A korábban népszerű kutatási témának tekintett álmodás fokozatosan kiszorult a tudományos kutatások „elit” társaságából, és kényszerű száműzetése az ókori álomelméleteket és távol-keleti filozófiákat a piaci igények szerint lebutított formában tolmácsoló álmoskönyvek és ezoterikus spekulációk birodalmába vezetett. Mindez számos tévhit elterjedését okozta. Az utóbbi két évtizedben azonban, az agykutatás fejlődésével nem várt lendületet kapott az álmok tudományos vizsgálata.
Öt tévhit dőlt meg az álmokról - hvg.hu
Álom, álom, édes álom, táncolnék a boldogságtól... A keringő lüktetésére énekelt szerelmes dallal ellentétben, az ember bizony nem mindig ébred boldogan, az álmodás nem mindig édes élmény. Van, hogy kimerít, elkeserít, vagy éppen felzaklat. Előfordul, hogy szeretne visszaemlékezni az álmodó, mégsem sikerül. Pedig érez magában némi pozitív emlék-morzsát, keresi, de nem találja az álmot, ami ezt eredményezte. Olyan élményünk is lehet, hogy megkönnyebbülünk felébredésünk általi megszabadulásunk miatt, mert vége a rossz vagy éppen rémesnek nevezhető álomtól.
Dunántúli lelkészegyesületi gyűlésen jó néhány alkalommal előjött, hogy bizony vannak, akik rendszeresen, vagy éppen alkalmanként álmodnak amolyan "papi-cikit": fekete helyett piros palástot vesz fel, nem találja a Bibliában a textust, zsoltár helyett sanzont kezd el énekelni az orgona hangjára, elkésik a templomból, stb. Először magamban furcsálkodtam a többiek őszintén feltárt álmain, szorongásain, mert tőlem az sokáig távol tartotta magát. Aztán velem is megesett. Kimerítő és aggasztó volt az álom. Rossz templomba mentem be. Idegen arcok, idegen templombelső, és ráadásul nem találtam a szószékfeljárót, majd akárkire néztem, nem árulta el, hol van. Rejtekajtót kerestem, és mindezt úgy, hogy közben az úrasztalánál előadtam a nagytiszteletűt, apostoli köszöntés, éneklés, imádság, és egyre jobban szorított az idő, mert legalább a prédikálásra fel kellene érnem a szószékre. Nem emlékszem, fel értem-e, vagy sem. Az biztos, hogy azon a vasárnap megnyugvással töltött el, hogy mindhárom istentiszteleten jó templomomba mentem, ott megfelelő gyülekezet várt, és a szószékek annak rendje-módja szerint elérhetőek voltak.
Lehet, hogy a hentesek, bírók, űrhajósok, gyógyszerészek, bankárok, rendőrök és orvosok is álmodnak "szakmai kihívásokkal" megtűzdelt eseményekről. Nem vagyok álomszakértő, álmos könyveket kis tini korom óta nem nyitottam ki, de néha felidézek egy-két álmot különösebb cél nélkül. Vajon József hányszor gondolt álmaira? Főként arra, hogy ez hozta rá a bajt, de ennek ígérete alapján Isten elrendezi a kút-ügyet és a komfortnélküli börtönt. Olvasóként evidens, hogy szabadulás lesz a vége, és nagy elismerés vár rá. Ám a hétköznapok bizonytalansága közepette, és bizonytalansága ellenére képes fényleni az ígéret? Minden álom csupán agyműködés, vagy isten-bizonyíték is lehet közöttük?
Az álomkutatás több fázison ment keresztül. Volt, hogy csupán lappangott, érdeklődés hiányában az ezzel foglalkozók száma szinte elapadt, különböző célokat tűztek ki, és egészen meghökkentő dolgokat is megállapítottak már. Sok eddigi gondolat tévesnek bizonyult. Ma már nem lehet köztudott, hogy minden ember álmodik. Ma már nem lehet tudományos tényként kezelni, hogy kizárólag REM fázisban álmodunk. Ma már sületlenség a rémálmokat lelki problémaként kezelni és azok miatt gázosnak titulálni valakit. Remélem, egy nap valaki földieket-rengető eredménnyel áll elő, s azután nem lesz furcsa, hogy Ádám álma után ott volt mellette Éva (1Móz 2,21); Jákób lajtorjás álomban kapott ígéretet népe terjeszkedéséről (1Móz 28,12-16); sőt a bölcsek távozása után Isten figyelmeztetése álomban érkezett Józsefnek (Mt 2,13).