Tisztelettel kérjük gyülekezeteink tagjait és minden magyar állampolgárt, hogy a 2016. október 2-án tartandó népszavazáson vegyenek részt és legjobb meggyőződésük szerint adják le szavazatukat.
Csodálkozunk, hogy némelyek távolmaradásra szólítják fel országunk polgárait, és ezzel lényegében a népszavazás intézményét kérdőjelezik meg és szabadságjogunk önkéntes feladására biztatnak.
Arra kérünk mindenkit, hogy a népszavazásról feltett kérdésről tájékozódjon, fontolja meg, hogy nem pillanatnyi helyzetéről, hanem gyermekeink és unokáink jövőjéről, országunk sorsáról, a keresztyén értékrendről is állást foglal.
Órák óta ülök itt a klaviatúra felett. Töprengek. Leginkább arról, hogy most akkor írjak-e erről, vagy nem. Mármint a népszavazásról. Legszívesebben nem írnék: semmi szükségem arra, hogy nekem ugorjanak az internet bugyraiban rejtőző, nevüket, kilétüket álprofilok mögé rejtő fizetett trollok, és azt sem szeretném, ha az egyetlen, üdvözítő keresztény álláspontot maguknak fenntartó hívek -mivel szálkát/gerendát találtak benne- vájnák ki a szemem jó keresztény módjára, természetesen a szeretet és a megbocsátás jegyében.
Aztán hosszas töprengés után mégis úgy döntöttem, nem kerülöm ki a kényes témát. Nemcsak azért, mert a reposzt egy véleményblog, az ember pedig azért ír hétről-hétre évek óta, mert szeretné megosztani a véleményét másokkal is. Nem gondolom, hogy jól látok mindent, de hiszem azt, hogy az álláspontommal talán másokat is jobb látásra ösztönzök.
Nem tudom, hogy a Zsinat Elnökségi Tanácsa mérlegelt-e, vagy sem, mindenesetre a közlemény megszületett.
Hadd értsek egyet az Elnökségi Tanáccsal: „Csodálkozunk, hogy némelyek távolmaradásra szólítják fel országunk polgárait, és ezzel lényegében a népszavazás intézményét kérdőjelezik meg és szabadságjogunk önkéntes feladására biztatnak.”
A Zsinat Elnökségi Tanácsa ennyit mondott, nem többet. Nem sugallt, nem tört lándzsát sem a nemek, sem az igenek mellett. Részvételre buzdított, tájékozódásra ösztönzött, felelős döntésre figyelmeztetett.
Sokak szerint persze ennél jóval többre lett volna szükség, leginkább arra, hogy prófétai lelkülettel, igék tömegét citálva a bevándorlás mellett érveljen, de legalábbis a kormány ellen szóljon, felróva annak keresztényietlen hozzáállását a menekültekhez/migránsokhoz/bevándorlókhoz, ostorozva a félelemkeltő reklámokat, jogilag kivesézve a népszavazás értelmetlenségét, rámutatva a kérdés megfogalmazásának ördögi voltára.
A Zsinat Elnökségi Tanácsa ezt nem tette, szerintem nagyon helyesen. Hadd tegyem hozzá: én talán többet is mondtam volna, mindenesetre az állásfoglalás kellően visszafogott volt, kifejezetten nagykorúnak tekintve Magyarország állampolgárait. Nyilván az Elnökségi Tanács tagjai sem tévedhetetlenek, mégis, meg kell, bízzam bölcsességükben, igei látásukban. Egyébként szabad értük is imádkoznunk: bátorságért, józanságért, a már említett bölcsességért. Persze, van ennél könnyebb feladat is: szapulni, igéket sorolni, rosszabb esetben minősíteni.
Én egyébként elmegyek szavazni, és nemmel voksolok. Nem a bajba jutottakra mondok nemet, még csak nem is a messzi földről megélhetési szándékkal érkezőkre. A kérdés így hangzik: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Nos, én ezt nem akarom. Én erre mondok nemet. Hadd döntsünk mi, magyarok ebben a kérdésben, ha pedig mi másként döntünk, minthogy az mások szerint helyes, tartsák tiszteletben a döntésünket.
Persze, ha ez a népszavazás végre elmúlik, lesz miről beszélgetnünk. Akár a közel-keleti helyzet következtében földönfutóvá lett százezrek, akár a jobb élet reményében útra kelők, akár a rossz szándékkal közelítők megsegítésének módjáról is. De ha már migráció és válság, nem ártana szólnunk az elkövetkező évtizedek klímamenekültjeiről, környezetvédelemről, élhető bolygóról, identitásunkról, kereszténységünkről, a születendő gyermekekről, lelkiállapotunkról, magyarságunk jövőjéről Európa közepén, megannyi érdekfeszítő és fontos ügyről, amelyekkel komolyan szembe kell néznünk.
Indulat, érdek és kampány helyett talán erre is lesz időnk.
Hozzászólások