A múlt szerdai Hosszú Katinka-sajtótájékoztató folyományaként, végső elkeseredettségében egy nappal később lemondott az úszók szövetségi kapitányi tisztségéről Kiss László. Gyárfás Tamás elnök akkor annyit mondott, abban maradtak, hétfőn visszatérnek a témára. Nos, már vasárnap sikerült, és a mester jelezte: folytatja. Nem tehetett mást azok után, ahogy az úszótársadalom kiállt mellette, bár mint mondja, Egerszegi Krisztina szavai mindennél többet jelentettek számára. 

Kiss László a Hosszú-ügyről: Ma már tisztábban látok - nso.hu

 

A hosszúra nyúló Hosszú-ügyben most nem a magától kissé elszálló Kat(al)inkáról, nem az őt röptető-úsztató Amerikai Edzőférjről, Shane-ről, nem az Úszóelnökről, (arany)Gyár -fás Tamásról, nem az országot vízben-földön-levegőben is szemmel tartó Miniszterelnökről, Orbán Viktorról, nem is ez utóbbi kettő között (mellett, fölött, alatt...) dúló hatalmi harcokról, dollár-és forintmilliókról, nem a szövetségkapitány mellett kiálló edzőkről és úszókról, hanem magáról a szövetségi kapitányról, a megalázott, lemondó, otthon néhány napot gondolkodó, majd - Napkeltés Tamásunk invitálását szinte megelőzve - posztjára visszatérő Kiss Lászlóról szeretnék írni... Tenném mindezt úgy, ahogy időnként a hit-és erkölcstan órákon belül a „sajtófél(negyed)órákat” szoktam tartani a nagyobbaknak, megtanítandó őket a jó híreket, üzeneteket, pozitív gondolatokat figyelve, keresve újságot vagy digitális médiát olvasni, úgy most a Nemzeti Sport papíros változatában, teljes terjedelmében megjelent Kiss László-interjúban általam önkényesen aláhúzott erkölcsi értékeket szeretném megosztani a Kedves Reposzt-olvasókkal!

A sportolói teljesítménye egészen kimagasló, az előtt mélyen meghajlok, olyasmire képes, amire csak nagyon kevesen.” - mondja Hosszúról Kiss, dicsérve őt. Igen, vérbeli pedagógusként tisztában van a dicséret, a pozitív megerősítés pszichológiai jelentőségével. Erre a megerősítésre még egy Hosszú „Vaslady” Katinkának is szüksége van! Ki tudja, nyáron Rióban, az olimpián, lehet hogy épp ez az edzői dicséret segít neki abban, hogy mondjuk 5 elrontott száma után a hatodikban megszerezze végre az aranyat vagy hogy az ötödik aranya után a hatodikat is megnyerje, megelőzve ezzel a Nemzet Egérkéjét, az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztinát...!

„Nekem az a meggyőződésem, hogy Katinka mindig mindent megkapott, és mindent meg is fog kapni – ha megbékélünk, ha nem. A megbecsülésen kívül a szeretetet is, tőlem például biztosan.” Persze, a szeretet, mint az emberi értékek legmaradandóbbika és legnagyobbika ebből az ügyből sem maradhat ki, de egész más a (ki)csengése a mély érzésű, őszinte, emberi jelleme miatt az egész (úszó)társadalom tiszteletét és szeretetét élvező és a „jóságos nagypapa-attitűdöt” méltán kiérdemlő Kiss László szájából, mint mondjuk egy felszínesebb, amerikai kultúrkörből érkezett ember kommunikációjában...

„...bár azóta többen jelezték, hogy egy kapitány nem időpontot szokott kérni a versenyzőtől, hanem ad neki. Én úgy gondoltam, Katinkáért még ezt is megteszem.” Ha egy normális világban élnénk, azt mondanám, hogy milyen fontos erény a tekintély, de ebben a feje tetejére állított világban, melyben a diákok nevelik a tanárt és a bárányok legeltetik a pásztort, most arra kapunk bőséges lehetőséget az Istentől, hogy egy másik, a szerintem a tekintélynél is fontosabb tantárgyat tanuljunk az élet iskolájában – ez pedig az alázat!

(Kérdés: Nem haragszik Katinkára?) „Nem haragszom én senkire.” Ha ez a kijelentés nem is éri el a jézusi megbocsátás szintjét és mértékét (Mt. 18, 22), azért ezt is értékelni kell. Főleg egy olyan liberális közegben, amelyben nemcsak a pozitív (lásd: fentebb, amit a szeretetről írtam), hanem a negatív érzelmek is zabolátlanul és (társadalmi-erkölcsi) kontroll nélkül szabadjára vannak engedve gyűlöletkeltés, feszültség-szítás, rágalmazás vagy ha más nem, akkor szabad vélemény-nyilvánítás formájában...

„Békét akarok, még ha úgy is érzem, nekem már nem lenne illendő elhallgatnom már bármit is, mert ha ezt így hagyjuk, az a sportág sikereinek gátja is lehet.” Tiszta sor, mindenki békét akar. Csak az a baj, hogy nem mindenkiben van annyi bölcsesség és akkora alázat, hogy ne mondja bele a maga igazát minden elé tartott mikrofonba... A béke ott kezdődik, hogy nem megyek neki a másiknak vagy nem megyek el a másik elől...(Ugye, Shane?) A békéhez szerénynek kell lenni, s az tud igazán alázatos maradni, akinek van mire (kor, tekintély, érdem, eredmények stb.) szerénynek lenni...

„Megvallom, nagyon elérzékenyültem, amikor olvastam, hogy Egérke is kiállt mellettem.” Már-már megható az a hűség, ahogy kitart egymás mellett edző és (egykori) világklasszis tanítványa. Abban is biztos vagyok, hogy ez nem a média által mesterségesen fenntartott Kiss- ill. Egerszegi-imázs! Hanem őszinte, szívből jövő emberi ragaszkoság a másikhoz, akivel annyiszor álltunk a csúcson, akkor is, ha most a völgybe vezet az út...

„Lehet uszoda nélkül is élni, csak nem érdemes...” A dicséret, a szeretet, az alázat, a megbocsátás, a  békességre törekvés és a hűség talán régimódinak, lejárt szavatosságúnak  tűnő erkölcsi értékeinek sorában kakukktojásnak tűnik az utolsó, a humor! Bár a humor, mint zárójelbe tett valóság – Dr. Nyíri Tamás szavaival élve – „a transzcendencia jele, egy fény a túlsó partról...” A humorérzékkel megáldott ember szavaival azt üzeni, hogy  ez a világ nem olyan halálosan komoly, itt a poén, az össze nem illő dolgok keltette komikum, de odaát van a csattanó, a nevetés, a felszabadult öröm, Istennél!

Még valami: Kiss László 1965 óta edző, 1983-tól mesteredző, edzőként, majd 1999-től szövetségi kapitányként több olimpiai-, világ-és Európa-bajnok tanítványa volt, köztük Hosszú Katinka... Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- és nagy keresztjét, kapott Életműdíjat, Prima Primissima-díjat, 2013-ban pedig beválasztották a magyar úszósport halhatatlanjai közé. Mégis azt gondolom, hogy nem ezek a medálok és kitüntetések, hanem sokkal inkább az előbb felsorolt emberi értékei teszik őt, Kiss Lászlót nagy emberré!

Hozzászólások