Amint azt a bevezetőben is említettük, túlságosan leegyszerűsítő lenne azt állítani, hogy – figyelmen kívül hagyva a politikai, gazdasági, társadalmi közeget – az emberek csak a klímaváltozás miatt fognak útra kelni a jobb élet reményében, de egészen biztos, hogy a globális felmelegedés döntően hozzá fog járulni ezekhez a folyamatokhoz. Az, hogy a korábban említett Etiópiában épp most kulminálódott a politikai-etnikai válság, nehezen választható el az évek óta tartó szárazságtól, a csökkenő erőforrásoktól, illetve az azokért kibontakozó küzdelemtől. ... Ezeket az összekapcsolódási hatásokat vizsgálva nem véletlen, hogy egyes elemzések szerint globális viszonylatban 2060-ig akár 1,4 milliárd, 2100-ig pedig 2 milliárd ember kényszerülhet lakhelye elhagyására.[32] A szubszaharai térség viszonylatában a brit Védelmi Minisztérium 2014-es, a globális trendeket vizsgáló előrejelzése 60 millió emberről beszél, akiknek az elsivatagosodás miatt 2020-ig el kell hagyniuk szülőföldjüket, jórészt Észak-Afrika és Európa felé.
"Afrikában – különösen a Száhelhez hasonló száraz övezetekben – sohasem voltak ritkák az aszályok és az azt követő nélkülözés. Ahogy a Fage-Tordoff szerzőpáros rámutat, ,,ha két vagy három egymást követő évben nem esik elegendő csapadék – ami tíz- vagy húszévente legalább egyszer megtörténik – az mindig éhínséghez és járványhoz vezet. Úgy tűnik azonban, hogy a múltban ezek nem voltak ilyen kataklizmaszerűek. A magas csecsemőhalálozás és az alacsony várható élettartam miatt sokkal kisebb volt a népesség, ezért kevesebb betegről, idősről és fiatalról kellett a hatóságoknak gondoskodniuk. Következésképpen a közösségek kisebbek és mozgékonyabbak voltak, és mivel kevesebben osztozkodtak a földeken, könnyebb volt új területeket találniuk, ahol ideiglenesen vagy tartósan letelepedhettek, ha szülőföldjüket valamilyen katasztrófa érte.”[18] Fage és Tordoff ráadásul arra is felhívja a figyelmet, hogy ,,a 20. század, tehát a nagy népességrobbanás és ,,fejlesztések” előtt maga a föld is jobban ellenállt a szárazságnak, mivel a legelőket nem legeltették túl, kevesebb fát vágtak ki tűzifának, építőanyagnak. (…) Az erdők és a fás szavannák ezért sokkal inkább képesek voltak a regenerálódásra.”[19] Ezzel tehát el is érkeztünk a kontinens problémái kapcsán rendszeresen emlegetett túlnépesedéshez, ami rávilágít az egyes faktorok közti összekapcsolódásra: ha a kontinensen ma is csupán a 20. század eleji népesség, nagyjából 70–100 millió ember élne, valószínűleg nem okozna problémát a klímaváltozás. Csakhogy Afrika lakossága száz év alatt 1,2 milliárd főre növekedett. A 2015-ös ENSZ-statisztikák alapján pedig 2050-re 2,5 milliárd, 2100-ra 4,4 milliárd ember él majd a kontinensen. Ráadásul a jelenlegi népesség fele 15 évnél fiatalabb."
Az élet sokkal bonyolultabb, mint azt mi elképzeljük.
Az az Afrika, amely fejlődő országokból áll, polgárháborúkkal és kizsákmányolással sújtott, a gyarmatosítók által nyersanyagbányának tekintett, olyan 100 év alatt megtizenkétszerezte lakossága számát.100 millió x12. Tizenkétszer. 12! Tizenkettő. Ezek az emberek szeretnének élni. Jól élni.
Az az Európa, amely fejlett, kizsákmányoló, innovatív, rengeteg külső nyersanyagforrással és belső energiával, mérnöki kapacitással rendelkezik, sokkal lassabb népességnövekedéssel bírt. 20 század elején 400 milliónál egy kicsivel nagyobb a lélekszám. A 21. század fordulójára 740 millió körül. Igaz két nagy háború és izmus rendszerek ritkítják a lakosságot. De jobb időkben a jóléttel, fogyasztói társadalommal súlyosbított berendezkedés sem segíti a folyamatot. Persze mindezt úgy produkálja, hogy sok a bevándorló is.
Az első meghökkenésem az, hogy míg Afrikában a népesség tucatszorosára nő, addig Európa népessége még csak meg sem duplázódik. Azonban, ha jól értem a híradásokból, az ENSZ most éppen azon munkálkodik, hogy ha Európa lakossága természetes úton nem reproduktív, akkor csak adoptáljon fiakat magának más földrészekről. Az ENSZ-ben most nem az kérdés, hogy jöjjenek-e ide élni a túlnépesedett földrészekről, hanem csak az, hogy hogyan. Ha ti nem szültök, akkor jöjjenek. Ezzel azt is mondják egyúttal, hogy ti nem érdemlitek meg azt a jólétet, amit létrehoztatok, kaptatok elődeitektől. Nem éltetek vele jól. Elherdáltátok.
Az élet bonyolult. A klíma változik. Társadalmi feszültségek nőnek. Emberek élni akarnak. Helyet akarnak. Otthont akarnak. Mindegyik ember. Fekete, fehér, sárga. Szigeteket, sivatagosodó területeket, háborús övezeteket hagynak el a jobb élet reményében. De az útrakeléssel és a valahová való megérkezéssel is új problémákat, tragédiákat generálnak.
Gondoljunk bele, ha a modellezéssel, elemzésekkel kalkulált 1,4 milliárd ember éppen Európába érkezik 2060-ig, akkor minden ember mellett áll két újonnan érkezett. 100 ember mellett 200. Egy focicsapat mellett két másik. Egy város lakossága mellett két másik városnyi. Magyarország 10 milliója mellett 20 millió. Együtt 30 millió. Milyen nyelven beszélünk? Ki dolgozik, és mit? Milyen jogrendben élünk? Mi a vallásunk? Milyen betegségeink lesznek? Milyenek lesznek a városok, vidékek? Hol lakunk? Hogyan étkezünk? Persze megérjük-e? Ki fog uralkodni? Ki lesz a meghatározó? Egyáltalán milyen elvek, értékek, vagy elvtelenségek, értéktelenségek mozgatnak bennünket? Főleg tudva, hogy a 4. ipari forradalom idején az ember elavul, és nem lesz szükség senkire. Mindenki pótolható lesz.
Ebben a pillanatban Európa népeinek, lakosságának a helyzetét reménytelennek látom. Belátható időn belül harmadnyi kisebbségbe szorulhat. Mivel a helyzet bonyolult, még nem tudjuk a beérkezőkből hányan tartják szimpatikusnak az itteni értékeket. Mint ahogy azt sem, hogy az itt lakók közül hányan hódolnak be az érkezők erőteljesebb kultúrhatásának. Azt sem belátható, hogy ha konfliktus keletkezik, milyen megoldásokhoz nyúlnak a résztvevők. Ismerve az emberiség történelmét nem kizárt a polgárháborús megoldás.
Egy bizonyos, hogy az újonnan jövő nyers és friss, vitális embertömegek simán le tudják cserélni a megfáradt, unott, dekadens, az egyéni jogokat az élettel össze nem egyeztethető szintre emelő egyéneket.
Ez történik napjainkban. Nem is kérdés. A mikor a kérdés? Annyi időt kell nyernünk, hogy a meglévő közösségeinket újra tudjuk szervezni és meg tudjuk erősíteni. Az egyénekre hullott társadalomban minél többeket vissza kell vezetni a belső értékekkel bíró közösségekbe. Nehéz lesz. Sajnos a veszélyt kevésbé érzékelő, vagy éppen azért, a szabadság anarchisztikus hívei még mindig erőteljes közösségrombolásban találják meg életük célját. Ezzel a még meglévő kohéziókat elbizonytalanítják.
Az érkezők mivel itt gyenge kötéseket találnak, ezért felépítik azt, amit magukkal hoztak és ehhez kínálnak csatlakozási lehetőséget.
A belső értékkel bíró közösség alatt a keresztyén Egyházat értem, nem a fociklubbokat. Az egyetlen, amit Isten úgy szerkesztett egybe, hogy azt nem lehet bevenni, ha tagjai vállalják a benne kapott mandátumukat és a helyükre állnak.
Linkajánló: http://nepesseg.population.city/world/eu
http://fna.hu/vilagfigyelo/nepessegrobbanas