Egy évvel elhalasztotta a magyar református egység napi ünnepséget a Generális Konvent Elnöksége. A Kárpát-medencei református egyházi vezetők szerdai online tanácskozásán döntöttek úgy, hogy 2021-ben szervezik meg az idén májusra Marosvásárhelyre tervezett programokat.

Jövőre tartjuk meg az Egységnapot – reformatus.hu

Május 22. – ma van a MAGYAR REORMÁTUS EGYSÉG NAPJA… A Kárpát-medence reformátussága 2009. május 22-én közös elhatározással fejezte ki együvé tartozását, tanúsítva, hogy a Lélek egységét nem lehet önkényes politikai eszközökkel szétszakítani. E napon a debreceni református Nagytemplomban kimondtuk a kárpát-medencei magyar református egyházak alkotmányjogi egységét, s ezzel létrejött a Magyar Református Egyház. „Hányattatott történelmünk során sok mindent elvesztettünk: hazát, megélhetést, sokszor még a holnap reményét is, de Istenbe vetett bizodalmunk mindvégig megmaradt. Azt nyilvánítottuk ki 2009. május 22-én, a református egység napján, amikor közösen vallottuk meg, hogy Krisztus a jövő, és mi együtt akarjuk követni őt.”



 

J. m. elm. Ez a rövidítés tölti ki mostanában naptárjainkat, ami annyit tesz: járvány miatt elmarad. Találkozók, igei alkalmak, réteg alkalmak, látogatások, megbeszélések, megemlékezések, ünnepek… előjegyzések, vizsgálatok, műtétek… programok, amik kitöltik életünket, de most elnapoljuk, átszervezzük, elhagyjuk, online tartjuk meg. Nincs hömpölygő tömeg, stadionokat megtöltő nép. Marad a másfél méteres távolság és a maszk viselése. 

Népünk nem először él meg veszteségeket. A történelem során többször kellett szembe nézni megváltozott helyzetekkel, tragédiákkal, megoldandó problémákkal. S valahogy mindig felállt a magyar ember, mindig megtalálta az utat az életben maradáshoz a továbblépéshez. A múlt század egyik nagy tragédiája, - melynek következményeit mai napig hordozzuk – a magyar országrészek elcsatolása, olyan elszakadást kényszerített ki, mely évtizedekre megnehezítette a vallási, gazdasági és szociális életet. 

Ahogyan nem élhetjük meg országként, népként a teljes egységet, ugyanúgy most nem élhetjük meg egyházunkban sem a közösség élményét (de csak fizikálisan, mert lélekben együtt lehetünk). Veszteség mindkettő, viszont nem olyan veszteség, amit ne tudnánk kezelni, vagy megoldást találni rá. Az egyik ilyen lehetőség, amire az idézett cikk is felhívja a figyelmünket:

„Május 24-én ki-ki saját otthonában, online – vagy ha addig feloldják a korlátozásokat, valóságos – gyülekezeti közösségben ünnepelheti majd a magyar református egység vasárnapját. Addig pedig csatlakozhatunk a felvidéki reformátusok kezdeményezéséhez, akik mindennapi imádsággal készülnek a trianoni szerződés aláírásának századik évfordulójára.”

A másik nem igazán megoldás, de egyfajta bizonyságtétel egy falu vagy város füle hallatára: a mai napon a református templomokban megszólalnak a harangok, hirdetik az összetartozást és az egységet. 

Kilométerekben távol, de lélekben egységben éljük meg az összetartozást, és bízzunk benne, hogy jövőre, amikor újra szervezik az idén elmaradt Egységnapot már nem ez fog állni a naptárunkban: j. m. elm.

„Szeretettel hívunk mindenkit, hogy együtt vigyük Isten elé hálaadásunkat az elmúlt száz esztendőben megtapasztalt megtartó kegyelméért. Isten a széthullás roppant erői ellenére is megtartott minket. Szentlelkével folyton munkálta bennünk, hogy közösen valljuk meg hitünket, együtt végezzük a szeretet munkáit, és egységben keressük az Ő ígéreteiben megalapozott reménységet.” (Generális Konvent Elnöksége)

Hozzászólások