Közép-Amerika északi háromszögében, Hondurasban, Guatemalában és El Salvadorban évről évre keményebben tombolnak a bandák (a rövid történetükről lásd jobboldali keretesünket), és próbálják meg berántani a fiatalokat is maguk közé. A 6,5 milliós El Salvadorban félmillióan vannak kapcsolatban a bandákkal, 2016-ban 109 gyilkosság jutott 100 ezer emberre, ami az USA adatának 25-szöröse, és háromszorosa annak, amit New York a legdurvább időszakában, a 70-es, 80-as években élt át. A bandák átvették a vidéki és városi területeken is az uralmat, és saját törvényeiket kényszerítik a lakókra. Aki nem akarja, hogy a gyereke találkozzon a bandákkal, az a nehezen megkeresett pénzét privát közlekedésre, iskola utáni programokra költi. Ha a bűnözőknek megtetszik egy ház, akkor elüldözik onnan a lakókat.
"Közép-Amerikát bandaháborúk tartják rettegésben, az emberek a mindennapos terror elől Amerikába igyekeznek menekülni. A legendásan kegyetlen salvadori eredetű banda, az MS-13 amerikai ága azonban az érkezőktől erőre kapott, úgyhogy Trump erre hivatkozva keményített be a migráció ellen. A dolgok ilyen leegyszerűsítése, az MS-13 szimbólummá és hivatkozássá emelése azonban az ártatlanoknak is tragikus következményekkel jár majd."
Az önvédelemre berendezkedő emberek, csoportok előbb-utóbb a saját fenntartásukhoz pénzcsapokat keresnek. E pénzcsapok pedig jobb esetben tagdíjból, rosszabb esetben illegális bevételből fognak származni. A tagdíj teljesen elkötelezett embereket, közös érdeket feltételez és persze közös etikát is. Ez a nehezebben számonkérhető. Ha valaki ki akar lépni, egyszerűen csak nem fizet és megy. Egyszerűbb az illegális és az adott ország adott törvényeivel ütköző módon megszerezni. Mert ez a közös illegális, törvénybeütköző cselekedet cinkossá tesz. Ebből nem igen lehet kiszállni.
Egy horgásztörténetet olvastam. Egy horgász mindig nagyon sok hallal tért vissza a csónakos horgászatairól. Ez feltűnt a horgásztársainak is, de az egyik természetvédelmi őrnek is. Kérte, hogy had kísérje el egy horgászatra, hogy megnézze merre horgászik és miként. Hajnalban indultak. Bepakoltak a csónakba és indultak. A tó egy távoli gyönyörű kis öblébe horgonyoztak le. Megreggeliztek. Az ellenőr sürgette a horgászt, hogy kezdjék már a felszerelést előszedni. Az csak nyugtatgatta, majd. Végül rágyújtott egy cigarettára is. Kinyitott egy ládikát, előhúzott egy dinamit rudat és meggyújtotta a gyújtózsinórt. Nagy ívvel messze elhajította a tóba. A vízalatti robbanás tíznél is több méretes halat dobott a felszínre. A természetvédelmi ellenőr őrjöngött. Be foglak csukatni, örökre elveszíted az engedélyedet. Soha többé nem horgászhatsz. Meg fognak bélyegezni. Mire a horgász meggyújtott még egy dinamit rudat és odadobta az ellenőr ölébe. Most horgászunk vagy beszélgetünk?
Az én kérdésem az, hogy hogyan alakulhatnak ki ilyen struktúrák? Hogyan lehet ilyen reménytelen helyzetet létrehozni? Hogyan lehet bandák és hatóság között élni? Hogyan lehet egy államot erre a szintre kormányozni? Csak külső tényezők, államok, politikai beavatkozás, anomáliák, gazdasági folyamatok? Csak a belső tényezők, vallásosság vagy hiánya, etika és etikátlanság, rasszra jellemző meghatározottság, kulturális örökségek, genetikai meghatározottság? Hogyan jutnak el oda az emberek, hogy a bandáknál is jobban tartanak a hatóságoktól? Mondhatni a civilek az értük lévő kormánytól és rendvédelmi szerveitől? Hogyan jutnak el emberek oda, hogy el kell menni, ha élni akarunk? Hogy történhet meg, hogy ahová mennek ott is utolérik őket ez a struktúra? Csak rájuk jellemző?
Nem. Itt egy másik struktúra: "Évekkel azután, hogy megszökött az Iszlám Állam fogságából, váratlanul Németországban futott össze egykori fogvatartójával egy tizenéves jazidi lány, írja a Newsweek. Az Ashwaq Ta’lo nevű lányt száz dollárnak megfelelő összegért vásárolta meg az Iszlám Állam egyik katonája, akinek mintegy tíz hónapig volt a rabszolgája Moszul közelében – ezalatt napi rendszerességgel gyalázták meg. (...) Ashwaq Ta’lo ezután Németországba került, Stuttgartban próbált új életet kezdeni, ám egy nap, mikor épp a tábori szállása felé tartott, váratlanul megállította a férfi, aki annak idején megvásárolta őt. Először nem hitt a szemének (bár állítása szerint korábban gyakran érezte, hogy követik), de azonnal felismerte Abu Hamam "félelmetes szakállát és csúnya arcát". Bár megpróbált úgy tenni, mint aki nem ismeri a férfit, nem tudta becsapni, ezért az közölte vele: tudja, hol és kikkel lakik, illetve azt is, hogy mit csinál Németországban. A lány erre elmenekült, egy közeli piacon bújt el, majd a történtekről értesítette a testvérét és a menekülttábor vezetőjét is. Az esetet a rendőrségen is jelentették, a térfigyelő kamerák segítségével azonosították a férfit, ám a hatóságok közölték velük, hogy nem nagyon tehetnek semmit, hiszen ő is menedékkérő, ráadásul nem követett el bűncselekményt – mármint Németországban.
Nincsenek ezek messze tőlünk sem. A falvaink, városaink uzsorakamatos területein. Vagy szomszéd országokból érkező koldusmaffiában, prostitúcióban ébredő emberek. Vagy a szomszédos országok háborúiból menekülők és az utánuk jövő szabadcsapatok nyugodtan nyaraló gyilkosai.
Mindig így volt ez? Vagy egyre gyakoribb lesz a lélekszám emelkedésével? Mit lehet tenni? Elég a szolidaritás? Szabad és lehet, vagy kell beavatkozni bizonyos országokban? Belügy, vagy közügy is egyben ha valamely országokban kegyetlenkednek az emberekkel? Miért csak ott érdekes ez, ahol sok a nyersanyag, vagy az ország stratégiai ponton fekszik?
Végső kérdésem: Van-e esélyünk embernek maradni? Az emberiség nem csak biológiailag meghatározott emberekből áll. Az emberiség esélye, ha nem a biológiai ember nyer, hanem kimondatik: Ecce Homo!
Adalék: "Aki másnak vermet ás
A 80-as években a közép-amerikai régióból rengetegen menekültek a polgárháborús állapotok elől, amelynek a hátterében az volt, hogy az USA inkább korrupt helyi jobbos kormányokat támogatott, nehogy balosok jussanak hatalomra. Az MS-13-at a Los Angelesbe menekülő salvadoriak alapították, hogy megvédjék magukat a már működő helyi bandáktól. Aztán az USA 1996-ban elfogadott egy migrációs törvényt, ami a náluk elítélt bűnözők tízezreit deportálta vissza az anyaországukba a 2000-es évek elején. Így indult el az MS-13 és a vetélytárs Barrio 18 karrierje "odahaza", az úgynevezett Északi Háromszögben, a Honduras-Salvador-Guatemala országhármasban. Az ottani civilek most előlük menekülnek, miközben a bandatagok is szerencsét akarnak próbálni Amerikában, így gyakorlatilag az USA-ra száll vissza a 80-as évekbeli külpolitikájuk és az 1996-os törvényük."