Arra a kérdésre, hogy a tiltakozást esetleg elvinnék-e odáig, hogy megtagadják a NAT alapján elkészítendő helyi tantervek kidolgozását (ennek határideje április 30.), azt válaszolták: „Ilyen időtávban még nem gondolkodtunk, erősebb a reményünk, hogy addig ezt az elfogadhatatlan alaptantervet visszavonják.” Egyikük azonban ironikusan megjegyezte: „Ha nem, el kell gondolkodnunk egy olyan érettségi tétel kidolgozásán, hogy »Az antiszemitizmus megjelenési formái Wass Albert prózájában«.”
Egy pécsi gimnáziumból jött az első tantestületi tiltakozás az új NAT ellen - 444.hu
A NATtal mindig baj van. Akárhogyan igazítják, húzzák-vonják határait, mindig akad elégedetlenkedő és háborgó. Most éppen Nyírő, Herczeg, Wass mentén feszül neki az ellenzők hada. Ha benne van, az is baj, ha kimarad az is baj?
Nagyszüleim tudták, ki volt Ady Endre, pedig az erkölcstelen szifiliszes verseiről nem tanulhattak az iskolában. Ahogy én is tudom, ki volt Wass Albert, pedig a fasiszta író és költő egyetlen művét sem adták az iskolában a kezembe. Sokkal több múlik a népen, mint a tanárokon. Nagyobb hatást gyakorolnak egymásra az emberek a tantermen kívül, mint belül. Amit tiltanak és amit rejteni kell, az közkézen foroghat. Egymásnak feszülhetnek NAT mentén ideológiák, politikai nézetek, ettől még kulturális múltunk része marad az összes költőnk és írónk. Az is, akit közkedveltetni akarunk, és az is, aki háttérbe szorul.
Költőktől és íróktól elválaszthatatlan koruk történelme, melyben véleményt nyilvánítottak, állást foglaltak, közvéleményt formáltak. Azt a történelmi kort, melyben éltek, utólag könnyű, ám igazságtalan számon kérni rajtuk, és az alapján félreállítani őket szánalmas. Ilyen alapon Petőfi Sándor ellen is tiltakozhatnának, mondván az egykor legitimnek tekintendő hatalom elleni lázadás szellemi élharcosa volt. Sőt! Haynau vérengzéséhez vezetett a Nemzeti dal. Még ha van is benne valamiféle utólagos logika, azért ugye, milyen furcsa?
Nem bagatellizálhatjuk el a XX. század történelmi mélypontjait, de konzekvenciák alapján sem rostálhatjuk ki annak a kornak szellemi alkotásait, egysíkúvá téve az örökített valóságot. Nem éltetni kell, de elhallgatni sem muszáj ezen alkotókat. Aki egyébként lázad Nyírő, Herczeg és Wass ellen, az olvasta életművüket, vagy egyáltalán abból bármit is? Valóban értéktelen irodalmat hagytak hátra? Vagy csupán beette magát az elvetés ideolgóiája, és az ma sem engedi rehabilitálni a kommunizmus idején betiltott írókat?
2015-ben a templomkarzat csigalépcsőjénél a burkolatot kijavító kőműves olvasmányélményéről beszélt. Látta a templomunkban a magyar zászlót, és ennek kapcsán elmondta, hogy ő bizony esténként, amikor öreg édesanyját ellátta, Wass Albertet olvas. Még egy régi munkavezetője ajánlotta neki. Nem tanították az iskolában, az emberek mégis olvassák. NAT ide vagy oda, ami időtálló, az jön velünk.