Két történelmi jelentőségű dokumentumot fogadott el az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) 8. nagygyűlése... (...) A nagygyűlés legfontosabb magyar vonatkozása az első világháború végének századik évfordulójára elkészített Békenyilatkozat – Friedenswort, amelyet Fazakas Sándor, a Debreceni Református Egyetem docense jegyzett a GEKE nevében. Történelmi jelentősége van a dokumentumnak, mivel először készült olyan, az első világháború végén szétzilált Európára vonatkozó békenyilatkozat, amely őszintén tárgyalja a háború következményeit, az úgynevezett győztesek és vesztesek helyzetét és a kisebbségek jogainak kérdését, a menekültek és kitelepítések által gerjesztett migráció, a megbékélés és a demokrácia kultúrája, valamint a civil társadalom kérdéseit.
Szabadon, közösségben, elkötelezve - reformatus.hu
Ó, hát itt vagy, öreg barátom, Béke! Majd elfeledkeztem itt létedről, pedig érkezésed korábbi, mint az én felsírásom. Szobrod van számtalan, költők is megénekeltek, mégis sokszor viharos életünk tengere, mert Rólad elfeledkezve hiányzol belőlünk és közülünk. Játszi valóság vagy folyton változó világunkban. Ünnepelünk és hálát adunk-e érted? Néhol vagy mindenhol zúgnak ma este a harangok? Nyilatkozunk vagy bizonyságot teszünk a Rólad?
Ó, ha már itt vagy, foglalj helyet bennem! Oda hussanj, ahol szükséges, én hasznos hellyel nem tudlak kínálni, mert önzés üti fel fejét választásom során. Pedig te önzetlenséget feltételezel. De függetlenséget is akarsz? Mert én nem tudok elvonatkoztatni attól, aki vagyok, egy harcos nép gyermeke. A múltat, jelent és jövőt szemlélő és remélő szemeim idegszálait örököltem. Látták ezek a nyilainktól rettegő Európát. Látták ezek, a félhold ellen kirohanó Zrínyit és dzsizjét fizető néma milliókat. Látták ezek Bocskai hajdúit. Látták ezek Rákóczi bújdosását és hű embereinek megbüntetését. Látták ezek a magyar szabadságért küzdő lengyel Bemet és a magyarul sem tudó aradi vértanúkat. Látták ezek a nagyháború sarában és vérében gyalogló, majd soha vissza nem térő egykéket, akik miatt százával ürültek ki a templomi padsorok. Látták ezek a nevedben kierőszakolt diktátumot, ami széttépte hazámat. Látták ezek a fajelmélet tombolását és a vagonírozásokat. Látták ezek az utca kövét felszedő 56-osokat. Látták ezek a kivégzés után jeltelenül eltemetett Gulyás nagytiszteletűt. Látták ezek a balkáni eseményeket. S ezekkel látlak Téged is! Ezekkel a különös idegszálú szemeimmel. Sok olyan heg van szememen, amit nem az én testemen, de közösségi tudatomon ejtettek évszázadok alatt. Öröklött sebeken keresztül érzékellek és érezlek leginkább.
Ó, nézd csak, ezek a saját sebeim: anyám széttépett ruhája, ellenőrzőmbe nyomott csincsók, irigységből megosztott első díjam... Ezeken keresztül tapasztaltam meg, milyen, amikor elfogysz körülöttem és bennem. Ezek nyomán tudom, hogy a hiányod a legrosszabb.
Ó, ha velünk vagy, el ne menj! Remélem, nem sértenek karcos sebeim, és nem szólok úgy, vagy teszek olyat, amivel Téged elrettentelek, s távozásra kényszerítelek! Rémít, ha arra gondolok, hogy mi lenne nélküled? Kegyetlenkedés. Erőjátékok, melyek erőszakba torkolhatnak.
Ó, jut eszembe! Szégyen, de pont a lényeget felejtettem el, s nem imádkoztam Érted. Pedig ez a legszentebb feladatunk nekünk, akik a Békesség Fejedelméhez tartozunk. S mikor este ujjhegyre szedem az imatárgyakat, számtalanszor kimaradsz, mert megszoktalak. Természetesnek veszem, hogy vagy. Csak el ne fogyj, csak el ne tűnj!
Ó, jut eszembe! Nem furcsák neked a békefenntartók? A Te nevedben fegyverrel jönnek-mennek a világban. Fegyverrel...
Reményik Sándor:
Béke
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.