Mint korábban megírtuk mi is, idén ősszel Budapestre látogat az a színész, aki a filmtörténelemben legtöbbször ugratott ki terepjáróval egy homokkal befedett gödörből, azaz Chuck Norris, a vídia és gyémánt kereszteződésekor született melléktermék. Az idén 78 éves, főállású legenda és középsúlyú karate-világbajnok, a Baptista Szeretetszolgálat meghívására, annak 15. Cipősdoboz gyűjtő jótékonysági akciójára érkezik Budapestre.
Oké, nem kezdek el idétlen csáknoriszos vicceket sorolni, egyfelől, mert jó részük iszonyúan fárasztó, másfelől, mert ugye, van az a vicc, hogy aki rajta nevet, annak másodperceken belül vége…Szóval Chuck Norris Budapestre jön, de nem azért, hogy visszaszerezze Erdélyt, nem is azért, hogy elszámoljon a végtelenig kétszer, vagy, hogy megcsinálja az összes fekvőtámaszt. Főszereplőnk ugyanis keresztény ember, aki a Baptista Szeretetszolgálat meghívására azért érkezik Magyarországra, hogy hitéről tanúságot tegyen, és útjára indítsa a baptisták cipős doboz akcióját. Hoppácska!
Mindenkinek szüksége van szuperhősökre, lám, baptista barátaink tudják ezt, nem véletlenül hívták hazánkba a "vídia és a gyémánt kereszteződéséből született" amerikai legendát, hátha jelenléte átlépi a médiafogyasztók ingerküszöbét, s talán a szívük is megnyílik a rászorulók előtt.
Kellenek a szuperhősök szuperképességekkel, kell, hogy valaki elhitesse velünk: a lehetetlen is legyőzhető.
Kisfiam -persze, a média, a mesék, a reklám, s nem utolsó sorban társai hatására- a Taljánföldről kapott Amerika Kapitányt szorongatja hetek óta a kezében, pulóverén Villám Mc Queen, sapkáján Pókember, ám ovis társaival Christiano Ronaldo az igazi példakép. Nekem az Athén-Spárta távot teljesítő ultrafutók, messze földet misszióban megjárt lelkész kollégáim, oper-ként külföldre költözött, majd doktori címet szerzett kedves barátom a személyes hőseim, és persze édesapaként igyekszik az ember, hogy ő maga is példává, mindennapi hőssé válhasson.
Mégis, kell hozzá néhány év, tapasztalat, talán személyes érintettség, míg rájövünk, hogy minden földöntúli képességük ellenére a hősök is gyarlók, esendők és bűnösök, elszalasztott lehetőségekkel, alkoholproblémákkal, adóságokkal, lelki terhekkel. Jó példa erre maga Chuck Norris, akiről természetesen nem igaz, hogy miatta haltak ki a dinoszauruszok, ám az már igen, hogy meglehetősen nyomasztó gyermekkora volt: indián származása miatt társai folyamatosan gúnyolták, apja alkoholista volt, szülei elváltak, rengeteget költöztek. Igazság szerint sportolni nem szeretett, arra viszont vágyott - mint minden fiú a világon-, hogy elpüfölje a rajta röhögőket. Négyéves katonai szolgálata alatt elsajátította a karate alapjait, olyannyira, hogy világbajnok lett, illetve négyféle harcművészeti stílusban is feketeövet szerzett. Egyre inkább felfelé ívelő sportolói, majd filmes karrierje azonban őt is rossz irányba vezette, kiállhatatlanná vált, inni kezdett, majd elvált. A mélypontról második felesége szedte össze, saját bevallása szerint ő segített neki, hogy újra hinni tudjon Jézus Krisztusban.
Ilyen tehát az akcióhős,a saját küzdősport stílust kidolgozó karate világbajnok, legendás filmsztár, aki pörgő rúgásával még a leggonoszabbakat is térdre kényszeríti akiről legendák, viccek, mémek születtek: bűnös ember, aki segítségre, Krisztus szeretetére szorul.
Ha pedig szuperhősökről, példaképekről beszélünk, a másik jó hír, hogy mi magunk is egy pillanat alatt hősökké válhatunk - nem kell mást tenni hozzá, mint cselekvő szeretettel azok felé fordulni, akik tényleg rászorulnak. Aki úgy gondolja, Chuck Norris példáján felbuzdulva a baptistákhoz is viheti cipősdobozba összekészített ajándékát, mi, reformátusok a Magyar Református Szeretetszolgálattal összefogva ugyancsak cipősdobozokban gyűjtünk, évek óta. Egyházi intézményeink, gyülekezeteink közvetlen környezetükben keresik fel az elesetteket, vagy határokon túlra viszik a több ezer doboznyi játékot, ajándékot, adott esetben készpénzt. Csoda, ahogyan a gyerekek arcán látjuk, micsoda örömmel készítik össze a csomagokat, egy-egy féltve őrzött személyes tárgyat, kedves rajzot, képet is a dobozkákba csempészve.
Hiszem, hogy aki ilyenkor nem szánalomból, nem a lelkiismeret megnyugtatása miatt, nem is figyelemfelkeltésből, hanem szeretettel a szívében csomagol, mint aki tényleg segíteni akar, hatalmasat tesz: mer kilépni az önző, csak magára figyelő tömegek világából, és mer másként élni. Aki így tesz, az már dönt a jó ügy, az igaz ügy, az Egyetlen Igazi Hős mellett. Ezt pedig még maga Chuck Norris is elismeri.
