Utóbbi ráadásul az egészség hamis kultuszából fakad, amit a modern világ kicsinyes pedantériája és a véges testi létért remegő materializmusa teremtett meg, a kispolgári attitűdök nyomasztó világuralmának jegyében. Ez az életmód-diktatúra iktat ki mindent – talán a sportot kivéve –, ami a közös jelenlét és időtapasztalat megélését szolgálhatná az atomizálódó társadalmakban. Ilyen az a rituális tömjénfüst, ami jelenlétesítő ereje folytán a tér és idő megbomlott egységének helyreállításában összehozza és átszellemíti a kultuszközösség tagjait. Bármit is gondoljunk hasznáról vagy káráról, be kell ismernünk, hogy az emberi élet azon régióihoz tartozik, melyek kontemplatív jellegüknél fogva megőrizhetnék autonómiájukat a haladás totalitárius őrületével szemben.

Czopf Áron: Lázár tiszteletreméltó tévedése - mandiner.hu

 

Érdeklődéssel olvastam Czopf Áron írását a mandineren Lázár János minapi kijelentésével kapcsolatban, mely a dohányzás teljes körű betiltását indítványozza a 2020 után születettek körében. Értem én, hogy Czopf Áron –írása alapján legalábbis- szeret dohányozni, éppen ezért felháborodott az egykori kancelláriaminiszter javaslatán. Üsse kő, háborodjon fel rajtam is: arra a kijelentésre ragadtatom magam, hogy megtiltanám (sic!) a 2020 után születendőknek a dohányzást és javasolni fogom a miniszterelnöknek, hogy „akik 2020 után születnek, Magyarországon ne vásárolhassanak dohányterméket”.

Oké, nem kell kétségbe esni: az egészből úgysem lesz semmi. Nyilvánvalóan, hiszen az egész javaslat felesleges, tényleg társadalommérnöki, hatása meglehetősen negatív lenne, és kb. annyira komolyan vehető, mint a szóban forgó írás egy-egy érvelése. 

A puritanizmus ugyanolyan szélsőségesség, mint a hedonizmus? Tombol az életmód-diktatúra? A dohányzás olyan rituális cselekmény, amely „jelenlétesítő ereje folytán a tér és idő megbomlott egységének helyreállításában összehozza és átszellemíti a kultuszközösség tagjait”? 

Persze, simán lehet az is, hogy a szerző nagyon is komolyan gondolja, amit írt, csak én nem értem a dohányosokat, mindannak ellenére, hogy sok barátom, kollégám dohányzik. Fogalmam sincs, miért jó azt a büdös bagót szívni, miközben nem érezzük az ízeket, füstszagú a ruhánk és hamutartó ízű a szánk. Nem értem, miért kell kockára tenni magunk, vagy éppen a környezetünk egészségét, egyáltalán miért kell bármiféle nemes ideológiát gyártani egy olyan tevékenységnek, amely –ahogyan a szerző is elismeri- bizonyítottan több millió ember haláláért felelős. A dohányzás nem több, mint káros szenvedély, amit korlátok között ugyan, de szabadon gyakorolhat minden nagykorú állampolgár.

Szóval biztosan itt a gond, ezért nem értem Czopf Áron írását, mert nem értem a dohányosokat. Éppen ezért azt sem értem, hogy a dohányzással összefüggésben miféle hamis egészségkultuszról és életmód-diktatúráról beszél (ha csak, még egyszer írom, nem iróniával állunk szemben). Nem tudom, mit is kellene ezek alatt érteni, én mindenesetre azt látom, hogy egészség helyett szenvedélykultusz vesz körül bennünket: ezért trendi a piálás, ezért jópofa a lerészegedés, ezért alapvető emberi jog egyre több országban a könnyű drogok fogyasztása, ezért dohányzik olyan rengeteg fiatal itthon és világszerte. (És talán ezért is keltett egyesekben megrökönyödést Lázár János meglehetősen gyerekes és soha meg nem valósuló javaslata, aminek a komolytalansága és gyerekessége leginkább abban érhető tetten, hogy 2018-ban teljesen be akarja tiltani a 2020-ban születettek dohányzását, amire ezek szerint 2038-ban kerülne sor.)

Szerintem nem tombol sehol semmiféle életmód-diktatúra, az emberek pedig nem azért próbálnak meg életmódot váltani, mert képtelenek elfogadni az elmúlás tényét, hanem mert egyszerűen féltik az egészségüket. Meg is van rá minden okuk, hiszen egy elképesztően felgyorsult, pénzalapú, önző, szennyezett, egészségtelen és beteges világban élünk, akik pedig ebből valamilyen módon ki szeretnének lépni, megpróbálnak egészségesebben élni: egészségesebben táplálkoznak, mellőzik a káros szenvedélyeket, többet mozognak, mi több, a testi egészségük megőrzése mellett/érdekében a lelki egészségükkel is igyekeznek törődni. Ezért olyan népszerűek a reformkonyhák, a vegetáriánus a vegán, a paleo étkezés, a bio termékek, ezért sportolnak egyre többen, ezért olyan közkedveltek a pszichével kapcsolatos írások, a(z) (áll)vallásos könyvek. Mint mindennek, nyilván ennek is vannak szélsőséges változatai, elrettentő példái, de hamis kultuszról, pláne diktatúráról nem beszélhetünk. 

Aki életmódot vált, egészséges étkezésre törekszik, letette a cigarettát, nekiáll futni, esetleg jógázik, semmi esetre sem ütődött, pláne nem kispolgári – inkább olyan, aki saját kárán, vagy a környezetében élők elrettentő példáján keresztül döbbent rá arra, hogy óvnia kell az életét. 

Egy szabad világban mindenki azt tehet, amit csak akar, a dohányosok egyébként is alaposan szűkített jogait pedig senki sem akarhatja ennyire komolyan korlátozni. És ez így van jól, hiszen egy társadalmilag ennyire beágyazott és elfogadott szenvedély esetében a drasztikus tiltás semmi jóra sem vezetne. 

Én inkább az érvekben és a meggyőzésben bíznék, mint a tiltásban, no és a bibliai gondolatban: a mi testünk mégiscsak a Szent Lélek temploma. Igyekezzünk vigyázni rá!