A Civil Közoktatási Platform által a kormánytól követelt, haladék nélkül meghozandó intézkedések a közoktatás akut problémáinak orvoslására.
3. Csökkenteni kell a tanulói terheket!
A kötelező testnevelési órák számát heti ötről heti háromra kell csökkenteni, egyúttal mindenki számára elérhető délutáni tömegsport-lehetőségeket kell szervezni és finanszírozni.
Az állami fenntartású iskolákban az önálló kötelező tanóraként szervezett erkölcs- és hittanórákat meg kell szüntetni, és igény esetén a délutáni idősávban kell választható keretek között biztosítani.
Azonnali követelések - Civil Közoktatási Platform - facebook.com
Egyik ismerősöm a március 15-i tanártüntetést mindössze ennyivel kommentálta: kár. Valóban, kár, pedig voltak illúzióim.
Voltak illúzióim a pedagógusok megmozdulásaival kapcsolatban, igaz, ezek március idusánál hamarabb szertefoszlottak. Pedig azt hittem, hogy valóban a magyar oktatás, a pedagógusok, a diákok érdekeiért, a jövő nemzedék érdekében szállnak síkra. Nem megbántani akarom azokat, akik tényleg ezt gondolták és ezért tüntettek, ám ahogyan figyelem az eseményeket, egyre inkább világos lett számomra: a valódi cél teljesen más. Sokkal egyszerűbb, sokkal hétköznapibb. (Pedig az elégedetlenkedésnek, a tiltakozásnak, tüntetésnek, sztrájknak is megvan a maga értelme, ha azzal sikerül jobb irányba mozdítani magát az ügyet, ha sikerül jobb belátásra bírni a kormányzati szereplőket. Szükség is lett volna erre, hiszen rengeteg a kérdőjel, ráadásul több olyan kormányzati intézkedés is történt, amelyeken változtatni kell.)
Engem nem érdekel senki származása, politikai előélete, az sem, ha valaki más nézeteket vall, mint én. Ettől még gondolhat jót, akarhat olyat, amit én is elfogadok. Mégis, a Civil Közoktatási Platform tizenkét pontját olvasva bizony kilóg az ideológiai lóláb. Az még hagyján, hogy a pontok között több ellentmondást is felfedezni vélek, református lelkészként leginkább a harmadik pontot tartom illúziórombolónak. Bár a Platform a tanulói terhek csökkenését követeli, méghozzá jogosan, két olyan intézkedés megváltoztatását akarja elérni, amelynek nem sok köze van a tanulói terhekhez.
Már a bevezetésekor sem értettem a mindennapos testnevelés ellen tiltakozókat, és most sem értem, mi a problémájuk. Komolyan gondolja valaki, hogy ettől lennének túlterheltek a gyermekeink? Az lesz a felszabadulás, ha öt helyett csak három nap kell tornázni? A mozgás lételeme a gyermeknek, a teljesítménye is érzékelhetően nő, kevésbé lesz zaklatott, jobban kezeli a stresszt, ha fizikailag is elfáradhat. Arról nem is beszélve, mennyire fontos az interneten, okostelefonon és gyorséttermi kaján felnőtt nemzedéknek, hogy mozogjanak. Szerintem ez egy nagyszerű „vívmány”, eltörlésére semmi szükség.
Ideológiai, éppen ezért szakmaiatlan döntésnek tartom a hittanóra „piszkálását”. Nem árt tudni, hogy a kötelezően választható hit és erkölcstan bevezetéséről az egyházak nélkül döntöttek. Nem mi találtuk ki, nem mi ajánlkoztunk, a kormányzat döntött úgy, hogy bevezeti a kötelezően választható hittan/ erkölcstan oktatását. Nem mondom, hogy mindenki felhőtlenül örült, hiszen nem voltunk felkészülve erre, ráadásul a megváltozott rendszer hatalmas terhet ró a lelkészre, gyülekezetre egyaránt, alapvetően befolyásolva a gyülekezetekben folyó hitoktatói munkát. Volt olyan egyházi –nem református- vezető, aki kifejezetten ellenezte a hit és erkölcstan bevezetését. Természetesen nem a hittanoktatással volt baja, sokkal inkább attól tartott, ami bekövetkezett: hogy a hittan ideológiai játékszerré válik.
Pedig a hittan és az etika bevezetését nagyon jó intézkedésnek tartom – így együtt a kettőt, hiszen senkit sem kell és nem is szabad kötelezni a hittanórákon való részvételre. A szülő nyugodtan választhatja az erkölcstant is, ha a család nem vallásos, ha nem nyitott erre, ha nem akarja az egyház tanítása szerint élni az életét, nevelni a gyerekét. De kötelezően választania kell, hogy hittan vagy etika – és ez nem is baj, a gyerekeknek szükségük van arra, hogy a mindennapos fejtágítás mellett legyen heti egy (!) óra, amikor a lelkükkel, az emberi kapcsolatokkal, az élet nagy kérdéseivel foglalkoznak. Annyira elveszett manapság az erkölcsi mérce, annyira nehéz megállapítani, hogy mi a jó és a rossz, mit szabad és mit nem, szerintem nem árt, sőt, használ, ha az iskolai oktatás ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik.
Heti egy etika/hittan miatt lennének túlterheltek a gyermekeink? Miért zavar bárkit is, ha ezekre a kérdésekre egyesek az egyház tanítása szerint kívánnak válaszolni? Miért probléma, ha a hittan a délutáni szakkör szintjéről délelőtti, rendes tanítási órává válik – heti egy alkalommal? Miért probléma, ha a papok megjelennek az iskolában? (Főleg úgy, hogy sok helyen a hitoktatók végzik a hitoktatást, mivel a lelkésznek, papnak más feladatai is vannak.) Csak nem az értéksemleges iskola ideológiája a cél?
Köszönöm, abból nem kérek.
Hozzászólások