Ünnepélyes keretek között adták a legjobb 10 étteremnek járó díjat és tették közzé a 100 legjobb magyar éttermet tartalmazó Volkswagen-Dining Guide TOP100-at február 25-én a Várkert Bazárban. A Dining Guide idén sem változtatott a hosszú évek óta bevált szokásán, miszerint a végső döntéshozatalba neves külföldi gasztronómiai szaktekintélyeket von be. A nemzetközi zsűrit 2019-ben Enrico Crippa vezette, aki a három Michelin-csillagos Piazza Duomo étterem séfje.
Dining Guide 2019: Ezek a legjobb magyar éttermek – mandiner.hu
Hála az égnek, az utóbbi időben egyre több jó étterem található Magyarországon. Szükség is van rájuk, hiszen az ember szívesen jár étterembe, s bizony, bőven lehet alkalmat találni hozzá. Talán egy jót akarunk enni, beszélgetnénk a barátainkkal, esetleg a feleségünkkel töltenénk el egy gyertyafényes vacsorát, kiszaladnánk egy menüre ebédidőben, vagy a családot etetnénk meg a nyaralás alkalmával. Kellenek a jó éttermek, lám, lista is készült a legjobb magyar éttermekről – már csak az a kérdés, milyen az igazán jó étterem?
Jó kérdés. Számunkra az étterembe járás amolyan „mi idő”, amikor a feleségemmel végre együtt lehetünk, egymásra figyelhetünk. Persze, nem mindennapos elfoglaltságunk ez, elvégre van munkánk, szinte mindig otthon eszünk, mert otthon főzünk, ám néha jól esik kimozdulni, a lopott, vagy éppen ölünkbe hullott időben egymásra figyelni. Erre tökéletesen elegendő egy ebéd vagy egy vacsora, hiszen abban a másfél órában nem kell mindennél fontosabb gyülekezeti kérdéseket megoldani, éhes gyerekszájat betömni, kiömlött narancslevet feltörölni, késhegyig menő testvérháborúban béketárgyalást kezdeményezni. Szóval szeretjük ezt a fajta kikapcsolódást, különösen akkor, ha találunk jó éttermet.
Azt hiszem, ahogyan mindnyájunknak van top10-es listája kedvenc olvasmányairól vagy filmjeiről, talán vannak kedvenc éttermeink is, ahol megengedhetjük magunknak a kikapcsolódás luxusát.
Nekünk van amerikai módira hajazó kedvenc hamburgeresünk Kaposváron, kiöltözős, házassági évfordulót ünneplős, „menő” olasz éttermünk a Balatonon, de szuperjófej tulajdonossal megáldott strandbüfénk is, amit komoly vízi csaták után keresünk fel családostól, hiszen ott finomat ehetsz, zavartalanul nézheted a balatoni naplementét, sőt, még a gyerekeket is szabadjára engedheted. Nem kétlem, jó lehet egy Michelin-csillagos étteremben több tíz ezer forintért sztárséfek kreálmányát ízlelni, minket valahogy nem vonz sem az étteremkritikusok díja, sem a puccos név, sem az előkelő vendégek hada – feszengés helyett inkább jól éreznénk magunkat, ha lehet.
Persze, most, hogy vacsoraidőben éttermekről írok, valamiért nem az általam felsorolt, kétségkívül jó éttermek jutnak eszembe, hanem valami más. Feleségem vasárnap hajnalban odarakott, istentiszteletre óramű pontossággal elkészülő vasárnapi ebédje, édesanyám főztje, na és persze az a sok-sok szeretet, amit –hasonlóan más édesanyákhoz és nagyikhoz- az ételeken keresztül fejez ki számunkra. Olyan nincs, hogy ne együnk, hogy ne együnk még, hogy ne kóstoljuk meg még azt is, hogy ne csomagoljon, hogy ne kérdezze végig az unokáit, mit hozzon az ország túlsó feléről, ha érkezik. Ez már csak amolyan kizárólag édesanyák és nagymamák által beszélt titokzatos szeretetnyelv, amelyet a gyerekek és unokák részéről vétek nem beszélni. És eszembe jutnak a kárpátaljai kiszállások hihetetlen vendéglátásai, nagy szeretetvendégségek, meleg családi fészkeknél megterített, lelkészként, barátként méltatlanul kiérdemelt befogadtatás. Szokták mondani, hogy az ételnek lelke van – de csak akkor, ha szeretettel tálalják.
Milyen az igazán jó étterem? Mindenkinek mást jelent, nekem szívélyes fogadtatást és finom ételt leginkább. Ám közben rá kell jönnöm arra is, hogy mindez ott valósulhat meg igazán, ahol szeretnek, ahol otthon érzem magam. Ez pedig nem egy jól megkomponált vendéglő, hanem az a hely, ami az enyém: az én családom, az én szeretteim, az én szülőföldem. Hozzám hasonlók, akikkel összetartozunk.
