Antonio Guterres úgy látja: az embercsempész bűnözők ellen csak úgy lehet fellépni, hogy fejlesztik a legális migráció lehetőségeit. Arról is beszélt: „Meg kell győznünk az európaiakat, hogy a migráció elkerülhetetlen, és a soknemzetiségű, multikulturális, sokvallású társadalmak tudnak vagyonosodni”.
Az ENSZ leendő főtitkára hozzátette: nincs meggyőződve arról, hogy ez a törekvés könnyen fog menni, ismerve a közvéleményt. Arra szólította fel a politikusokat, hogy a toleranciát és az észérveket helyezzék döntéseik középpontjába. Szerinte az értékeket, eszméket kell választani a következő parlamenti választásra való koncentrálás helyett. Mert ha elhagyják az eszméket, abból nagyon nehéz lesz újra helyrezökkenni.
A leendő ENSZ-főtitkár, António Guterres a minap figyelemre méltó beszédet mondott egy konferencián. Az előadást ismerteti a Breitbart, amelyet szemlézett a Mandiner, s így a magyar olvasó is megismerkedhet az új főtitkár nézeteivel. Fontos lehet ez is, habár nem hinném, hogy a magyar átlagolvasót közelről megérintené a tisztségváltás az ENSZ élén. Ám ez a beszéd azért is figyelemre méltó, mert Guterres fittyet hányva a valóságra, a napjainkban zajló eszmei-ideologikus fordulatra, ragyogóan bemutatja miként is működik a második világháború után fokozatosan megszilárduló balliberális értékideológia. Ettől lesz ez a beszéd olyan leplezetlenül önleleplező.
A leendő főtitkár ezt mondta: „Meg kell győznünk az európaiakat, hogy a migráció elkerülhetetlen, és a soknemzetiségű, multikulturális, sokvallású társadalmak tudnak vagyonosodni”. Rendben van, ezt ismerjük. Önmagában nincs azzal semmi probléma, ha valaki világnézeti alapon határtalan befogadás-párti, és hisz a multikulturális társadalomban. Tiszteletre méltó álláspont, még ha magam nem is értek vele egyet.
Gutteres beszéde mégis azért figyelemre méltó, s azért árulkodó, mert miközben közvetít egy ismert balliberális álláspontot a migráció kapcsán, ezen álláspontot mégis egyetemesnek tételezett értékekből vezeti le. Mint a beszédből kiderül, ő nem azért van ezen az állásponton, mert a liberális világnézeti alapállásból szerinte ez következik, hanem azért, mert azt feltételezi, hogy a migránsok felé való határtalan nyitottság, a multikultúra, a nemzetek felettiség eszméje egyenes folyománya valamiféle mindenkire érvényes, egyetemes erkölcsi értékvilágnak. Ezt mondta: “When elected officials hesitate to choose between values and the next election, I would advise them to choose values.” (Ha a megválasztott tisztségviselők bizonytalankodnak abban, hogy az értékeket, avagy a következő választásokat válasszák-e, akkor azt tanácsolnám, hogy válasszák az értékeket.) Magyarán, nem a szavazókra, a társadalmi valóságra kell figyelni, hanem az „értékekre”. Mármint a liberalizmus által kizárólagosnak tekintett értékekre. De hogy a szavazó mit tekint értéknek, az teljességgel mellékes. Ez az értékideológia egyszerűen kisajátítja az értékekről való beszédet, s megtévesztő módon a liberalizmust úgy állítja be, mint az egyedüli és kizárólagos értékelvű világnézetet. Ez úgymond felhatalmazza arra, hogy a nem általa vallott értékeket egyszerűen kizárja az értékvilágból. Mint tudjuk, így születnek a „populista nacionalisták”, akik nem átallnak más értékeket vallani, mint amelyeket ez az értékideológia előírna nekik.
S hogy miféle értékekről van szó, a leendő főtitkár nem részletezi. Nyilván azért nem, mert ebben a jól ismert liberális értékideológiában az úgynevezett „értékek” magától értetődőek, egyetemesek és mindenkire nézve érvényesek. Ezen értékeknek pedig, mint tudjuk, a konkrét tartalma a vallási és kulturális semlegesség és relativizmus, a határtalan nyitottság, a kulturális hagyományok jelentéktelensége, az egyén abszolutizálása a közösséggel szemben, a nemzeti eszme időszerűtlensége, a hagyományos intézményi tekintélyek (pl. egyház, család) kétségbevonása, a civilizációs folytonosság tagadása.
Van itt tehát egy egyébként tiszteletre méltó világnézet, egy a sok közül, amely önmagát mégis úgy akarja beállítani, mintha világnézetek felett állna, mintha egyedüli birtokosa és képviselője lenne az értékeknek. Sőt, ez az értékekből megkonstruált világrend olyannyira kizárólagos, hogy meghazudtolva a kulturális, vallási és világnézeti nyitottság eszméjét, nagyon is zárt minden olyan világnézettel szemben, amely nem hisz a mai liberalizmus által vallott értékekben. Így állhat elő az az abszurd helyzet, hogy miközben ez a mai liberalizmus a nyitottságot tűzi a zászlajára, nagyon is zárt a társadalmi valósággal szemben. Fel van háborodva, ha nem mindenki gondolkodik úgy, ahogyan ez az értékekből megkonstruált világrend előírná neki. Sőt, a helyzet kezd már-már groteszké válni. Ugyanis e liberális értékideológia szerint egy demokráciában magát a demokráciát kell megvédeni a néptől, ha egyesek „rosszul” akarnának szavazni, s nem az egyetemesnek kikiáltott, de valójában liberális értékek alapján. A leendő főtitkár volt szíves erre figyelmeztetni az európai politikát.
Így csaphat át az egyébként jobb sorsra érdemes liberalizmus önmaga ellentétébe, s lesz belőle egy nagyon is zárt, önmagát kizárólagosnak tartó, a társadalmi valóság összetettségét figyelmen kívül hagyó értékideológia, amelynek az a legjellemzőbb vonása, hogy a valóságtól függetlenül meg akarja mondani, milyen értékek mentén működjön a valóság.
Sajnálom.
Hozzászólások