A tanév végéig, június 15-ig érvényben marad a tantermen kívüli, digitális munkarend, az óvodák és bölcsődék viszont május második felétől visszatérnek a normális működési rendhez - közölte a köznevelési államtitkár szerdán Magyarország kormányának Facebook-oldalán.
Fokozatosan nyitnak az óvodák, a tanév végéig marad a digitális munkarend - koronavirus.gov.hu
Tegnap délután jelentette be Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a döntést: a bölcsődék és az óvodák vidéken május 25-től, a fővárosban pedig június 2-től visszatérhetnek a normál működési rendhez. Június 2-től az iskolákban is találkozhatnak a pedagógusok és a tanulók oktatási céllal. Szintén június 2-től minden iskolában meg kell szervezni az oda járó gyermekek felügyeletét egészen június 26-ig.
Újabb nyitásról kaptunk tehát hírt. Sokan már vártak erre, reménykedtek benne, legkevésbé talán az a kijelentés állja meg a helyét a jelenlegi helyzetben, hogy meglepetésként ért bennünket. Az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba – hirdetik fennen mindazok, akik ugrásra készen várták, hogy minden úgy folytatódhasson tovább, ahogyan azt a vírus terjedése előtti időkben megszoktuk.
Nyissunk, induljunk, mozduljunk, vessük bele magunkat mindabba, amitől egy ideig meg voltunk fosztva. Csendes kérdésként húzódik meg az éljenző kiáltások mögött: tényleg az a normális, ahogyan korábban éltünk? Biztos, hogy mindent ugyanúgy kellene folytatnunk? Tényleg csak veszteségei vannak a mögöttünk hagyott heteknek? Vajon miért merültek feledésbe ilyen rövid idő alatt a bezárkózás kezdetén hangoztatott vélemények: már éppen ideje volt annak, hogy lelassuljunk, elcsendesedjünk, több időt töltsünk mindazokkal, akik fontosak nekünk? Végre fellélegezhetünk – mondták sokan. És nemcsak mi, hanem az egész teremtett világ is körülöttünk.
Változni, alkalmazkodni egyik napról a másikra azonban nem egyszerű. Reggel nem elindulni óvodába, iskolába, munkahelyre szokatlan. Bár néhányan áldásként élték meg a gyermekekkel otthon töltött időt, sőt, egyértelműen arról beszéltek, hogy csak előnyei vannak az új helyzetnek, hiszen végre megnyugodott gyermeke, aki egyébként mindig szorongva indult útjára, de egyre többen sóhajtoztak is, panaszkodtak, kértek segítséget. A végtelenségig ezt nem lehet folytatni, elfogy anya, apa összes szabadsága vagy apa, anya valamelyik területen nem tud helyt állni: vagy a munkájában vagy az otthoni feladatokban.
Megérett tehát a helyzet az újranyitásra. Kinyitjuk a bevásárló központok egymás mellett sorakozó üzleteit, az éttermeket, a templomokat, a játszótereket, most pedig az oktatási intézményeket is – legalábbis részben.
Nem tudom, hányan gondolkodtak el azon, hogy miközben számtalan ajtó bezárult az elmúlt időszakban, mégsem az összes. Felfelé nyitva. Ezzel a címmel tett közé napról-napra egy-egy rövid reggeli igemeditációt egy református lelkész házaspár. Kreativitásból jeles, foglalhatjuk össze röviden és tömören, hogy mit gondolunk ötletükről. Igen, felfelé senki nem zárt be semmiféle ajtót. Szabad maradt az út a mi Istenünk felé. Az út, melyet Jézus nyitott meg számunkra. Éppen ma, áldozócsütörtökön jó ezt nagyon nyomatékossá tenni és nem elfelejteni. Még akkor sem, ha a mai ünnepet nem jelöli piros betű a naptárban. Még akkor sem, ha a mai hírek nem erről szólnak. Sőt, nem is nagyon találunk erről szóló híradást. Pedig örvendeznünk kellene, dicsérni és magasztalni a mi Urunkat.