Holtversenyben áll egymással az országos támogatottság tekintetében a két amerikai elnökjelölt - derült ki több, vasárnap nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásából.
Az ABC News és a The Washington Post felmérése szerint mind Barack Obama elnök, mind republikánus kihívója, Mitt Romney 48 százalékon áll. A Rasmussen Report 49-49 százalékon állapított meg holtversenyt. A The Wall Street Journal- NBC News közös kutatása szerint Barack Obama amerikai elnök 48:47 százalék arányban vezet, de a különbség belül van a statisztikai hibahatáron.
Választása van az USA-ban. 2 név röpköd: Obama és Romney. Egy demokrata és egy republikánus. Minden úgy megy, ahogy már egy jó ideje. Mondhatnánk: letisztult, világos a terep. Persze minden elnökválasztásnak van valami pikantériája. Kell valami, ami feldobja, különlegessé teszi azoknak is, akiket nem igazán érdekel a politika, és a kívülállóknak is, akik csak nézőkként a lelátóról követik az eseményeket. Az előző választásnál az volt a szenzáció, hogy lesz-e az USA-nak női vagy színesbőrű elnöke.
A mostani választás izgalmát azzal próbálják fokozni, hogy azt harsogják, fej-fej mellett nyomul a két jelölt, és közel egyformán állnak a közvélemény kutatások szerint, a kettőjük közti különbség hibahatáron belül van. Márpedig, ha ilyen szoros a verseny, minden fontos lehet.
Furcsa dolog ez a demokrácia. Nem az dönt, hogy melyik jelölt milyen tudással rendelkezik. Nagy valószínűség szerint nem az dönti el most, ki lesz az USA elnöke, hogy hány meggyőződéses, elkötelezett híve, támogatója van Obamának illetve Romney-nak. Nem azok döntenek, akiknek igazán fontos a politika. Meg merem kockáztatni, nem azok döntik el a véső kimenetet, akik legalább nagyjából átlátják a két jelölt politikáját.
A bizonytalankodók fognak dönteni. Azok, akik talán még akkor sem tudják pontosan, hogy kire szavaznak, mikor veszik a kabátjukat, és mégiscsak elmennek voksolni.
És náluk olyan apróságok lesznek a döntők, mint: Obama vagy Romney nyakkendője tetszik-e jobban? A kedvenc sztárom körmére kit festettek fel? Milyen elejtett félmondat vagy poén sértett vérig vagy aratott tetszést egyik vagy másik jelölt részéről? Melyik jelölt emlékeztet apámra, a volt barátomra? Melyik kampányban osztogattak több repianyagot? A haverom melyik jelölt maszkjában rémisztgetett Holloweenkor? Stb.
A Guardianben egy érdekes összeállítást olvastam arról, hogy melyik országban, földrészeken hogyan vélekednek a két jelöltről. Érdekes volt, nem is annyira az egyik vagy másik jelölt irányába meglévő szimpátia, hanem sokkal inkább az indoklások sora. Mi minden belejátszik a vélemény formálódásába!
Szemezgessünk kicsit az összeállításból:
Izrael: Egy ott élő, de az USA-ban szavazati joggal rendelkező ember elmondja, hogy bár világ életében a családja is mindig demokrata szavazó volt, most mégis Romney-ra adja szavazatát, mert szerinte ő képviseli Izrael érdekeit. Leginkább az Irán elleni puha politikát veti Obama szemére. Romney-t határozottnak látja a kérdésben.
Vagyis: Aki úgy utálja az ellenségemet, ahogy én, azzal közös platformra kerülök.
Kenya: A korábbi választás nagy Obama-láza már lecsengett, de még mindig ő a favorit. Mégiscsak afrikai vér is csörgedezik az ereiben.
Vagyis: Ilyen vagy olyan, de ha a mi kutyánk kölyke valamilyen százalékban, ha fűz hozzá egyfajta „vérségi” kötelék, akkor ő legyen, ne egy teljesen idegen.
Nyugat-Európa: Bár itt is jelentősen csökkent az Obama-láz, Romney mégsem kell. Negatívan véleményezett bennünket, kigúnyolta a szociális rendszerünket. Obama békegalambnak tűnik a sáska-kapitalista Romneyhoz képest. Obamára rá lehet vetíteni az álmokat, a vágyakat. Romney egoista. Az európai mértékadó, kifinomult politikára nem rímel Romney nyers –egyelőre verbális - agressziója. Más az ízlés ezen a vidéken. Tessék sztaniolba csomagolni a véleményt. Lehetőleg az a jó vélemény, amiről nem is derül ki, hogy mi a vélemény. (Ugye ismerős: A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.) Vagyis: Jelen politikai trendbe, melyik jelölt illeszkedik jobban, mi a mostani divat.
Kína: Kevésbé köti le a többséget a választás. Arrafelé nem igazán ez a módi. Mindegy ki lesz, úgyis a gazdasági kapcsolatok számítanak. Ahogy pedig ezzel szembesül a leendő elnök, úgyis kijózanodik, legyen bármilyen elképzelése.
Ha mégis név kell, inkább Obamáé jön elő, mert hogy az már ismert és bejáratott.
(Eszembe jut Eddie Murphy Dzsentlemanus című filmje, amiben úgy nyer egy szélhámos képviselői helyet, hogy nem tesz, nem ígér semmit, csak azzal a szlogennel kampányol, hogy szavazzon a jól ismert névre, s meg is választják, bár csak névazonosságról van szó.)
Vagyis: pragmatikus szempontok dominálnak. Nincs érzelem, vélemény, üzlet van és kész.
Irán: Nem szeretik Obamát, de határozottan kártékonynak és félelmesnek tartják Romney nyílt Irán-ellenes retorikáját.
Vagyis: Aki veszélyeztet bármiben is, az ellen protestálok, azt valahogy büntetem. Választások esetén az ellenfelét támogatom.
Oroszország: Érdekes, hogy Romney azon kijelentése, mely szerint az USA No1 geopolitikai ellenfele Oroszország, kifejezetten őt teszi szimpatikussá. Azt mondják, hogy ez a nyers beszéd legalább egyenes, nem olyan maszatolós demokrata beszéd. Szerintük ugyanis a demokratáknak is ugyanaz a véleménye róluk, mint a republikánusoknak, de az előbbiek maszatolnak, nem merik ezt nyíltan kimondani. Kísért a régi idők hidegháborús gondolatmenete.
Vagyis: Jobb az egyenes ellenlábas, mint a maszkot viselő.
Nem folytatom Pakisztán, Afganisztán, Latin-Amerika vagy az Arab világ véleménycsokrával, akit érdekel a cikk, kattintson rá.
Mindenesetre a fenti példák is jól mutatják, hogy milyen tarka a motivációs bázis, hogy ki kivel szimpatizál, ki kire adja a voksát.
Lehet ez sztereotípia, egyéni vagy közösségi beidegződés, sértettség vagy félelem, pragmatizmus, trendiség, vagy éppen egy nyakkendő színe, ami eldönti a józanészen, információn messze túllépve, hogy ki lesz az USA következő elnöke.
Lapszéli jegyzet: Nem kell az USA-ig menni, elég bármilyen hazai választásra (akár egyházon belüli választásokra) gondolni, hogy a fentiek megteljenek élettel, példákkal. Mindenesetre nem árt észben tartani, hogy mi-mindenen múlhat a siker vagy a kudarc. Sokszor egészen jelentéktelen apróságokon. Mert az emberek egy jó része már csak ilyen, könnyen befolyásolható, megvezethető.