldásokról kellene írni, többnyire olyan dolgokra futja a szerzőktől, amiket egy józan ember magától is kitalálhat: aludjunk többet, dolgozzunk kevesebbet, találjunk egyensúlyt a munka és a család között. Menjünk el futni. Együnk valami finomat. Foglalkozzunk az önmegvalósítással. Azaz nesze semmi, fogd meg jól!
Az agyonterheltségtől a megbocsátásig - megmondoka.blogspot.hu
Azért ezek nem semmik, szerintem... Talán sok apró mozaikból áll össze az egész. Bár a probléma engem is érintett, tudományosan nem, inkább csak bulváros szinten foglalkoztam vele. Most is utánanéztem, milyen jó tanácsokat adnak a kérdés avatott és avatatlan szakértői, s gondoltam én is összeszedem, amit fontosnak tartok. Tudom, mindezek csak cseppek a tengerben, de talán valakinek, ha minimális mértékben is, de segít abban, hogy eloltsa -némi képzavarral élve - a kiégés tüneteit...
- Isten koordináta rendszerében. A kiégett ember nem leli helyét a világban, nem talál motivációt, örömet a munkában, hajlamos elhagyni magát, elhanyagolni fizikai, szellemi, lelki szükségleteit. A legfontosabbnak azt tartom, hogy minden reggel, valamilyen módon, emlékeztessük magunkat elhívatottságunkra! Klasszikus anekdota Lutherről, hogy amikor „kiégett”, fogott egy kést, s belevéste a tölgyfa íróasztalába, hogy „babtistatus sum”, azaz, „meg vagyok keresztelve!” Ki lehet tenni egy cetlit nekünk is az íróasztalunkra, az éjjeli szekrényre, a tükörre, rajta egy-egy személyesen nekünk szóló igével vagy a ma oly divatos motivációs üzenettel, pl. hogy „Hozzád tartozok!”, „Neked szolgálok!” vagy „Tudom, hogy Te szeretsz engem!” A lényeg, hogy ezáltal is Isten koordináta rendszerében tudjuk magunkat!
- Csendes percek. Bár a burn out-tal foglalkozó különböző szakemberek és honlapok mindenféle relaxációs-meditációs technikák elsajátítását és alkalmazását (is) javasolják (pl. jóga, autogén tréning stb.), melyek a bensőséges elmélyülésre, befelé tekintésre irányulnak, a keresztyén embernek ki- illetve Felfelé kell emelnie lelki tekintetét. Istenre. Arra, hogy Ő a csendben meg tud szólítani bennünket, igéje által. Vissza tudja adni az elvesztett vagy alacsony önértékelésünket, el tudja venni a belső üresség érzését, s ki tudja űzni szívünkből a reménytelenséget! Ahogy a 274. dicséretben énekeljük: „Csak légy egy kissé áldott csendben, magadban békességre lelsz, az Úr rendelte kegyelemben, örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, jól tudja, hogy mi kell nekünk.”
- Gondolatstop! A kiégett ember úgy érzi, gondolatai kényszerpályán, negatív irányba mozognak. Én személy szerint abban nem hiszek, hogy az ember ezeket tudja különböző technikák révén kontrollálni, illetve pozitív irányba terelni, s végig ott is tartani... Abban viszont igen, hogy Istennek hatalma van a gondolataink fölött is! S ezt lehet Tőle kérni imádságban! Talán furcsa lesz így ezt olvasni, de Ő időnként, ennek érdekében, megengedi, hogy ne gondolkodjunk... Így is szeretne pihentetni bennünket. Ugyanezt a célt szolgálják egyébként a mindennapos szokásaink is. Felmentenek a stresszel járó folyamatos döntési kényszer alól... Mark Zuckerbergről jegyezték meg, hogy bizonyára azért látni rajta sokszor az elnyűtt, agyonmosott kapucnis felsőjét, mert így a reggeli készülődés nem csak hölgyeknek nagy dilemmát okozó gondját – mit vegyek fel...? – oldja meg, ezzel is energiát spórolva meg magának sokkal komolyabb projektek elvégzéséhez... De ugyanezt a gondolatstopot, „nem gondolkodást” gyakorolhatjuk a kikapcsolódás számos formájában, hobbijainkban, a természetben, amikor – Descartes után szabadon – nem gondolkodom, csak vagyok...
- Védőháló! Nem véletlen, hogy a kiégés jelensége kiugróan magas az emberekkel foglalkozó hivatásokban, így pl. pedagógusok, egészségügyi dolgozók, szociális szférába dolgozók és lelkészek között. (Először egyébként 1974-ben H. Freudenberger, német származású, amerikai pszichológus figyelte meg családsegítő központok munkatársainál a permanens fáradtsággal együtt járó fásultság jeleit) A lelkészeknél azért is gyakori ez a jelenség, mert sokszor egyedül, támogató közösség nélkül végzik szolgálatukat, nincs sikerélményük, nem kapnak megerősítő visszajelzést tevékenységükről. Ezért is, számukra különösen is fontos, hogy legyen egy szakmai és egy emberi védőháló körülöttük. Előbbinél lelkészi kiskörökre, kollegális konzultációkra és lelki segítő, feszültségcsökkentő és felelősségmegosztó alkalmakra, tréningekre, szupervízióra gondolok, az utóbbinál pedig egyszerűen arra, hogy tudatosan építsünk ki és gondozzunk egy olyan belső kört (család-, gyülekezeti tagok, barátok stb), akikben feltétel nélkül megbízunk és akik szeretnek bennünket...!
- Egészségünkre! Mármint hogy tényleg figyeljünk rá! Annál is inkább, mert a keresztyén emberek hajlamosak elbagatellizálni a lelki dolgok mellett a testünkkel, az egészségünkkel való törődést. S ha nem is egészségcentrikus életre – erre mondta azt Pilinszky János, hogy azt nem engedhetem meg magamnak, az luxus... – és életvitelünk radikális megváltoztatására törekszünk, de azért ha több területen is csak egy kicsit is elmozdulunk az egészséges életmód felé, már tettünk valamit... Egy kicsit „tudatosabban” táplálkozni, egy kicsit többet mozogni, egy kicsit visszavenni káros szenvedélyeinkből... Csak egy kicsit...
- Rend a lelke mindennek! Ehhez mindössze két megjegyzést szeretnék hozzáfűzni: 1, Lám, a népi bölcsesség azért nem egyszer sokkal mélyebben, szélesebben és előremutatóbban látja, láttatja életünk dolgait, azon belül lelkünk zeg-zugait, mint a legmodernebb és leghaladóbb nézetű pszichológusok... -ahogy ezt ez a fenti mondás is igazolja! 2, Ha nekiállunk és rendet rakunk és tartunk magunk körül, ez a belső életünkre, pszichénkre is jó hatással lesz: segít nap, mint nap tudatosítani bennünk, hogy mindennek hol a helye a mi „mikrokozmoszunkban”, segít harmóniát árasztani bennünk és segít annak eldöntésében is, hogy mire van szükségünk és mire nem...
- Hála! Ahogy reggel egy isteni üzenettel, egy csendességeben nekünk szóló isteni útmutatással kezdhetjük napunkat, úgy este, jó azt végiggondolva úgy lezárni, hogy ma miért lehetek hálás Neki, mi az, amit kaptam Tőle, ami nem az én érdemem...? Biztos vagyok benne, ha ezeket a jó tanácsokat csak egy kicsit is meg tudjuk fogadni, akkor a kiégés kevesebb tüneteit fogjuk észlelni magunkon és nagyobb örömmel, lelkesedéssel fogjuk végezni munkánkat, élni életünket!