Negyven mélyszegénységben élő gyereknek villantott fel valamit a luxusból az emberi erőforrás miniszter.
Mindig is tudtam, hogy a karácsony a meglepetések ünnepe. Jön a Jézuska, s ajándékot hoz. Ebben ugyan némelyek kételkednek, s láthatóan az év legnagyobb ünnepének tájékán nagy a zavar. Pedig, hogy nem legendáról van szó, bizonyos szerkesztőségek és bloggerek tudnának a leginkább számot adni. Kaptak egy ajándékot: egy hírt arról, hogy „valakik” szegény gyerekeket hívtak a Hiltonba. S ezen ott volt egyenes Balog Zoltán, a miniszter. Aki még ráadásul református pap is. No, ez aztán tényleg vártatlanul tálalt gyönyörű hír-labda: akkora ziccer, hogy csak be kell rúgni. S hogy gól lett-e, én nem tudom. Azt viszont igen, hogy rengetegen rontottak rá erre a szépen feladott labdára, mintha bizony ezen múlt volna a meccs végeredménye. De hát, mint tudjuk, a meccsnek nincs vége.
Csak néhány cím: „Szegény gyerekek 'ünnepe' a Hiltonban”; „Szegények ebédje a Hiltonban”; „Luxushotelbe viszi Balog Zoltán a szegény gyerekeket”; „Balog miniszter iszonyatosan megalázta a szegény gyerekeket”; „Szegények ebédje a Hiltonban”; "Tényleg megalázó és visszataszító volt a szegény gyerekeknek a Hiltonban adott vacsora?"; „És akkor a tekintetes miniszter úr egy asztalhoz ült a szegényekkel”; „Szegény gyerekeknek villantott Hiltont a miniszter”; „A Hiltonban alázták a nehéz sorsú gyerekeket Balogék”; „Szegény gyerekek focija”; „Balog Zoltán pakkot ad”; „Balog páter a Hiltonban, avagy a luxusszegények”; „Zoli bácsi a Hiltonban”; „Kedves szegény gyerekek! Ízleljétek meg a luxust!”; „Szegény gyerekekkel rázta a rongyot a miniszter”; „Karácsonyi ajándék: egy kör a nyomor-luxus-nyomor hullámvasúton”; „Parasztvakítás karácsonyra”; „Elkeserítő karácsony: 25 éve nem volt ennyi szegény ember”.
No, ennyi talán elég is. A linkeket direkt nem teszem ki. Kéretik beütni a keresőbe: „szegény gyerekek+Hilton”. Oldalszámra jön a hír, csak már a végén eluntam, s igazán bocsánatot kérek a többi professzionális szegény gyerekekért aggódótól, akiket kihagytam. Mondja aztán ezek után valaki, hogy a Jézuska nem hoz ajándékot karácsonyra! Óriási labda. Én a szegényekért ma különösképpen is aggódó (független, naná) szerkesztőségek, meg írogató emberek nevében nem győznék hálát adni az Úrnak, hogy ezen a fantáziátlan meccsen végre valami igazi ziccer: végre tényleg, igazán, őszintén és teljes szívvel kiaggódhatjuk magunkat a szegényekért!
A labdát sajnos a Református Szeretetszolgálat dobta fel. Hiba volt. Elfelejtették, hogy kampány van, s ma a szegényekért aggódók száma úgy nő, mint annak idején az antifasisztáké. Ők, mármint a szegények, ugyanis nem akármilyen szegények: ők ebben a kormányzati ciklusban szegények. Ők itthon és most szegények, ráadásul karácsonykor. (Minden szó fontos: itthon, most, karácsony. Ugye, érthető?) Hiba volt, óriási kommunikációs hiba, amely mögött vélhetően jóhiszeműség állt. A Református Szeretetszolgálat okkal feltételezhette, hogy majd a sajtó, a profi, (óh, a szakma !) utána néz a részleteknek. De nem járt utána. Vagy ha utána is járt, vagy tudott is róluk, hiszen bizonyára volt előzetes sajtótájékoztató, a részletekről nem adott hírt. Miféle részletekről?
Először is utána néz annak, hogy ki itt a rendező? Hogyan került oda Balog Zoltán? Miért a Hiltonban? Csak hát van úgy, hogy a részletek rettentően zavaróak tudnak lenni: zavarják a prekoncepciót. Odavész a teória, s akkor új téma után kell nézni. Az meg bizony néha eléggé kínos, nincs idő, meg cikk is kell gyorsan, mindegy, hogy mi: csak rossz hír legyen karácsonyra. Csak semmi emelkedettség. Csak semmi öröm. Csak semmi ünnepi. Némi, korántsem bonyolult nyomozás után kiderült volna, hogy a rendező a Magyar Református Szeretetszolgálat. Balog Zoltán miniszter: vendég. Mint ahogyan az is kiderülhetett volna, hogy azért a Hilton, mert a luxusszálloda adta a legolcsóbb ajánlatot: nyilván a szálloda vezetői tudnak arról is, hogy a világ kevésbé hiszterizált tájain az ilyen luxushotelek, meg egyéb luxusvállalkozások működésének része a karitatív tevékenység is. De egy ilyen körülmény, mármint, hogy a Hilton itt emberbaráti gesztust tett, túlságosan is szétfeszítette volna a prekoncepciós gondolkodási kereteket. Ez itt, ha valaki nem tudná, a gyanakvás országa, amelyre populista módon rá lehet játszani: aki gazdag, az gyanús. A luxus pedig maga az ördög. Egyébként, amúgy: éljen a kapitalizmus. (A mai magyar kultúra egy vonulatát nagyon jól jellemzi ez az eset. Szegény gyerekeket a luxusba: ne! Ez erkölcstelen. Krasznai Tünde jöhet.)
A prekoncepció az, hogy itt Balog Zoltán volt a főszereplő. Ha az Olvasó nem olvassa el alaposan a fenti cikkeket, hanem csak a címekben közölt politikai kampányra hagyatkozik, még ki sem derül számára, hogy itt a Magyar Református Szeretetszolgálat – meglehet, nem túl szerencsés módon – látott vendégül nem ismeretlen, netán kisorsolt, hanem általuk régóta ismert, folyamatosan gondozott szegény sorsú gyermeket. A fenti írások közül nekem ez a sor a kedvencem: ”Már csak az a kérdés: honnét szed a miniszter negyven 'megbízható' szegény gyereket?” No comment.
Szóval, összegzésül, a Református Szeretetszolgálat hibát követett el. Utólagos okoskodásnak tűnhet, de lehetett volna tudni előre ebben a mai (politikai) helyzetben, hogy egy ilyen rendezvénynek a fenti szereplőkkel milyen lesz az olvasata. A részletek pedig senkit sem érdekelnek. Miféle részletek?
Például az, hogy mit is csinál voltaképpen a Református Szeretetszolgálat? Úgy, általában. Meg ilyenkor, karácsony táján. Kit érdekel, hogy úgy egyébként mit tesz a szegényekért határon innen és túl. Nem igaz?
Egyesek kaptak egy nagy labdát, karácsonyi ajándékul. Rúgtak bele egy nagyot, s jól kiaggódták magukat a szegényekért. Kampány van. De hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat mit is tesz valóságosan ezekért a szerencsétlen sorsú gyerekekért, milyen erőfeszítéseket tesz, hogy szegényeket segítse, azt fedje a jótékony tudatlanság homálya.
Hozzászólások