Ha az Európai Unióban nem tudunk érvényesíthető jogot, igazságosságot és méltányosságot biztosítani ötvenmillió nemzeti kisebbségi léthelyzetben élő európai ember számára, akkor szemfényvesztés és képmutatás mindenféle más kisebbségek jogvédelméről beszélni, akkor nem működik az európai demokrácia.
Kövér László házelnök április 21-én az Országházban – A FUEN sajtóközleménye
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kezdeményezte azt az aláírásgyűjtést, ami a kisebbségi jogok európai szintű (a jelenlegi tagállami szint helyett) szabályozását célozza. Célozná. Szolgálja. Indítványozza.
Tehát. Az országgyűlési választások kampányának árnyékában zajlott egy másik kampány is. Aki aláírt, végigizgulhatta a finist, mert az utolsó pillanatig nem lehetett biztosat tudni a végeredményről. Eddig viszonylag kevés ilyen polgári kezdeményezés történt eddig az Unióban. Talán Csáky Pál felvidéki uniós politikus nyilatkozta, hogy eleve úgy találták ki az európai polgári kezdeményezés nevű intézményt, hogy lehetőleg ne nagyon történjen ilyesmi. Ugyanis nemcsak az egymillió aláírás, hanem bizonyos számú tagállamban meghatározott számú aláíró is szükséges ahhoz, hogy egy aláírási kampány témáját az Európai Unió elfogadja:
Legalább hét tagállam uniós képviselői számához szabott területi határértéket is el kell érnie az aláírók számának. Ez legalább tíz tagállamban sikerült: Romániában, Magyarországon, Szlovákiában, Lettországban, Spanyolországban, Dániában, Horvátországban, Bulgáriában, Litvániában és Szlovéniában. Magyarországon több, mint 600 000 aláírás gyűlt össze. A kettős állampolgárságról szóló tizennégy évvel ezelőtti népszavazáson kétmilliónyian szavaztak arra, hogy az egykor elvett állampolgárságát a külhoni magyarság visszakaphassa. (Nem MEG, hanem VISSZA.) Ahhoz képest ez a mostani 600 000 elenyésző. Csak reménykedni lehet abban, hogy ez a nagy különbség a két kampány volumene közötti különbségből adódik, és nem a közömbösség terebélyesedését jelzi.
Vincze Loránt RMDSZ-es politikus, a FUEN elnöke mégis optimista, mert még így is összegyűlt a kellő számú aláírás. A mostani aláírásgyűjtés a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés (Minority SafePack) sikeréhez többek között az is hozzájárult, hogy a közösségi média és az azon kívüli internetes felületek ma már annyira része az életünknek, mint a vízöblítéses vécé (magas a labda, és előre is elnézést kérünk, de sokszor a tartalma sem sokkal különb – modorosság kipipálva).
Vincze Loránt a múlt héten Szőnyi Szilárd kérdéseire válaszolva (Heti Válasz április 19-i száma, 25-27. o.) azt is kifejtette, hogy elég nagy volt a szórás a tagállami aktivitások között. Van olyan hatvanezres őshonos kisebbségi közösség, amely csak pár száz aláírást tudott összegyűjteni. De a küszöböt Ausztria és Németország sem érte el. Az aláírásgyűjtés sikere után már megkezdődött a tagállami számok elemzése, és ezek alapján egyelőre két tényező sziluettje sejlik fel: azon kívül, hogy élnek szerencsés népcsoportok (pl.: a dél-tiroli osztrák kisebbség), a kisebbségi identitás erodálódása és az aktivitási renyheség. Ez utóbbinak szerintem csak kisebbik része a személyes adatok (ebben az esetben egy személyazonosító okirat lajstromszámát kellett csak megadnunk) kiadásától való ódzkodás. Inkább arról van szó, hogy a szolidaritás fogalma elpárolgott a szótárunkból. Ma hazánkban még az is nehezen tudja elképzelni, milyen egy kulturális-nemzetiségi kisebbség tagjaként megélni valamelyik szomszédos országban a mindennapokat, aki egyébként nem dőlt be sem a 23 millió román munkavállaló tömeges migrációjának horror-narrataívájának, sem az arctalan, eltorzított hangú kolozsvári magyar Fidesz szavazók fenyegető, Blair Witch Project-et idéző kézikamerás lidércnyomásának.
Pedig a határ másik oldalán élő magyarok sorsa közéleti kérdés és nem szimpla pártpolitika. Mi innen, a Reposztból azt kívánjuk, hogy az ez után következő, évekig elhúzódó bizottsági üléseken, folyosói beszélgetéseken és lobbi tevékenységeken keresztül megszülethessen végre egy olyan uniós szintű szabályozás, amelyért Vincze Loránt sok más őshonos uniós kisebbségvédelmi szakpolitikussal együtt dolgozni fog. A Minority SafePack története már öt éve tart. Ez az 1,3 millió aláírás törje át a gátat. Ne az asszimiláció vagy az elvándorlás legyen az egyetlen alternatíva. Mert van egy különb vélemény: lehessen a többséggel azonos jogokat gyakorolni, akár oktatási, akár ügyintézési, akármilyen lényeges mindennapi dologról van szó. Ne érezze magát senki sem másodrangú állampolgárnak azért, mert csak azt szeretné, amit mindenki más: a szülőföldjén boldogulni.