Vona Gábor tegnap a Jobbik elnökségi ülésén bejelentette, hogy a következő tisztújításon megvétózza három jelenlegi alelnök, Apáti István, Novák Előd és Szávay István újraindulását. Állítólag ez a döntés már egy jó ideje érlelődött benne. Ezzel pedig kezdetét vette a belső leszámolásoktól amúgy sem idegenkedő párt legújabb belháborúja.
Szuperfegyvert adtak Vona kezébe a radikálisok, amivel most lemészárolja őket - index.hu
Vezetőknek mindig szükségük van szárnysegédekre. Az ügy érdekében. De mi az ügy? Ugyanazt értik-e a vezetettek és a közülük kikerülő szárnysegédek az ügyön, mint a vezető?
Vezetőknek mindig szükségük van jó szárnysegédekre. Az ügy érdekében? Vagy inkább saját elgondolásuk miatt. A többiek ismerik-e, vagy éppen mikortól ismerik meg a vezető által közös érdeknek tartott saját elgondolást, amihez a jó segéd kell? Mitől jó a szárnysegéd? Legfőképpen attól, hogy alkalmas a vezető által kitűzött célok eléréséhez.
A jobbikos alelnökök tegnap kezdték kapizsgálni, hogy valami egészen másra készültek ők, mint ami rájuk vár. Szárnysegédek voltak, de már mással kíván szárnyalni vezérük. Ez biztosan nem esik jól, sőt! Feldúl, farkassá tesz, házastársi szövetségesek vetik latba magukat... Mire mennek vele? Ez majd még elválik 2018-ig.
Ebben a hírben igazán Vona vonala az érdekes, ami nem más, mint a tudatosság. Vona Gábor már egy ideje érlelte magában a dolgot. Figyelt. Agyalt. Logikázott. Tervezett. Taktikázott. Aztán rendezni kezdte a sorokat. Gárdisták helyett kutyák és macskák a cukiság kampányban, radikális gondolkodók helyett ügyesen debütáló polgármesterek. Olyan profil és olyan szárnysegéd erő, amelyik képes lehet nagyobb százalékot aratni 2018-ban.
Hagyjuk is most 2018-at!
Itt van nekünk, magyarországi reformátusoknak 2017!
Jó-jó, 2017 nagy, reformációi jubileuma valóban minden protestánsé, de 2017 gyülekezeti tisztújítása a magyarországi reformátusoké. Ez vár ránk. Jövő esztendőben presbitereket fogunk választani. Gondolkodunk-e már a szárnysegédekről? Érzékeny talaj ez! Telis-tele különböző kihívásokkal: önjelöltek, "nyugdíjazandók", kicsinyhitűek, jó képességűek, képtelenek, vonakodók... A legnagyobb kihívás tapasztalatom szerint a kisanyaegyházközségek élére kompatibilis csapatot állítani. Ott, ahol hiányoznak még az önjelöltek, kicsinyhitűek, képtelenek is, mert vagy nem születtek meg, vagy elköltöztek. Ezen gyülekezeteket szemlélhetjük kritikus szemüveggel, de nem jutunk vele előrébb.
Egyszer VX művész úr azt fejtegette nekem, hogy az evangélikusok mennyivel ügyesebben csinálják, mint a reformátusok, mert ott a legkisebb falusi gyülekezetben is intelligens felügyelőt (=gondnok) választanak a lelkészek mellé. Tételezzük fel, hogy igaznak pipáljuk ki ezen állítást azért, hogy önvizsgálatra sarkaljon! Miért javasolnak valakit gondnoknak? A válasz egészen különbözik az ideális gyülekezetek területéhez képest az emberileg esélytelennek látszó helyeken. Ott ilyen érvekkel találkozni: mindjárt nyugdíjas és több ideje lesz; minden vasárnap kinyitja a templomot; csak ő vállalja; két legyet ütünk egy csapásra: a felesége (bár nem jár templomba) jó lesz pénztárosnak...
Tudatosság. Szükség van erre, hogy ne ad hoc történjenek gyülekezeti választásaink. Főleg gondnokok tekintetében ne legyen olyanná, mint egy "egyházfi kerestetik valóságshow" szereplőválogatása. A gondnok nem házmester, hanem elnöktárs, tehát emiatt sem jó, ha az egykori egyházfi feladatkörével azonosítjuk az övét.
Vona tudatosan helyezi (alelnöki) posztokra, illetve meneszti (alelnöki) posztokról párttagjait, mert kormányzásra készül, de legalább is nagyobb beleszólást kíván a következő ciklusban. A tényleges motiváció számára tehát nem a választás megnyerése, hanem az azt követő kormányzás. Ehhez kellenek a partiképes szárnysegédek. Nem szeretném jobbikos szintre degradálni belső egyházi választásainkat, főleg a hátbatámadások miatt, ami közösségeinkben elkerülendő. Csupán arra kívánok rámutatni, hogy egyházunk érdekében és számára is lényeges a tudatosság. ÁM a Lélektől ihletett tudatosság!
"...kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.
Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván,
a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet,
a jó cselekedet mellé tudományt,
a tudomány mellé pedig mértékletessége,
a mértékletesség mellé pedig tűrést,
a tűrés mellé pedig kegyességet,
a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot,
az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
Mert, ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek,
nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké
a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.
Mert akiben ezek nincsenek meg,
az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról." (2Pt 1,4-9)
ui: Aki nem készül az esőre, ne csodálkozzon, ha elázik.
Hozzászólások