Az MKKP tájékoztatása alapján február 1-jén elkezdték a plakátolást, harmadikáig tele lesz velük a város. Korábban megírtuk, az akcióra 10,5 milliót gyűjtöttek, ami 350-400 helyre elég.
Elkezdték kitenni a Kétfarkú Kutya Párt olimpiaellenes plakátjait - 24.hu
Néha jó kinevetni saját magunkat: politikusaink hülyeségeit, önmagunk bárgyúságát, hiszékenységét. Néha kell a görbe tükör, néha szükség van arra, hogy ráébredjünk, mennyire egyszerűnek, butának, jóhiszeműnek néznek. Tudjuk nagyon jól, hogy a világ fogyasztókból és eladókból áll: az eladó érdeke, hogy mindent eladjon, legyen az telefon, utazás, banki szolgáltatás, újság, hír az interneten, vagy éppen az ártatlanság, a tisztaság, a korrupciómentes közélet illúziója. A fogyasztó érdeke nyilván az lenne, hogy megtanul szelektálni, hogy csak azt veszi meg, ami igazán szükséges, csak azt hiszi el, ami valóban igaz, ám ehelyett „mindenevők” vagyunk: fogyasztunk mindent, ami megfelelő tálalásban kerül elénk, amire rezonál modern kori lelkiállapotunk. Képesek vagyunk százezreket kiadni egy telefonért, drága, soha ki nem fizethető hitelt felvenni, celebeknek csúfolt ingyenélőket a követni a neten, érdektelen, felesleges „hírek” tucatjait olvasni, megosztani, kommentelni, ahelyett, hogy értelmes dolgokkal múlatnánk az időt. Bizony, kell a humor, hogy lássuk, milyenek vagyunk. A gond ott kezdődik, amikor kilóg a lóláb – akarom mondani: a kutya mind a két farka.
Lehet azon vitatkozni, hogy legyen-e olimpia, vagy ne legyen. Szerintem legyen, én támogatom, ha budapesti lennék, még inkább támogatnám. Budapest a világ egyik legszebb városa, csodás panorámával, nagyszerű épületekkel, kivételes történelemmel, egyedi hangulattal. Úgy is mondhatnám: minden adott, hogy Budapest olimpiai város legyen. Ha olimpiát rendeznénk, a főváros bőven fejlődne, sőt, vidékiként úgy gondolom, hogy mindez az ország egészének is jót tenne – én legalábbis így látom, nem azért, mert az általam támogatott kormány ezt mondja, egész egyszerűen ez a véleményem. (Ha az ellenzék érvelne az olimpia mellett, mint ahogyan tette azt kormányon, velük is egyetértenék.) Ugyanakkor megértem az ellenérveket is: teljesen nyilvánvaló, hogy lenne mire költeni az olimpiára fordított összeget, fennáll a korrupció veszélye, elgondolkodtató, mi lesz a rendezvény után az épületek sorsa, arról nem is beszélve, milyen elképesztően lecsúszott, szétesett, tönkrement területei vannak az országnak, amelyeken éppen, hogy nem segít az olimpiarendezés.
Lenne miről beszélgetnünk. Csakhogy az a legnagyobb problémám, hogy nincs értelmes párbeszéd. Gerillaakciók, aláírásgyűjtések vannak, fröcsögő, minősítő hangnem, korrupcióvád. És persze Kétfarkúék részéről trollkodó, humorba öltöztetett politikai érdekkiszolgálás, tudva, hogy a magát megvezetettnek gondoló, fogyasztónak nézett szavazópolgár jó táptalaja a rendszerkritikának. Csakhogy kritika mellett azért itt mást is felfedezni vélünk.
Még közelében sem vagyunk az olimpiának, ráadásul Párizs és Los Angeles az ellenfelünk, de máris rettegni kell attól, mi lesz, ha mi nyerünk. Ha egyáltalán nyerünk.
Szerintem rombolás és trollkodás helyett beszélgetni kellene. Aztán, ha nyerünk, építeni. Ja, hogy itt érdekek vannak? Ja, hogy itt mindenki uralkodni akar?
Hozzászólások