"Quo vadis református nyilvánosság? Pontosítok: bármennyire nem értettem egyet azzal, ami a Reposzton/-ból sokszor folyt, fontosnak tartottam, hogy egyáltalán van. Hogy a nagyon beszűkült református nyilvánosságban mégis van egy ilyen médium. Kellene lennie másnak is, de ez egy másik kérdés. Nem tudom, mi van a történések mögött. A poszt szerint nem kell nagy dolgot keresni, egyszerűen abbahagyják. Saját dolgaimból kiindulva, az ember nem "egyszerűen" hagy abba egy ilyen dolgot. Ennél azonban számomra most fontosabb a folytatás: lesz-e más?"

Facebook bejegyzés

Igen, ezek a Reposzt utolsó megjelenő írásai, régi és újabb, hosszabb-rövidebb ideig kitartó, néha mások helyett még beugró szerzők utolsó posztjai. Amikor elindult a blog, új és izgalmas - és magyar református kategóriában valóban azóta is egyetlen ilyen - kezdeményezés volt. Mikor heten összeálltunk (akik aztán két kivétellel cserélődtünk, s lettünk végül a kilenc év alatt összesen tizenöten), először nyilvánosság nélküli próbaverzióra, aztán egy darabig álnéven írogatásra, majd facebookosított változatra - őszintén szerettünk volna "nyitni". Kilépni a szokásos egyházi kommunikációból, egyházi médiafelületekről, a papíralapú vagy netes de előreszerkesztett, riportos vagy magazinos formából olyasmibe, amire - úgy éreztük - a kor hív meg minket.

„A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napirenden volt utcai igazságtételt, valamint ókonzervatív erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését a kormány rövid úton megszüntethette volna. Az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetőleg visszahívni: komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása.”
Bibó István kiáltványa – 1956. november 4.

Október után a november is nemzeti gyásznappal nyitott ránk. A Parlamentet november 4-én elözönlő szovjet katonák egy embert találtak a kormány tagjai közül, Bibó István államminisztert. Az egyik kiskatona megkérdezte, hogy ki ő, és mégis mit keres ott, ő megmondta, és aztán, amikor végzett, kiengedték. Éppen a fent idézett kiáltványát fogalmazta. Tildy Zoltán már megegyezett a szovjet csapatok parancsnokával – hogy a Parlamentet megkímélje és a felesleges vérontást elkerülje. Miután Tildyék a többiekkel elhagyták az Országházat, Bibó még bennmaradt a dolgozószobájában, és megírta az utolsó dokumentumot, amit miniszterként jegyezhetett.

Aki igazat akar hallani életről, hitről, asszonysorsról, egyházról és világról a második világháborús Magyarországon, nem fogja tudni letenni ennek az okos, szókimondó, nem mindennapi asszonynak az életrajzát.

Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon - harmat.hu

A nyár sok mindenre jó, lehet messzi vidékekre utazni, rég nem látott rokonokat felkeresni, kifesteni a lakást, ázni a Balatonban, nagyokat biciklizni, és persze: olvasni. Vágyott, ajándékba kapott, vagy éppen megvásárolt, mégis polcon porosodó könyveket végre kézbe fogni, majd kinyitni, leragadni a betűk fölött, részesévé válni a történetnek, a főhőssel együtt reménykedni, sírni, vagy éppen örülni. Valahogy úgy, mint ahogyan én is tettem egyik éjjel, amikor végigolvastam Zsindelyné Tüdős Klára életírását.

Bejrúti tartózkodásunk alatt elsőként a Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniójának székházába látogattunk el, ahol Megerdich Karageozian egyházelnök fogadott minket… „Ma ugyanez történik: embereknek háború, gazdasági kényszer, vallási és etnikai villongások miatt kell elhagyniuk az otthonukat” – mondta a szíriai helyzetről az egyházelnök, akinek édesapja egy éves volt, amikor szüleivel Aleppóba érkezett. Törökország a mai napig nem ismeri el a 100 évvel ezelőtt történteket, Megerdich ellenben zakója hajtókáján viseli – az örmény kereszt mellett – a nefelejcs alakú kitűzőt, így emlékezik családja és népe kálváriájára… A gyermekkeresztséget gyakorolják, viszont az általunk ismert konfirmáció nincs meg náluk. Minden újszülöttet az egyház gyermekeinek tekintenek, de tudatos döntést és személyes hitvallást követően, jellemzően 17-18 éves korban válnak a gyülekezet teljes jogú tagjaivá. Épp ezért nagyon fontos számukra az ifjúsági munka, fiatalok hitélei oktatása – az úgynevezett belső evangelizáció részének tekintik azt.

Reformátusok keleten – reformatus.hu

Örülök, hogy megújult a reformatus.hu, a Magyarországi Református Egyház honlapja. Kívülről alig vehető észre a változás, enyhe színek lopóztak a felületre, a tördelés, formátum, betűminta maradt a régi, a tartalom viszont karakteresebb lett. Felismerhető az a szándék, hogy egy jellegzetesen református felületet mutassanak, amely nem a jelzők használatától lesz az, hanem a szellemiségtől, az érdeklődési körtől. S ami ugyancsak figyelemre méltó, hogy egy pozitív református képet igyekszik megfogalmazni a maga pörgősségével és témáival. Végül is jubileumi évbe értünk félévezred után.

Korábbi cikkeinkben már bemutattuk, hogy számításaink szerint mintegy 600 ezer magyar élhet jelenleg külföldön az Európai Unióban, ráadásul éppen az a korosztály megy el elsősorban, mely demográfiailag és munkaerő piaci szempontból is a legtermékenyebbnek tekinthető. Ez azonban nem csak magyar probléma, hasonlóan van a régió többi országában is. A különböző felmérések szerint akár ötmillió közelében is lehet azoknak száma, akik az elmúlt másfél évtizedben Nyugat-Európába mentek munkát vállalni.

Elvándorlás vagy kivándorlás? – portfolio.hu

Fellángol olykor a politikai vita, hogy kinek mekkora része van abban, hogy Magyarországról többszázezren mentek Nyugat-Európába munkát vállalni az uniós csatlakozás óta. A jelenség nem új, bár sokan szeretnék úgy láttatni, mintha az lenne. A 19. század iparosodó Magyarországa vonzotta a kontinens nyugati felének vállalkozó kedvű polgárait, akik aztán a legmagyarabb magyarokká lettek. A 20. század megfordította az irányt. A tengeren túl és Nyugat-Európa bányái elnyelték magyarok millióit. A második világháború után pedig a politikai rendszer elől menekültek sokan. A rendszerváltásig a politikai üldözötteket leszámolva nyugatra menni a jobb élet reményében lehetőség volt, a rendszerváltást követően pedig részben kényszer, részben divat.

Mély aggodalommal és szomorúsággal értesültem az Őcsényben történtekről. Közös felelősségünk, hogy gátat szabjunk a gyűlölködésnek és a társadalmunk békességét veszélyeztető folyamatoknak. Egyházunk, ahogy eddig is, ezután is a szeretet kultúrájának terjedéséért imádkozik és dolgozik – tette hozzá a püspök. A református egyházvezető kiállása azért is figyelemre méltó, mert a kormány a napokban kötött átfogó megállapodást a református egyházzal. Egyébként Orbán Viktor is református.

Egyedül hagyták Orbánt az egyházak az őcsényi véleményével - index.hu

Egyedül hagyták Orbánt az egyházak, először csak eddig olvasom, meg is ijedek kissé, szegény „Orbán” (csak így, mezítlábasan), áll egyedül, mint egy kiselsős az iskolaudvaron, azt sem tudja, hová meg merre, mert szegény fejét egyedül hagyták az „egyházak” (ez is csak így, ilyen lazán). Aztán persze kiderül, hogy Őcsényről lenne itt szó, mint az idegengyűlölet alfájáról és ómegájáról, természetesen.  A cikket olvasva fellélegezhetünk, mi, egyházak jó pontot kaptunk, hiszen egyedül hagytuk Orbánt. Őcsénnyel és a migránskrízissel kapcsolatban újra előkerül a kormány, azon belül Orbán Viktor kereszténysége, én pedig azon gondolkodom, vajon vele és kormányával kapcsolatban mi is lenne a feladatom - keresztényként. 

Velem minden a legnagyobb rendben, remélem önnel is.

Levélrészlet – hivatkozás. nélkül.

Évenként járok Németországba egy jól bejáratott konferenciára, amely a nyelvi visszarázódáson túl több jót is kínál. Mindenekelőtt, hogy egy hétig napi tíz órában intenzíven foglalkozunk egy-egy bibliai szöveggel. A központi előadást csoportbeszélgetések és feedbackek követik. A mindennapok darálójában taposó gyülekezeti lelkésznek egy nagyszerű alkalom, hogy újra megerősítse a teológia lelkészi munkában való jelenlétének fontosságát és a bibliai szövegek eredeti nyelven való tanulmányozásának igényességét. Nem mondom, hogy mindig magasröptűek az előadások. Néha kimondottan ingerlő, hogy a félévszázaddal korábbi történet és szövegkritikai iskolák hatása alól nem tudnak szabadulni. Üdítő, ha néhány régi vágású professzor kerül az előadók közé, akik nemcsak idéznek tekintélyeket, hanem elolvassák a szöveget a maga helyén és értelmével.

„Az egyház, a keresztyén ember missziói feladata továbbra is életképes, vonzó közösségi alternatívát mutatni, megtalálva a saját hangját, hogy a környezetünkben élők be tudjanak és akarjanak kapcsolódni közösségeinkbe" – fejtette ki. Szárszó szerepét abban látja, hogy újra egy olyan értelmiségi gyűjtőlencsévé válhat, mely koncentrálja a változásokat elindító gondolatokat, meggyújtja azt a kanócot, melynek végén fellobban a megvalósulás lángja.

Zsengellér József Szárszó jövőjéről – reformatus.hu

6. Külön kérdéskör lenne a fiatalság elérése és annak a kommunikációs térnek a megteremtése, amelyben ők is otthon éreznék magukat. Szárszó eredetét tekintve ugyanis a fiatalok kezdeményezése volt. Lehet, hogy ma meghívni és csatornázni kellene őket. nagyon szimpatikus volt az egyik egyetemi tanársegéd – egy huszonévesnek tűnő fiatalember - nyelvi bukdácsolásában is komolyan vehető akarata. Az, amilyen komolyan vette a felkérést, ahogyan koncentrált a problémára és ahogyan elkerülte a mellébeszélés időkényszerét. Bár szegmentált az érdeklődés miatt a mostani húszon- és harmincasok nemzedéke, de nem kevésbé felelősségteljes a hozzáállásuk. Sőt.

„Az egyház, a keresztyén ember missziói feladata továbbra is életképes, vonzó közösségi alternatívát mutatni, megtalálva a saját hangját, hogy a környezetünkben élők be tudjanak és akarjanak kapcsolódni közösségeinkbe" – fejtette ki. Szárszó szerepét abban látja, hogy újra egy olyan értelmiségi gyűjtőlencsévé válhat, mely koncentrálja a változásokat elindító gondolatokat, meggyújtja azt a kanócot, melynek végén fellobban a megvalósulás lángja.

Zsengellér József Szárszó jövőjéről – reformatus.hu

Az újraindulás önmagában érték. A 2017-es református Szárszó jelentősége az, hogy megtörtént. Hogy létre jöhetett egy újabb viszonyulás a viszonyuláshoz, a régi Szárszó szellemiségéhez. A nagy kérdés persze, hogy folytatni kívánja-e vagy valami újat lehet és érdemes kezdeni? Néhány szempontot szeretnék felvetni a jövővel kapcsolatban, amire a konferencia kezdetén Zsengellér József tett kísérletet, de sem a hozzászólások, sem a későbbi előadások nem reflektáltak erre vonatkozóan. Pedig érdemes lenne egy egész konferenciát szánni a problémafelvetésnek, amelyben nemcsak az egyház útkereséseinek lehetőségeit, hanem a magyar társadalom egészének, illetve ebben a meghatározó közösségeknek jövőképét is érintené. Ugyanilyen izgalmas lenne a Kárpát-medencei magyarság és benne a - mindenhol jelen lévő és magyar etnikumot képviselő – reformátusság életlehetőségeit, illetve a 21. századi mobilitás következtében felmerülő nemzeti, nyelvi, tudati, hitbeli kötődések különböző szeleteit is feltárni a diszpóra helyzetében. Vagy éppen az elszakadásét.
Szárszó jelentősége tehát a létében van és lenne.

A Dunántúli Református Egyházkerület Vezetősége, az illetékes Egyházmegye Vezetőitől, és a hírcsatornákon keresztül is, szomorú szívvel, imádságos együttérzéssel értesült az Őrség területén és más nyugati területeken keletkezett pusztító viharkárokról, amelyek nemcsak egyházi épületekben, hanem családok lakóházaiban is maradandó károkat okoztak.

Viharkárok az Őrségben – refdunantul.hu

Estefelé márt felhőbe bukott a nap. Különös változatokban tolultak fel azok a felhők a nyugati égbolt peremén. Mélyszürke tónusával mintha hegyeket akarna elborítani. Aztán acélkékké változott, majd belefeketedett a közelgő sötétségbe. A felhők között sejtelmesen rajzolt kontúrokat, majd fényözönnel tört elő a villám. Aztán egy idő után hullámzó fényforrássá változott, mintha az ég hatalmai nem akarnának engedni a sötétségnek. Kísértetiesen félelmetes volt az este. A napok forróságát söpörgetni kezdte a szél.

Ugyanakkor a Csillagpont nemcsak igényes kulturális és szórakozási lehetőségeket kínál, hanem egyben találkozási pont is, ahol a résztvevők együtt gondolkodhatnak a világról, közös értékeikről és Istenről. A találkozó idei mottója: Re:formálj!, vagyis az előadók ebben az évben megvizsgálják majd, mit jelentett Jézus számára a reformáció; mit jelent a Jézussal való személyes kapcsolat; valamint az is szóba kerül, hogy a résztvevők hogyan viszonyulnak a reformációhoz.

Csillagpont – reformatus.hu

Köszönöm Fiúk és Lányok, református fiatalok a nagy ötletet, hogy meghívtátok az elöregedő egyházi képviseletet az idei Csillagpontra. Ott kellene lennem most veletek. Merthogy én is képviselővé öregedtem. Ott kellene lenni, közösen imádkozni, bulizni, megérezni a még nagyon is közeli táborozás hangulatát. Merthogy jómagam is negyed századon át táborokban töltöttem a nyarat, talán éppen sokakkal közületek a Balaton mellett, Szárszón, majd Fenyvesen. Átéltem olyan két hetet, hogy napfényt alig láttunk. Néha leszakadt az ég, s a sátorokból cipeltük ki az emeletes vaságyakat a viharban leszakadt ágak között. Akkor is kellett programot csinálni, amikor nem balatoni volt az idő, s a dagonyázó sárban jókedvet kerekíteni, amikor szárazak csak a közösségi termek voltak. De volt, hogy elégetett a nap. Szó szerint ájulásig, s meg sem álltam olykor két kis beteggel a marcali kórházig.

Ingyen átadja a kormány a geszti Tisza-kastélyt a református egyháznak, ez áll a Lázár János által az Országgyűlés elég beterjesztett, februári törvénymódosításban, amiről jövő kedden vitázik a Ház. Módosítani kell ugyanis a szándék megvalósítása érdekében a nemzeti és az állami vagyonról szóló törvényt. A kastélyt azért kapják meg a reformátusok, hogy oktatási és továbbképzési központot alakítsanak ott ki, illetve elősegítsék a kulturális és hitéleti feladatokat. Egy feltétel van: az egyháznak kell állnia az ingatlan fenntartását.

A Tisza kastély sorsa – hvg.hu

Néhány napja már akartam erről a Tisza kastély történetről írni, csak akkor egy időszerűbb esemény más irányba vitt. Akkor is a hvg cikkei között találtam egy hír-szösszenetet ugyanerről a témáról. Aztán immár névvel kerekedett egy még meg nem történt, de érzelmek felkavarására alkalmas írás.
A történet summásan annyi, hogy az 1772-ben épült geszti Tisza kastélyt, amelyen az utolsó nagyobb méretű felújítás 1902-ben történt, az állam, amely ennek tulajdonosa, a református egyháznak akarja átadni használatra és működtetésre. Nos, mi ezzel a baj? – kérdezhetné a jóindulatú olvasó, már ha nem előítéletes.

Kétszáz éve, 1817. március 2-án született Nagyszalontán Arany János, a 19. század magyar költészetének központi alakja, a magyar nyelv máig utolérhetetlen mestere. A jubileum alkalmából március 2-án kezdődik az Arany János emlékév. A költő életének 65 éve alatt végigélte a kor sorsfordulóit, lírájában hangot is adott mindannak, ami a magyarsággal történt.

Arany 200 - hirado.hu

Az idő rég eltemette Arany György uramnak azokat a gondolatait, amelyeket a nagyszalontai határban, vagy éppen házának ereszaljában hordozgatott, amikor megtudta, hogy felesége gyermeket vár. Férjhez ment lánya volt már akkor, de kálvinista predestinációs tudata mégiscsak bizonyossággal töltötte el Isten ajándéka felől, akiről 1817. március 2-án derült ki, hogy fiú. Neve szerint Jézus legfiatalabb tanítványához hasonlóan János lett, de akkor még aligha gondolta volna az öregedő hajdúivadék, hogy nemzet egyik legnagyobb költője bömböli az élet első jeleit a világba.

Elsőre nem is nagyon tudtuk hovátenni a dolgot, hiszen általában filmvetítések után a filmek alkotóival, színészeivel esetleg ihletőivel szokunk beszélgetést hallgatni de, hogy egy egyébként fideszes politikussal diskuráljanak mindenféle kapcsolódási pont nélkül az számunkra kicsit furcsa volt. Már azt sejtettük, hogy egy újabb kampányrendezvény meghívóját kaptuk meg, úgyhogy felhívtuk a Szombathelyi Református Egyházközséget, hiszen ők az est egyik fő szervezői.

Egy mozifilm margójára – nyugat.hu

Két dologgal kell megküzdeni az egyháznak, ha ki akar lépni komfortzónájából, a közönnyel és az ellenségeskedéssel. Egyébként belül meg van hasonló körülmények között. Talán ezért is könnyebb belülre panaszkodni, a lehetetlenre hivatkozni és meghúzódni a belső bástyák védelmében. Általában mindenfajta nyilvánosság egyfajta kiszolgáltatottság is, hiszen az egyén vagy közösség kiadja bizonyos mértékig magát és - jobb esetben – értékrendjét.
A közöny nem egyházellenes specifikum.

Csaknem négyszáz programot szervez, illetve támogat a Reformáció Emlékbizottság 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévben.

Reformációi emlékév – reformatus.hu

A református önértelmezésnek sajátos karaktereit próbálom meg a következőkben felvázolni, ami nemcsak identitásunk része, hanem talán a kívülállónak is segít megismerni és megérteni minket jobban. Teszem mindezt abban a tudatban, hogy nemcsak a világ reformátussága, hanem a magyar reformátusság is sokszínű, helyi hagyományokkal átitatott. Önképében és ezekben a fogyó, de még mindig létező hagyományaiban is kitapintható a történelmi lenyomat, hiszen egy ellenreformációban végletekig kivéreztetett és azóta kisebbségben élő dunántúli református lényegesen különbözik a kálvinista Róma által meghatározott kun, hajdú és bihari ivadékoktól, ahogyan az erdélyi fejedelemség örökségét magáénak tudó erdélyi református is az alföldi mezővárosok paraszt-polgáraitól. A 20. század elkezdi szétzilálni ezeket az évszázados közösségeket és az urbanizáció-modernizáció kihívásaiban találnak egymásra a nagyon is különböző hagyományok.

A magyar reformáció elmúlt ötszáz évének ötven protestáns alakját mutatja be a nemrégiben megjelent Protestáns Hősök című kötet. (...) Bár ez a kiadvány terjedelme ellenére igen könnyű, a benne rejlő tartalom súlyos és nehéz. Nem hagyott aludni, mert a legcsendesebb pillanatokban késztetett olvasásra. Abody Béla író, kritikus barátom egyszer azt mondta, egy cikk 24 órát él, de egy könyv felkerülhet a polcra. Abban a korban, amikor az internet teli van olyan közlésekkel, amelyeknek talán a fele sem igaz, ez a párját ritkító kézikönyv sokak polcára fel fog kerülni.

Protestáns hősök - parokia.hu 

Egyszer már úgy érintőlegesen írtam erről, mármint a hősökről. Merthogy hősökre mindnyájunknak szüksége van, a hősök létét feltételezzük, a hősökben reménykedünk. Néha mi magunk vagyunk hősök, néha csodálattal adózunk emlékük előtt, míg máskor későn látjuk, fedezzük fel őket, akik szótlanul, talán elfeledve, talán csak csöndesen és becsülettel élik az életüket, végzik szolgálatukat – ahogy lehet, ahogy az Örökkévaló engedi, ahogy tudásuk, hitük, alkalmasságuk lehetővé teszi.  

Meghalt Csoóri Sándor. Egy hazafival megint kevesebb. Egy esendő emberrel, egy emelt tekintettel megint. Könyveit olvasva és sorsát újragondolva, ha volna erre még igény, szembenézhetnénk magunkkal jó eséllyel. Féltenivaló és gondozásra szoruló vonásainkat Csoóri Sándorban  felderíthetnénk.

Búcsú Csoóri Sándortól – litera.hu

Már egyetemi hallgató voltam, amikor kezembe került egy aprócska kötet. Egy református lelkész adta kölcsön nyári olvasmánynak, kikötve nemcsak a visszaadás tényét, hanem idejét is. Borítóján fekete rombuszok kubista motívumainak árnyalatai keresték helyüket piros mezőben. Címe: Tenger és diólevél.

Tőkés László keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján elmondta: a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) ugyan 2009-ben olyan iratot állított ki az akkori püspökjelöltről, amely szerint „nincs arra vonatkozó adat, hogy Csűry István a Securitate ügynöke vagy besúgója lett volna”, a szegedi Molnár János egyháztörténész olyan jelentéseket talált egyes erdélyi lelkészek megfigyelési dossziéiban, amelyek minden bizonnyal Csűrytől származnak.

Ki ki volt? –mandiner.hu

Jó negyedszázada annak, hogy az egyházak, így vagy úgy de nekifutottak a kommunizmus idején történtek feldolgozásának. Egyesek messzebbre jutottak, mások megrekedtek. Voltak, akik dokumentumokat tettek közzé, mások zároltak mindent mondván, hogy míg nincs az egészre rálátás, addig nincs nyilvánosság sem.
Kétségtelen tény, hogy nyomja az egyházat legalább annyira, mint a társadalom egészét a múlttal való szembenézés hiánya.

Múlt hét pénteken divatbemutatót tartottak a Farkas utcai református templomban, az Irina Voinea és Ovidiu Pop tervezte őszi/téli kollekciót mutatták meg az érdeklődő közönségnek a ZAIN - Design Expressions keretében. Egészen visszafogott esemény volt, zongora- és énekesi kísérettel, minden csillogást mellőző megvilágítással. A modellek egyszerűen elsétáltak a padok között adott esetben az átlagos esküvői viseleteknél nem sokkal extrább ruhákban. Erre előzetesen engedélyt kaptak az egyházközség vezetőitől. Akik természetesen előzetesen szemrevételezték a kollekciót, nehogy valami oda nem illőt mutassanak. Erre az eseményről megjelenő első képek után aztán robbant a puliszka.

Divatbemutató református templomban – transindex.ro

Alapvető kérdéseket fel sem merünk tenni, annyira természetesnek tűnnek. Például azt, hogy mire használható egy templom? Egyértelmű a válasz, hogy istentiszteletre. Mélyen gyökerezik az igazság: ahogy az ember házat épít magának, úgy egy közösség házat épít Istennek. Az egyik a test otthona, a másik a léleké. Nem mintha a kettő elválasztható lenne, hanem a hangsúlyok jelennek meg benne. Az otthoni ház a hétköznapok küzdőtere, ahová belefér az élet minden testi nyomorúsága. A profanitás, ahogy az újkor fogalmazza. A templom más, az elsődlegesen a szent dolgok helye. Az elkülönülteké. Az Isten számára elválasztott eseményeké és dolgoké.

A három karon 4500 hallgató tanul. Közülük több százan tüntettek az államtitkári bejelentés után az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt, így tiltakoztak az átszervezés ellen. 

A tüntetésen mintegy 250-300-an vettek részt, nagyrészt hallgatók, de oktatók és a három érintett kar dékánjai is megjelentek.

Egyetemi helyzet – origo.hu

Miközben Európa a vándorlás lázában ég, lassan elkezdődött az iskolai év. Ha a most iskolába induló elsős gyerektől számoljuk a tanulólétszámot a végzős egyetemistákig, többszázezer magyar fiatal életének fontos eseményéről van szó, akik ennek az országnak, esetlegesen Európának a jövőjét jelentenék. De ők és mindaz, ami körülöttük és velük történik nem érdekesek a média számára. Legalábbis az a néhány ezer menekült fontosabbnak így szeptember elején a magyar média számára, mint a néhány százezer magyar diák. De hát Istenem, ők még nem foglaltak pályaudvarokat, s nem is építettek miattuk kerítéseket.