Betiltott könyvekből épült műalkotás az 1955 óta ötévente Kasselben megrendezett, rangos Documenta kortárs művészeti találkozón.
Marta Minujin argentin képzőművésznek a közép-németországi város egyik főterén felállított látványos alkotása mindenfajta cenzúra ellen tiltakozik. A dél-amerikai pop-art jelképének tartott 74 éves művész ezt tartja a művei közül a "legpolitikusabbnak".
A szombatra tervezett megnyitó előtt védősisakos önkéntesek szorgoskodtak a "templom" előtt álló daru körül: egyebek mellett Alekszandr Szolzsenyicin A pokol tornáca című könyve várta, hogy a helyére, a fémszerkezetes installáció 46 oszlopa egyikének a tetejére kerüljön.
Az orosz író műve a Biblia, A nagy Gatsby, a Sátáni versek, a Tom Sawyer kalandjai és a Sherlock Holmes mellé kerül. Valamennyi könyvet műanyag borító védi az időjárás viszontagságaitól. Ezután rögzítik őket az időszámítás előtt az 5. században emelt athéni Parthenon pontos másának szerkezeti elemeihez.
Érdekes kettősség, hogy miközben a digitális kultúra beköszöntével sokan temetik a könyvet, mint klasszikus értékhordozó formát, még mindig növekszik a kiadott könyvek száma, sőt olyan szimbolikus erőként jelenik meg, amely diktatúrák, ideológiák ellenében testesít meg valami magasabb rendű értéket.
Templom épült Kasselban belőle, egy ókori görög templom, a Kr. e. 5. században emelt athéni Parthenon pontos mása, amelyik 70 méter hosszú, 31 méter széles és 10 méter magas és amelyiknek szerkezeti elemeihez erősítették azt a kiválasztott 170 könyvet, amelyek valamikor, valahol betiltott művek voltak. Emblematikus könyvek vannak a számunkra ismeretlen dél-afrikai apartheid tiltásától a történelmi helyzetünk folytán nagyon is ismert Szolzsenyicinig vagy Sherlock Holmes történeteitől – amiről azért nem sokan tudják, hogy valahol valamikor tiltó-listán volt - Salman Rushdie Sátáni verseiig.
Én mégis felkapom a fejem, mert ebbe a pantheonba került a Biblia is. Kultúrtörténeti érdekesség is lehetne, pedig nagyon is keserves tapasztalat. A reformáció századáig kevesek kiváltsága volt a Szentírást olvasni, miközben Európa úgymond homogén keresztyén közösség volt. Jó tollú katolikus gondolkodók is elejtik olykor a megjegyzést, hogy a reformáció megtörte az egységes keresztyénséget. Nem szeretnék visszautalni az 1054-es egyházszakadásra csak, hogy a legismertebbnél maradjunk, de érdemes lenne egy ilyen kijelentésnél a keleti keresztyénség sokszínűségére gondolni a káldoktól a koptokon át az örmény keresztyénségig. Mikor volt egységes a keresztyénség? Már Korintusban is kérdés volt, hogy „én a Pálé, én az Apollósé, én a Krisztusé vagyok”?
A reformáció adja először tömegek kezébe a Bibliát, de ami a különlegessége, hogy anyanyelven. Ismerjük, az ellenreformáció magyarországi történetében az igaz hit nevében semmisítettek meg Bibliákat. Misztótfalusi Kis Miklós Aranyas Bibliáját egy lengyel nemes buzgólkodása majdnem oda juttatta, ahová Nagyvárad török ostroma az ún. Váradi Biblia jutott. Ha valakinek ilyen akad a kezébe, lapozzon bele, ma is kincset érnek széljegyzetei, az újkori magyarázatos Biblia-kiadásokkal vetekednek. Nem tudom, miért nem jutott eszébe valakinek – talán épp ebben az évben, a reformáció félévezredes jubileumán – egy olyan Biblia kiadást megjelentetni, ahol az évszázadok magyar kincseinek széljegyzetes magyarázatai segítetének a jobb megértésben.
De a 20. század sem kímélte a Bibliát, még Európában se. A tiltását sosem mondták ki hivatalosan, csak épp papír nem volt a kommunizmusban bizonyos országokban, éppen a Bibliára. Hős kornak számít, pedig keserves idők voltak Erdélyben és Kárpátalján a magyarok számára a kommunizmus évei. Csempészárúnak számított a magyar nyelvű Biblia, értékéről pedig sok mindent elmond, hogy wc-papíprnak darálták be az elkobozott példányokat. Urban legend is lehetne, de keservesebb az igazság, hogy a wc-papíron olykor olvasható volt a Szentírás szövege. Kelet-európai groteszk a javából. És kisebbségi magyar sors a 20. században.
De a Biblia újra és újra visszatalált kitiltásának helyére. Most már csak az igénynek kell feltámadni, hogy ami nem tiltott mindennapi lelki táplálék lehessen minél több embernek. Mert az igazán szép Biblia a használt Biblia és nem az, amelyik befóliázva tanúskodik egy korról.