Az Egyesült Államokkal ellentétben Németországban nem kell büntetést fizetnie a Volkswagen (VW) német járműgyártó csoportnak, amiért a károsanyag-kibocsátási adatokat meghamisító szoftverrel szerelt fel több mint 10 millió dízelmotort.
Hónapok óta tart a Volkswagen-botrány, amely az Amerikai Egyesült Államokban tört ki, mert leleplezték, hogy csaló szoftvert épített be a cég a dízelmotorral eladott járműveibe. A dízel motorok személyautóba való beépítése viszonylag új keletű, már ha az személyautó ipar történetét nézzük. A kezdeti próbálkozások – amikről azért élő emlékeink vannak – a füstös szívómotorokkal indultak, amelyeknek egyetlen előnye a fogyasztás volt. Egyébként lustábbak, hangosabbak, füstösebbek és büdösebbek voltak benzines társaiknál.
De az üzemanyag árak meredek emelkedése egyre több vásárlót tolt a dízel üzemű autók felé. Hiszen aki hosszú távra és sok kilométerre tervezett, annak kétségtelen jó befektetésnek tűnt a dízelezés. Aztán megjelent az Audi a LeMans 24 órás versenyén egy olyan dízel motorral, ahol megnyerte a versenyt. Ez bizonyítékul szolgált, hogy az új fejlesztések már nemcsak fogyasztásban, hanem dinamikában is konkurensei a benzines versenytársaknak.
A dízel személyautó kicsit európai specialitás volt, ugyanakkor jó lehetőséget kínált az ebbe sokat fektető gyártóknak más piacokra is betörni. Az amerikai piacon a Volkswagen és a hozzá tartozó márkák a minőséget képviselték, de az igazi áttörést az utóbbi évtizedben fogyasztásra is figyelő amerikai közönségnél a dízel motoroktól remélték. Ehhez viszont meg kellett felelni az ottani – az európainál sokkal szigorúbb – környezetvédelmi normáknak. Nota bene: anno a Bogár is azon bukott meg az USA-ban, hogy a biztonsági követelményeket nem tudta teljesíteni egy idő után. Ami azért az 1950-es évek amerikai batárjai mellett nem volt könnyű, viszont azokhoz képest feleannyit, olykor csak harmadnyit fogyasztott.
A történelem visszaköszönt. Most is a VW bukott el, éspedig egy csalószoftver miatt, amelyik képes volt különbséget tenni a próbapad és az élet között. Így más értéket produkált laboratóriumi és a valós körülmények között. Ez tény. Miként az is, hogy a dízel járművek kevesebbet fogyasztanak ma is. Amerikában viszont a környezetvédelmi szabályokra hivatkozva akkora bírság néz ki a VW konszernre, amelyik elviszi többéves nyereségét. Ezzel együtt a jó hírnév megőrzése érdekében a bírságon felül vállalta az autókonszern az érintett vásárlók személyes kártalanítását is.
Nos, a történet itt kanyarodik vissza Európába, ahol sok ország, többek között az anya- Németország autós szervezetei is szerettek volna valamifajta kártérítést az európai emberek számára. A német kormány hallgatólagosan a cég mellé állt, hiszen nemcsak márkaarculat, hanem gazdasági érdekeltség is van abban, hogy ne kényszerítsék térdre a nemrég még a világ legnagyobb autógyártó címére törő céget.
Ami a történetből körvonalazódik, hogy a piacgazdaságban farkastörvények uralkodnak. Az győz, akinek erősebb az érdekérvényesítő képessége. Amerikában a VW-t vigyázzállásba kényszeríttették és kártérítésre tudták kötelezni. Mert Amerika az ugye Amerika. Európában már elég erős a német kormány, amelynek hallgatólagos támogatását élvezve ugyanaz a cég visszautasíthatja a kártérítés felvetésének kérdést is. A szabadnak nevezett piacgazdaság nem más, mint érdekek érvényesítése. Ha keressük az utóbbi évtizedekben Közép- és Kelet-Európa sorsát, s benne a talajt vesztett gazdaságot, amelyik nem tudott önálló márkákat megőrizni vagy naggyá tenni, hanem legfeljebb becsatornázni valamelyik nagy nyugati márkanévbe – és ez volt a jobbik eset – különben történelemmé lett, mint a magyar Ikarusz, akkor látni kell, hogy a gazdaság kőkemény számítás és erők harca, ahol érvényesülni az tud, akinek legjobb a befolyásoló képessége.
Ha van valami, ami a társadalmi etika ellenében hat, éppen ez a fajta magatartás. Így hát az emberért és az irgalomért szót emelni ma is prófétai feladat.
Hozzászólások