Eugene H. Peterson könyve arra figyelmeztet minket, hogy a mindennapi teendők mellett sem sikkadhat el a spiritualitás megélése; és a lelkészi szolgálatnak imádságon, igeolvasáson, lelki kísérésen kell alapulnia. (…) A lelkésznek nemcsak a gyülekezete előtt kell lelki életet élnie – noha erre is szükség van a példaadás miatt –, hanem meg kell élnie a mindennapokban is a spiritualitást. „Ha csak azért olvassuk a Bibliát, mert vasárnap prédikálnunk kell, ha az imádság csak a szolgálatra hangolódáshoz kell, akkor puszta szakmánkká válik a lelki élet megélése.” Siba Balázs szerint Peterson könyve segíthet abban, hogy visszatalálhassunk a lelkészi szolgálat sarokpontjaihoz...
Már amikor elolvastam január első napjaiban ezt a könyvbemutatóról szóló tudósítást, tudtam, hogy az új esztendőt egy sorozattal fogom kezdeni. Bár a könyv elsősorban a lelkészek spiritualitását, lelki életét szeretné segíteni, mégis azt gondolom, hogy minden keresztyén ember számára fontosak ezek a bizonyos sarokpontok. Akkor most – a múlt heti imádság után – nézzük a következőt, a bibliaolvasást. Hozzátéve, hogy teológiai szempontból talán ezzel kellett volna kezdeni: Isten megszólítja az embert Igéjében, s az ember szava, az imádság tulajdonképpen mindig válasz az őt megszólító Isten felé.
Talán azzal kezdeném, hogy a rendszeres bibliaolvasás nem egy isteni parancs, nem is egyházi előírás a keresztyén ember számára, hanem sokkal inkább egy olyan életkeret, amelyben hitét, kegyességét megélheti. Először is kiemelném benne a rendszerességet, a rendet. Tudjuk, a rend az mindig biztonságtudatot és otthon-érzetet ad az embernek. S minél kaotikusabb a bennünket körülvevő világ, annál inkább szükségünk van erre! Gyakorlati szempontból legjobb talán reggel elolvasni az Igét, amely egyben útmutatóként szolgál az egész napunkra. Ahogy a múlt heti írásomban, úgy most is nagyon személyes és őszinte leszek: az én bibliaolvasási gyakorlatomban bizony időnként vannak szünetek és kihagyások, sőt, van egy állandó „konkurenciája” is, ez pedig a sportújság reggeli elolvasása... 10 éves korom óta vagyok rendszeres „fogyasztója” a Nemzeti Sportnak (korábban Népsport), s emlékszem, voltak időszakok, mikor lelkiismereti válságot okozott bennem, hogy melyikkel kezdjem a napomat..? Melyik fontosabb a számomra..? A (sport)világ eseményei vagy Isten dolgai..?
Másodsorban nálam a bibliaolvasás mindig egy kicsit a jó értelemben vett keresztyén öntudatnak a kifejeződése! Még teológus koromban olvastam Paul Tillichnél egy olyan gondolatot, hogy a keresztyén hit az mindig lázadás, protestálás azzal szemben, ami abszolútumnak mutatja magát. Nálam is az igeolvasás egy ilyen önérzetes dac, hogy ne már a világ mozgasson, irányítson, ne mások mondják meg, hogy mit kell tennem és hogyan kell élnem..! Hogy írja József Attila? „Az én vezérem bensőmből vezérel...” Igen, a bibliaolvasó, hívő ember nem kívülről, hanem belülről (és Felülről!) vezetett ember! Hogy a gyakorlatban hogy történik ez a vezetés? Legcélszerűbb egy vezérfonal kiadvány (Bibliaolvasó kalauz, Útmutató, Losung, Napi ige stb.) alapján haladni, az aznapra kiírt igét, igéket elolvasni lassan, figyelmesen. Végig arra fókuszálva imádságos lélekkel, hogy ma mit akar számomra mondani, üzenni az élő Isten? Azt gondolom, hogy a jó igeolvasás az igazából egy párbeszéd, ahogy a bevezetésben is leírtam, Isten és az ember között!
Végül azért is jó a Szentírást naponta olvasni, mert – hitünk és meggyőződésünk szerint – mégiscsak ez a könyvek könyve, az élet könyve és az Isten könyve! Gyermekeim szoktak időnként „heccelni”, hogy „apa, a Harry Potter eladási példányszámban már megelőzte a Bibliát..” Na és? Próbálom nekik is magyarázni, hogy egy mű értékét nem lehet eladási, olvasottsági, népszerűségi és egyéb mutatók alapján megítélni... Minden esetre a Biblia már „bizonyított”, hogy lehet rá építeni egy önmagunkkal, embertársainkkal és mindenek fölött az Istennel harmóniában, békében lévő emberi életet. Abba is érdemes belegondolni, hogy hány évezred életbölcsessége sűrűsödik bele ebbe a csodálatos könyvbe..! Interneten böngészgetve, olvasgatva sokszor van olyan érzésem, hogy sokan mintha most fedeznék fel, s ezt nagy okossággal „tutira” meg is mondják, hogy hogyan kell élni... Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem nekünk kell a receptet kitalálni... Adva van..! S ami talán a legfőbb érv lehet a Biblia olvasása mellett, hogy az ember egy idő után megtapasztalja, hogy valóban emberfölötti, isteni erők hatnak általa! Ahogy Isten Lelke irányítja, alakítja, formálja, tisztítja, vezérli az életet, az életemet!
Újesztendő első napján megnéztem azt a filmet, amely a mártírhalált halt német teológusnak, Dietrich Boenhoeffernek az életét dolgozza fel. Szépen nyomon lehetett benne követni azt a lelki küzdelmet, amellyel – egy embertelen és istentelen világban is – kitart Isten Igéje és igazsága mellett! Fülembe cseng az általa írt dal:
Áldó hatalmak oltalmába rejtve
Csak várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert Isten őriz híven reggel, este,
Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.
Kívánom mindenkinek, hogy ebben az isteni hűségben tudjuk naponta olvasni Isten Igéjét ebben az új, 2020-as esztendőben is!