Az elmúlt egy-két évtized egyik legkártékonyabb világpolitikai jelenségének a demokráciaexportot tartom. ... A történelem ugyanis nem játék. A történelemnek menete van. ... A másik, ami fontosabb, az a liberalizmus türelmetlenségéről és az általa épített keretek rettentő szűkösségéről szól. Nézhetjük az eszméket, de nézhetjük a nyelvet is csupán. Akkor, amikor zavaros-háborús időket élünk – nem csak itthon –, melynek jegyében sorra dőlnek meg a tabuk, és a politikai korrektség mint követelményrendszer értelmetlenné és tarthatatlanná válik, tökéletesen élet-, valóság- és rendszeridegen továbbra is erőltetni, abszolútnak, merevnek, bírálhatatlannak állítani a liberális dogmákat.
"Amiatt búslakodni, hogy érvényességük részben megkopott napjaink viharaiban, értelmiségi vircsaft, semmi több. Az ellenben, hogy az értelmes kritika jegyében hajlandónak kell lennünk tovább- és újragondolni a legfontosabbakat közülük, távolról sem nihil és önfeladás. Ellenkezőleg: a túlélés és egy új, korszerű, értékelvű, megalapozott, befogadó, kulturálisan sokszínű identitás kialakításának elsőrendű feltétele."
A cím oximoron. Ellentétes értelmű szavak egyidejű jelenléte. Nem kérdéses, hogy szabadnak lenni jó. De létezik-e a szabadság rabsága, amikor annyira szabad akarok lenni, hogy az már foglyul ejt.
De hogy mekkora szabadsággal bír egy egyén, az azért sok mindentől függ. Mint az utóbbi idők történései és megnyilvánulásai mutatják, a szabadságot, a szabad vásárlásban mérjük. (na jó ez így nem teljesen igaz, de mégis) Van, amikor nincs áru, de lenne rá pénz megvenni. Alacsonyan tartott árak, áru nélkül. Van, amikor van mit venni, de nincs hozzá pénz. A lényeg a szabadságom. Teljesen mindegy, hogy azért nem tudok megvásárolni valamit, mert hiányzik az áru, vagy mert nincs rá anyagi fedezetem. Pedig amúgy szabad lennék. De vannak más tényezők is. Nem vehetem meg, mert tiltja a családom, közösségem, neveltetésem, vallásom. Nem veszem meg, mert a nézetem szerint környezetszennyező. Nem veszem meg, mert rám akarják erőltetni, rossz a reklámja. Nem veszem meg, mert az előállítás során olyan körülmények alakulnak ki, amelyben sérülnek emberek. Ugye, hogy bonyolódik.
Az, hogy egy társadalom tagjai egyénileg és közösségileg milyen társadalmi környezetben tudják fenntartani magukat, az sok mindentől függ. Rengeteg külső és belső tényezője van. Valószínűsítem, hogy mind a technikai tudás, az évszázados tapasztalat, nyersanyag készlet, földrajzi adottságok, népességi viszonyok, szomszédi népekkel való viszony, de még a hőmérséklet, évi csapadékmennyiség és eloszlása, de még talán a genetika is számít. Nevezzük állandóknak azt, ami általában adott. Mondjuk szélességi fok, tengeráramlások, hegyvonulatok, folyók, ár-apály, éghajlat. De ez változhat. Ezeket nevezzük változónak. A változókkal éppen az a baj, hogy kiszámíthatatlanná teszik a jövőt. Hurrikán, földrengés, cunami, betegségek, vírusok, aszály, külső meteor, aszteroida. Néhány ezekből jósolható, esetleg számítható, de bizonytalan mindenképpen.
Vannak olyan változások, amelyeket éppen a születő társadalmak generálnak. Egy vidék felélése, elpusztítása a társadalom technikai, szerkezeti, népesség mutatói miatt. Csernobil, Húsvéti-szigetek, a nagy olajtermelők országai.
Ilyen körülmények között kell emberi közösségeket szervezni, irányítani. Különböző időben, különböző irányítás technikákat kell bevetni. Változó időben, változó körülmények között, változó társadalom, változó ember. (Katrina hurrikán esetén St. Louis-ban, egy demokrácia sem engedheti meg magának, hogy a csőcselék fosztogasson és megjelennek a rendfenntartó erők, akik nem kézfenntartással döntenek adott helyzetben )
Esetünkben a változó körülmények között, az alkalmazkodó emberek, akiknek van erejük véghez is vinni. De mint sejtjük, különböző vidékek, különböző életformákat engednek meg. A különböző életformák, különböző egyéneket és társadalmakat nevelnek, vagy tesznek lehetővé. De mindenhol alkalmazkodni kell. Talán ez az egyetlen közös a föld minden pontján.
Vannak szerencsésebb sorsú vidékek, ahol jobb körülmények miatt, itt már ideszámítom a régebbi idők óta meglévő változó közösségek meglévő tapasztalatait és ismereteit is, hathatósabb társadalmi konfigurációban élnek.
De átültethető-e mindez egy másik vidékre, más körülmények és adottságok közé. Itt most már kultúrákról is beszélni kell. Mert ez azt is jelenti, hogy az egyik kultúra a másik fölé akarja helyezni magát. Sajnos úgy, hogy nem ismeri és nem is érti azokat körülményeket, hatásokat, amelyek éppen előidézték a másikat.
Ezért van az, hogy ezek a folyamatok oda-vissza zajlanak. Nem lehet két kultúra között csak egyirányú ráhatás. Aki belelép a folyóba vizes lesz. Ha beljebb merészkedik, meg kell tanulni az abban való mozgás lehetőségét. Ha nem, akkor elpusztul, vagy ha van még lehetősége visszafordul.
Talán ki lehet mondani, hogy nincs kész társadalom, állandósult társadalmi forma. A változók miatt. Ezek a "bezzeg régen", "bezzeg a mi időnkben" esetleg csak vágyak projektálásai egy adott korra, a mostanihoz képest. De nem mentenek fel a jelen kor és körülmények állandó monitorozása és igazítása, változtatása alól.
Több alázat, több felismerés, több akarat és hajlandóság, és több küzdelem a részünk. Aki ebben partner az esélyes a jövőre. Aki nem akar, nem tud, nem képes változni, alkalmazkodni az lassan elmúlik.
Az állandóság nem az emberé, az isteni kiváltság, tehát Istené. A miénk az állandó változás.