A legfájdalmasabb, mikor el kell döntenem, ki élhet tovább és ki hal meg. Sokszor súlyosan sérült gyermekeket hoznak a sürgősségi osztályra, de nem tudunk rajtuk segíteni, mert másoknak jobb a túlélési esélye, vagy szimplán nincsenek meg a szükséges eszközeink a megmentésükre.
"Csak annyit kérünk Obamától és Merkeltől, hogy ők is tegyék a dolgukat. Nincs szükségünk a könnyeikre, a szimpátiájukra vagy az imádságukra, csak hogy cselekedjenek. Mutassák meg, hogy Szíria barátai. Aleppóban az elmúlt hetekben heves harcok törtek ki. A kormány célja, hogy visszaszerezze a város irányítását a lázadóktól. ... Öt év alatt számtalan páciensünk, barátunk, kollégánk vált erőszakos támadás áldozatává. A világ öt éve csak nagyon keveset tesz a védelmünkért, miközben azt hangoztatják, milyen bonyolult a helyzet Szíriában."
Befejezem a közmondást. Ha bot van a kezedben, nincs az a kutya, akit meg ne akarnál büntetni (verni, ütni). Mert megteheted, mert van. Mert megérdemled.
A helyzet tényleg bonyolult. Bölcs filoszok, asztalkikönyöklő világmegmentők, íróasztal humanoidok, mondhatnám embernek álcázott (akár vallásosnak öltöztetett) diplomata akrobaták próbálják megmenteni, vagy éppen elfedni a világot, Szíriát, a vallásháborúnak beállított őrületből. De addig a harcok valós arca nem mutatkozik meg. A háttérben lévő hatalmak, érdekek szövevényes hálója kibogozhatatlanul örök kötést biztosít az ott "élőknek". Ebből csak a Nagy Sándor féle megoldás segíthetne, a gordiuszi csomó átvágása.
A háború arca az orvosnak a betegek, sérültek, gyógyíthatatlan sérültek rémképeinek életre kelésével jelenik meg. Most éppen az ellenzék oldalán lévő városban. De itt nincsenek tisztán jók és igazak. Semmi nem fekete és fehér. A szír ellenzéket is vádolja az Amnesty International. nepszava. "A nemzetközi jogvédő szervezet arra kéri a háborúba beavatkozó országokat, hogy állítsák le a fegyverszállítmányokat, és ne támogassák sem az ellenzéki csoportokat, sem az Aszad rezsimet. ... Philip Luther, az emberi jogi szervezet igazgatója szerint az ellenzéki fegyveres csoportok aktivistákat, újságírókat, segélymunkásokat, és sokszor gyerekeket kínoztak meg."
Aszad, oroszok, törökök, türkök, kurdok, amerikaiak, Al-nuszra Front, IS iszlám állam, ellenzék, franciák, németek, angolok, izraeliek, irániak, szunniták, síiták. Ki tudja még hány bába között fog elveszni a szír gyerek. (A sok bába között elvész a gyerek)
Mindenki mindenki ellen. Mindenki mindenkivel. Kik járnak jól a háttérben? Mégcsak nem is csupán a "nagyhatalmak", hanem a a fegyvergyártásra, és kereskedelemre szakosodott gazdasági szövetségek.
Nekem ez a kisfilm tökéletesen bemutatja a háború igazi arcát. A kislány vidáman énekelget, mint ahogy az ilyen idős gyerekek szoktak, mindezt valaki, feltehetően az édesanyja videóra is veszi, ez szintén nem kirívó eset. Csakhogy ez egy aleppói kisgyerek... és éppen a vidám kis műsor közben kezdődött egy újabb légitámadás az egyébként is romokban heverő szíriai városban. Ezt nem lehet megmagyarázni ellenzékkel, kormányerőkkel és hatalmakkal. Ezt csak fegyverekkel, amelyek fel akarják falni az életet. Fel is falják.
Nem démonizálnám, és antropomorfizálnám a fegyvereket. Nem úgy van, hogy vannak a fegyverek, meg vagyunk mi emberek. Mert valakik ott állnak a másik felén. Mérnek, bemérnek, elindítják, célba juttatják. Vagy csak szórják. Hányszor láttuk ezt ezen a vidéken is, de hazánktól egy picit délebbre is. A lézer precizitású rakétákkal végzett csapások. Kamerák mutatják a becsapódást. Hányszor látjuk filmeken is "megénekelve" az infravörös (hőkamerákkal) felszerelt műholdas akciókat, ahol támadó emberek indulnak éjjel és alvó embereket (terroristákat?) végeznek ki percek alatt, majd odébb állnak a helikopterrel. Hány drónfelvétel mutatja, hogy messziről vezérelt gépek pusztítanak. Ezt az informatikai berendezésekkel jól felszerelt emberek karosszékekből nézik két hamburger és kóla között. Persze ott vannak a fejlesztők, a gyártók, és kereskedők. Ők mossák kezeiket. Ők nem csinálnak semmit. Csak előállítják, eljuttatják a megfelelő helyre. Ha ők nem tennék, megtenné más. Meg amíg ellenség van, addig ez nemzeti érdek. De hogy ez mennyire nem igaz, az is mutatja, hogy az amerikai hadsereg beszállítói között kínai számítástechnikai cégek is vannak. Itt már jó régen létezik egy párhuzamos társadalom, gazdaság amely osztályozza, szortírozza, csoportosítja, logisztikázza ezen termékeket, a felhasználási területeket, az esetleges jövőbeli konfliktusok helyeit. Sőt erre speciális embereket is tartanak fenn, korlátlan pénzbeli háttérfelhasználással, hogy ahol lehet és kell elhintsék a vita magvát. Talán még valamennyire tervezik is a világ sorsát. Persze nyilván ezt azért nem lehet teljesen kiszámolni.
Ha előállítanak valamit, azért teszik, hogy felhasználják. Ha bot van a kezedben...
Azt is mondják, de ezt én nem tudom ellenőrizni, ha csak egy hétre leállítanák a fegyvergyártást, akkor abból évtizedig el lehetne látni a gyerekeket egészségileg és még tanítani is tisztességesen lehetne őket.
Persze itt vagyok most én is és bölcselkedek és könyökölök az asztalon, és embernek álcázom magam és azt gondolom, hogy... Miközben ott és valahol embereket ölnek, ölögetnek mindenféle eszme, vagy csak haszon miatt, mely haszon melléktermékéből készült számítógépen írok, energiáját használom és "még" békében élek.
Mire fogjuk felosztani a világot? Hogyan osztottuk fel a világot? Újra léteznek bezárkozó területek, ahol a jólétet próbálják újraalkotni a kiváltságosoknak? Újra léteznek gyarmatok? Ott, ahol lejátsszák meccseiket a kiváltságosok, amelyeket ki lehet rabolni? Újra létezik egy olyan ideológia, hogy nekünk el kell dönteni melyikbe akarunk tartozni és akkor annak megfelelően viselkedni, hízelkedni, behódolni, hűbéressé válni? Azt gondolom igen. A világunk így működik, így működött és semmit nem változott. Vannak áldozatok, feláldozhatók és áldozók. De ők hogyan fognak elszámolni magukkal és tetteikkel a számonkéréskor azt nem tudom...
És mi melyikben vagyunk? Hol vagyunk?
link: http://mno.hu/velemeny/uj-megvilagitasban-a-szir-polgarhaboru-okai-1335830
Hozzászólások